" Hölgyeknek elegendő, ha az út mentén hüvelykujjukat a magasba tartva kérnek segítséget "

Mióta jogsim van kb. azóta tartok tőle, hogy bizony egyszer defektet kapok és kénytelen leszek kereket cserélni.

Persze már a műszaki vizsgán is úgy mentem át, hogy a "mit csinálok az adott helyzetben" című kérdésre (most nem tudom mi volt a konkrét kérdés, már akkor sem értettem) annyit válaszoltam, hogy én biza azonnal megállok. A vizsgabiztos szerint ez egy jó ötlet, de azért részletezhetném. Mondtam, hogy szétnézek, meg indexelek meg ilyenek, de erre kb. felforrt az agyvize, hogy ne a megállást részletezzem, hanem ami az után következik. Hát erre a tőlem telhető legokosabb válasz kb. annyi volt, hogy felhívom a férjemet és megkérdezem, hogy akkor most mi a fenét csináljak... (Megjegyzem, elsőre átmentem a vizsgán, úgyhogy azt hiszem bíztak a férj tudásában - meg abban, hogy én meg tuti nem fogok a kocsihoz nyúlni és végzetes hibát elkövetni :-) ... )

Ez ennyiben is maradt, Zsolt azóta is szorgalmasan tölti az ablakmosót és az olajat, hordja tankolni, mosatni és műszakiztatni az autómat, szóval kb. biztonságban teltek az évek. 

Erre, mikor máskor mint mikor A Férj külföldön van, kilapult a kerekem. Nem volt nagy durranás, egyszerűen csak leeresztve találtam a parkolóban. Kb. 10 percig kerülgettem, hogy vajon csak egy kis levegőt kellene belefújni vagy vajon ez tényleg az aminek látszik, aztán csináltam pár képet és SOS üzenetben küldtem Zsoltnak távdiagnózisra. Mivel azonnal nem válaszolt nekem meg valamit kezdeni kellett magammal meg a kerékkel, hát a csere mellett döntöttem. 

Gondoltam igénybeveszem a telefonos segítséget és rákerestem a youtube-.on valami használható videora.

Nos, a következőt találtam. Így kezdődik:

" Hölgyeknek elegendő, ha az út mentén hüvelykujjukat a magasba tartva kérnek segítséget "

Hurrá, ez menni fog :-) 

De azért a biztonság kedvéért végignéztem, mert azért én elég tökösnek gondolom magam ahhoz hogy megoldjak egy ilyen feladatot. Mondhatni igazi kihívásnak éreztem :-)

A video alapján nem is tűnt vészesnek, úgyhogy nekiláttam. Amúgy Ditkésen. 

Először is percekig kerestem, hogy hol a pótkerék. Mert normál esetben az a csomagtartóban szokott lenni, mélyen elrejtve. De itt nem volt. Pedig rendesen kerestem a rejtett nyitószerkezetet. Aztán lett annyi eszem hogy benézzek a kocsi alá, ott sikerült is rátalálnom a kerékre. Ezután még vacakoltam néhány percet az emelővel, majd jöttek a csavarok. Aha. Na itt már értettem, hogy miért férfimunka ez. Az egy dolog, hogy nem mozdult. Egyik sem. De még akkor sem mikor ráálltam a kulcsra. Kénytelen voltam a motorháztetőre támaszkodva páros lábbal ugrálni rajta - érdekes látvány lehetett :-) : most először nem bántam volna ha kicsit több súlyfelesleg van rajtam...

Végül sikerült a csavarokat meglazítani, új kerék fel, pikk-pakk megvolt az egész. Utána úgy néztem ki mint aki teljes alvázat cserélt volna, de büszkébb nem is lehettem volna magamra. 

Azóta már több mint 100 km-t mentem vele és még mindig 4 kerekű a jármű, úgyhogy nagyon nem szúrhattam el. 

Azért várom haza A Férjet, hogy vessen rá egy pillantást. Biztos ami biztos  :-)