Szlovénia: Ljubljana és Škofja Loka

Mivel tavaly sikerült jól eltéveszteni az autópálya lehajtót és mint tudjuk ez azonnal jó kis elkavarodást jelent, így tulajdonképpen nem mi mentünk Ancsáékhoz, hanem ő ugrott kocsiba miután tökéletlen szlovénségemmel elolvastam az előttem levő táblákat és számára világossá vált hogy hol is leledzünk, így aztán egy benzinkút kávézójában tudtunk találkozni és dumálni egy kicsit.

Idén tutira akartam menni, így úgy döntöttünk, hogy két éjszakára is maradunk, így talán 48 óra elég lesz rá nekem is hogy oda találjak :-)

Elképesztő módon elsőre jó helyen kanyarodtunk, szinte házszámra pontosan oda mentünk ahová kellett. (Csak azért nem pontosan oda mert ott épp nem lehetett parkolni). Gyorsan írtam is Ancsának egy sms-t, hogy milyen ügyik voltunk, hol is vagyunk pontosan, mire ő visszaírt, hogy nehogy egy tapodtat is arrébb menjek, jönnek. (Hihi , ismer, még a végén két perc alatt képes vagyok annyira elkolbászolni, hogy lehetetlenség összeszedni :-) )

Megismerkedtünk Janezzel és együtt indultunk városnézésre, vacsizásra. (Nagyon finomakat ettünk, csak sajnos elfelejtettem lefényképezni, meg a nevüket is :-( )

Jelentem, Ljubljana gyönyörű, nagyon hangulatos kisváros. Igen, bár főváros, de egyáltalán nem nagy, megtartotta a kisebb városokra jellemző barátságos hangulatot. Jó érzés volt a főtéren és úgy általában a

belvárosban sétálni, az épületek gyönyörűen felújítottak, minden tiszta és hogy még folyó is keresztülszeli, az csak hab a tortán. A város mai képe leginkább Jože Plečnik építész terveit tükrözi. 

A Ljubljanica folyó, ami keresztülszeli a várost

A  Plečnik-féle hármas híd

városháza

sikló a várba

a vár, a legmagasabb épület tetején levő kávézójának teraszáról (isteni krémest lehet kapni, és a hely is nagyon jó, a kilátás meg pazar, szóval senki ne hagyja ki!)

a vár udvarán

Operaház

a belváros a várból - by night

Nagyon tetszik, hogy meghagyott egy komoly zöldterületet a városban ahová nem engedett épületeket húzni, így , bár kicsiben, de mint Madridnak , ennek a városnak is van egy "tüdeje". A város jelképe a sárkány, mert a legenda szerint Laszón görög királyfi legyőzte az egykor itt található tóban lakó sárkányt. 

szegény csaj bal karja kicsit ki van csavarva...

Janez és a mókus

Zsolt meg épp egy cinkét etet

és mókust is

Voltunk még  Škofja Loka -ban , ami Ancsa szerint a helyi "Szentendre". Sajnos igen komoly zuhét kaptunk a nyakunkba, így csak a helyi várba tudtunk elmenni, a benne berendezett múzeumot néztük meg, amiben néprajzi, régészeti, képzőművészeti, valami állat - és növényvilágot bemutató anyagok találhatók. Érdekes, hogy szomszédos ország, mégis milyen keveset tudunk róla. Sajnos az eső miatt inkább hanyagoltuk a további városnézést, ezért (és még sok másért ;-) ) még kénytelenek leszünk  visszatérni :-)

Ja, és még valami: ha valaki szintén nosztalgiát érez a gyerekkorunk Donald rágójának íze után , az kóstolja meg ezt az üdítőt:

Javaslom még az isteni szlovén paprika krémet, amiről sajnos nem készült fotó, de a Spar-ban állítólag lehet kapni. ;-)