Írnék én ...

 ... ha lenne időm 

De ennyi kihagyás után ez már nem kifogás...

Az az igazság, hogy egyrészt mióta újra rezidens vagyok eléggé elvesztem szabadidőileg, rengeteg munkám van itthon is, és folyamatos lelkifurdalásom, hogy megint az utolsó pillanatra hagyok mindent. 

De leginkább az, hogy mostanában többször is az orromra koppintottak a dolgaim és véleményem miatt, így nem hiányzik, hogy a blogon is kapjak egyet-egyet. Ma kétszer is nekiálltam kommentelni egy általam olvasott blogba, de aztán kitöröltem elküldés előtt...
Valahogy ahogy öregszem egyre kevésbé vagyok toleráns és egyre kevésbé játszom a társadalom által elvárt "kegyes hazugság" játszmákat. Na nem mintha valaha is nagyon simulékony lettem volna, de egyre kevésbé. Ha megkérdezik a véleményem akkor elmondom. Ha nem kíváncsiak rá, ne kérdezzék, nem igaz? ;-)
Ennek következtében a kórházban kisebb forradalmat robbantottam ki (tudjátok hogy van ez: egy kinyitja a száját, aztán hirtelen mindazok akik eddig egy szót se szóltak, nagy helyeslésbe kezdenek...) Mert ha már birkának néznek, akkor én vagyok a fekete bárány :-)))

Mert persze ha leírnám, hogy a kutya cuki, sokat nőtt, de néha az idegeimre megy mikor megrág/felás/szétszed/ugat mindent, akkor minek kellett nekem kutya. Ha leírnám mit műveltünk a tengerimalacokkal (nem, nem sütögettük őket nyárson, bár az ecuadori kollégák szerint nagyon finom :-), és köszönik, mind élnek és virulnak) , akkor pláne mi lennénk az egyetemes állatkínzók, mint egyszer már megkaptuk itt a blogon hogy miért hagyjuk, hogy a gyerekek úgy játszanak velük ahogy. 

És ha már gyerekek: néha szerintem már kezdenek kamaszodni és megkapunk egy-két beszólást/viselkedést amin én kiakadok akkor erre is az a válasz, hogy miért, hát ilyenek a gyerekek (beszólásügyileg gyerektelenek/nagyszülők előnyben). Ha minden délutánomat/hétvégémet lefoglalja a gyerekek különórája akkor nem szánok időt magamra. Apropó, minek járnak annyi különórára, csak elfáradnak / miért nem járnak még erre/arra, olyan tehetségesen rajzol/tornázik... kár lenne veszni hagyni. 

Ha a bébiszitterrel vannak a gyerekek amikor dolgozunk akkor minek ügyelünk annyit. Ellenben ha panaszkodom hogy sok a munkám akkor örüljek, hogy nekem legalább van. Ha kiakasztanak a betegek akkor nem való vagyok orvosnak. Ha vicces sztorikat mesélek a kórházból akkor nincs empátiám.

Ha blogot írok, akkor biztos nagyon ráérek. Ha nem írok, nem igaz, hogy ennyire el vagyok havazva.

Azért én mégis úgy döntöttem, hogy folytatom. Mert azért ha nem is nagyon történt velünk semmi mostanában, azért néha írhatnékom van. :-) És végre sikerült találni valakit aki könyvet varázsol a blogomból, hogy legyen mit lapozgatni nagymamaként, nehogy már pont most hagyjam abba, nem igaz?

nem, nem mi dohányoztatjuk a kutyát, egyszerűen szereti összeszedni a csikkeket amit a munkások eldobáltak - ha úgy vesszük, még rendes is tőle ;-)

Barcelonában találtunk egy zsiráf szobrot - azt nem tudom mit keres ott, de a csajoknak tetszett 

Amúgy meg Pepének fogszabályzója van és minden szabadidőnket lefoglalja a medence- és kertépítés. De nyárra szuper lesz :-) Pláne, hogy néhány nappal ezelőtt megterveztem a nyári körutunkat, innentől kezdve nagy lázban vagyok, hogy indulhassunk :-)))

Ez a pár hónap nagyon unalmasan telt, nem sok írnivaló akadt, nem voltunk sehol, nem csináltunk semmi érdekeset. :-( Na jó, mióta jó az idő minden hétvégén a tengerparton voltunk és idén is elmetünk síelni is, arról azért majd írok. 

Mert nem adom fel :-)