Anno írtam a gyámügyes mizériánkról (előzményei itt), ami olyan népszerűségnek örvendett hogy máig a legkeresettebb poszt a blogon. Mikor egy évvel később a Hvg felkapta, utána a magyar sajtó is tele lett a mi, és később mások hasonló történeteivel. Az interneten futótűzként terjedt, a média felfigyelt, és ha csak egy porszemnyi részünk volt is benne, de sikerült változtatni a dolgokon:
A 2014-es PTK családjogi törvény új szabályozása szerint már nem szükséges a gyámügy engedélye a kölföldre költözéshez.
Az új szabályozás az új PTK szerint 2014.03.15-től:
4:160 § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének meghatározása]
(5) A gyermek huzamos időn át – így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból – önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön.
(6) A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre vonatkozó szülői engedély szükséges.
Tehát akik most kötik fel az útilaput már egész könnyen megússzák: bejelentési kötelezettségük van a jegyző felé, miszerint a gyerek máshol teljesíti a tankötelezettségét (nem tudom, hogy ez egyszeri bejelentés-e vagy minden évben küldeni kell az iskolalátogatási igazolást), illetve a járási hivataloknál be kell jelenteni a lakcímváltozást (szintén nem tudom, hogy pontos lakcímet kérnek-e vagy annyi elegendő-e, hogy külföld, esetleg országmegnevezés...?)*
Természetesen mindkét szülő beleegyezése szükséges, mint ahogy az útlevél készítéséhez is, függetlenül attól, hogy házaspár vagy elváltak a szülők.
Ami szerintem a lényeg, hogy már nem akarnak a zsebünkben turkálni, nem kell átvilágítani a családot a részletes környezettanulmánnyal. Merthogy semmi közük hozzá. :-)
A mi személyes történetünk azért nem volt ilyen egyszerű, hiszen ránk még a régi jogszabályok vonatkoztak.
Hosszas huzavona után (csökönyös vagyok mint egy szamár...) aztán odáig jutottak az egyeztető tárgyalások, hogy kialkudtunk egy köztes megoldást. Nem küldtünk iskolalátogatási-, sem jövedelemigazolást, sem lakás adás-vételit, sőt, még részletes környezettanulmányt sem, viszont a helyi önkormányzat szociális munkásával kiállíttatunk egy papírt, hogy az anyagi- és lakókörülményeink megfelelnek a gyermekek neveléséhez és az iskolát is szorgalmasan látogatják. Pont. Szaftos részletek nélkül :-)
Még voltunk olyan szívesek is, hogy lefordíttattuk magyarra és ezzel szerencsére lezártnak tekintették az ügyet. Papír aktához csatolva, pecsét, aláírás. És tadamm, a lányaim külföldön élő magyarokká változtak. Azóta már új útlevelük is van, úgyhogy ki mégsem tagadtak minket :-)
 |
| Kalandra fel! |
*akinek van ezekről pontos infója, megírná? Csak mert kíváncsi vagyok. Kösz!
Végre rájöttek,hogy a gyermeknek azt a jogát,miszerint (esetünkben külföldön élő )szüleivel együtt kíván élni,még a tisztelt hivatal sem korlátozhatja! Pláne nem adminisztratív okokból! Itthon sok gyermek ólnak beillő helyeken lakik,alig eszik normális kaját,stb...ez persze nem izgatja a tisztelt hivatalt! A pecsét,az meglegyen.
VálaszTörlésAz előzmény történetet nem olvastam, de ilyesmi eszembe sem jutott volna, hogy bárkibek is köze van otthon ahhoz, hogy lelépek a gyerekemmel külfölre családostól vagy sem. El tudom képzelni, mik lehettek, majd lehet, hogy utólag el is olvasom. Én még akkor jöttem ki Németországba, amikor még Mo. nem volt az EU-ban, hát én is borzalmakat éltem meg...üdv
VálaszTörlésKöszi, hogy megosztottad a történet végét is és hogy milyen hatással volt a szabályozásra! Szerintem igen komoly részetek lehet benne.
VálaszTörlés