Azt hiszem az idei karácsonyunk volt az eddigi legkomplikáltabb, már ami a Télapó történetét illeti.
Az már tavaly is felmerült, hogy egyes osztálytársak nem hisznek a Télapóban, mi több, galád módon azt állítják, hogy a szülők veszik az ajándékokat.
Ezt eddig sikeresen cáfoltuk.
Idén, alátámasztandó, levelet is írtunk neki, annak rendje és módja szerint meg is érkezett a névre szóló válasz Lappföldről, finn pecséttel, a télapó fotójával, meg minden.
(Azt állították benne, hogy a gyerekeim nagyon jól viselkedtek ebben az évben, úgyhogy a végén már én magam kezdtem kételkedni a hitelességében....)
A lányok ugyan nyugtázták a levélkét, de azért maradt még némi kétely bennük. Olyan rafinált kérdéseket is feltettek, mint hogy akkor miért járkálnak az emberek hatalmas ajándékos szatyrokkal így ünnepek előtt a plázában?
Igyekeztem minden kételyt eloszlatni és buzgón megmutattam nekik Télapó faluját, Rovaniemit, ahol akár találkozni is lehet vele, sőt, nézegetve a környéket és lehetőségeket még iglu formájú szállást is találtam , igaz, kicsivel odébb. És persze egyik találat hozza a másikat, még egy Jéghotelre is bukkantam. Ők persze belelkesedtek és közölték, hogy akkor jövőre szülinapi ajándékként azt kérik, hogy ide menjünk el kirándulni. Azt hiszem jelentős különbség az idei babákhoz képest...
A bonyodalom ott folytatódott, hogy Petra a levelében egy rajztáblát kért, és mi, mint rendes (és természetesen hivatalos Télapó-segítők) már másnap beszereztük, biztos ami biztos. Aztán a pakolászásnál elől felejtettük. A gyerek pedig az iskolából hazaérve egyből kiszúrta. Szerencsére még össze nem rakott állapotában annyira nem lehetett ráismerni, így gyorsan azt mondtuk, hogy ez egy polc a garázsba -mert ennél jobb hirtelen nem jutott eszünkbe. Amit a gyerek nem nagyon akart elhinni és csak hajtogatta, hogy szerinte az az ő rajztáblája, és ha az egy polc akkor szereljük fel. Aznap ehhez már késő volt. Másnapra pedig így lett új polcunk a garázsba. :-)
A következő kör Csenge babájával volt. Ő szörfdeszkás Barbie-t kért. Szintén gyors körbenézés, szerencse, hogy a gyerekek mindig az aktuális slágereket szokták kérni, így nem volt gond a beszerzése. Vásárlás után irány értük a suliba, a babát berejtettük az ülésem alá. Javasolnék készíteni egy statisztikát, hogy a gyerekek hányszor kukkantanak be az anyósülés alá egy átlagos iskolai nap után, mindenesetre az enyémek egyből kiszúrták, hogy van ott valami. És a gondolattal egy időben már elő is vették, fejlesztenem ellene a reflexeimet, mert nem tudtam időben közbelépni. Csenge első körben örült, hogy megvan az áhított baba, második körben pedig gyanakodott, hogy hogy a fenébe került ez ide mikor a Télapó még biztosan nem járt erre. Erre az egyik osztálytársuk következő hétvégére szóló szülinapi meghívója húzott ki a csávából, mert egyből rávágtuk, hogy az övé lesz a baba. (Még szerencse, hogy lány volt az illető.)
Nem volt mit tenni, a babát be kellett áldozni, Csenge odaadta a kislánynak, és persze biztos volt benne hogy majd neki is lesz egy a fa alatt.
Zsolti azt mondta, ne vegyünk ugyanolyat, mert azt megismeri, és csak újabb fejtörést okoz majd kimagyarázni, hogy mi ugyanott vásárolunk mint a Télapó.
Így aztán lázas keresgélés a város összes játékboltjában, de sehol egy normális szörfös Barbie. Úgyhogy végül vettünk egy ugyanolyan szörfös Barbit és elkoboztuk tőle a deszkáját. Meg vettünk egy másikat akinek szép a ruhája és odaadtuk neki a szörfdeszkát. Aztán Zsolti rájött, hogy ezzel csak egy gond van: nem hajlik a térde, úgyhogy nem tud megállni a deszkán. Így aztán az utolsó pillanatban hajtóvadászat hajló térdű baba után. Röpke 3 példányból összehoztuk is a gyerek karácsonyi ajándékát. Aminek természetesen örült, sőt, meg is jegyezte, hogy ez sokkal jobb mint amit az a lány kapott. Még szép :-) Nekünk meg nagy kő esett le a szívünkről. Télapó igenis tudja a dolgát :-)
Petra sem ismert rá a táblájára, Zsolt a natúr fát átfestette színesre és összerakva került a fa alá.
Így azt hiszem teljes volt a siker és boldogság. Mi pedig örültünk, hogy ők örülnek.
Mivel Zsolt 24-én ügyelt (idén én szerencsére megúsztam) így úgy döntöttünk, hogy 25-én karácsonyozunk. A kajából amit lehetett előkészítettem,
Karácsonyfa híján először Pepát díszítették fel :-) |
a fát pedig a szokásunktól eltérően már több mint egy héttel előtte feldíszítettük (egyrészt nekünk is könnyebb volt így, nem maradt minden az utolsó pillanatra, másrészt a környéken hamarabb szokták a fákat állítani így a lányok is nyúztak már egy ideje minket, hogy mikor díszítünk már) Idén is szereztünk igazi fenyőt, nekem így teljes a karácsony, bár itt ez sokkal drágább mint otthon.
Így 24 este minden készen állt a Télapó fogadására. Eddig mindig délután, este érkezett az ajándék, de mivel Zsolt nem volt itthon, nem akartuk kihagyni őt sem a buliból, hiszen szerintem a karácsony legjobb pillanata látni a gyerekek arcát ahogy örülnek az ajándékoknak. Szokásunkhoz híven miután besötétedett elmentünk sétálni, és kicsit csalódottak voltak, hogy mikor hazaértünk nem volt semmi a fa alatt. Erre vetettem be a Hivatalos Télapó Figyelő Honlapot ahol a műholdas felvételek alapján pontosan megmondják a NASA lelkes dolgozói hogy épp hol is jár a Mikulás. (Figyelem, most nem aktív, december 1-én kezdődik a visszaszámlálás, és 24-én láthatjuk a felvételeken, hogy épp hol tart, mi a következő úticél, oda mikor érkezik és eddig pontosan hány ajándékot is osztott szét világszerte)
Akkor még csak valahol Ausztráliánál járt. Többször is visszanéztük, végül mikor ágyba dugtam őket épp elhagyta Törökországot. Valamikor hajnalban ért ide, de azt már én sem vártam meg.
Reggel persze nagy visítás, örömködés, hiszen igen, a fa alatt ott voltak a várva várt dobozok!
Szigorúan meg kellett várni Apát a kibontásukkal. ami nem volt egyszerű, folyton telefonálni akartak a kórházba, hogy mikor jön már :-)
Végül megérkezett, ők pedig nekiestek nagy boldogan.
még korán reggel, pizsamában |
Ez mind a mienk?? |
Nincs annál jobb, mint látni az örömet az arcukon, hallgatni hogyan készülődnek, beszélgetnek egymás közt, egyszerűen élvezik a Télapó varázsát, ameddig lehet igyekszünk megtartani. Persze tudom, lehet, hogy már jövőre sem fog sikerülni, de azért rajtunk igazán nem múlik :-)
Boldog Új Évet Nektek! Nagyon tetszett, hát igen, lassan kinőnek a korból, amig hisznek, de addig jó, nekem is addig volt varázsa. Most még elhitte L is, bár nagy kételkedések közepette :-)
VálaszTörlésAranyosak a csajok!!
Klassz volt a beszámoló, képek is tutik! olyan szépségesek a csajok, h csak! :)
VálaszTörlésNálunk csak mikulás van pici télapóval körítve,- mikor h. jön a szánkra- de angyalkázás, jézuskázás nincs karácsonykor (férjem kérése volt még az elején, Mikulásba belement azért ;)), ajándék van+ öröm arcokon, s igen ezért jó ajándékozni, vadászni, variálni, h aztán örömködjünk az örömükben :)