2017. január 19., csütörtök

Leprechaun múzeum Dublin


Október végén/november elején kivettem pár nap szabit és meglátogattuk apát Írországban.  Érkezés után Dublinban maradtunk egy napot hogy a lányok legalább egy futó pillantást vethessenek a fővárosra ha már ebben az országban fognak élni. Persze én magam sem találom különösebben szép vagy érdekes városnak, úgyhogy nem csodálkoztam, hogy belőlük se tört ki a hűűű meg a hááá. Sokkal inkább várták, hogy tovább menjünk arra a környékre ahol majd lakni fogunk, ott van sok tehén meg birka, az sokkal izgalmasabb :-)


A Leprechaun múzeum viszont gyerekek számára is érdekes hely (sőt, főleg nekik, meg az olyan gyereklelkű felnőtteknek, mint mi). A lányok hallomásból ismerték is már a manócskát aki a szivárvány tövénél ásta el a kincses bödönjét. A múzeumban viszont még ennél is sokkal több érdekes dolgot hallhattunk róluk. Igazából nem is egy múzeum, hanem egy mesés séta a régi idők legendái közé. Kisgyerekeseknek és felnőtteknek is ajánlom, de csak jó angol nyelvtudással, mert a lényeg a történetekben van amit mesélnek: egy mesebeli erdőn át több állomáson haladunk végig, mindegyiken egy-egy történetet hallunk a manókról, tündérekről vagy a hozzájuk kötődő legendákról.


A Leprechaun (Luchorpán) első leírása a 8. századból származik ahol vízi szellemként jelenítik meg egy gyerekmesében. Állítólag a mai Leprechaun képe a Luchorpán és a Clauricaune, az öreg, szakállas zöldbe öltözött házimanó keverékéből alakult ki. A másik legenda szerint nevét az ősi ír isten, Lugh nevéből kapta. Azt viszont nem tudom megmagyarázni, hogy lehet, hogy lány Leprechaun-ok nincsenek... szaporodásukról nem sok szó esett...

az utcán is előszeretettel öltöznek be manónak,
hogy némi apró fejében fotózkodjunk velük


Azt tudtátok, hogy ezek a manók bizony megdolgoztak a pénzükért? Eredetileg cipészek voltak és az elkészített cipők eladásából gyűjtötték a zsetonokat. Mivel a zenét is nagyon szerették, éjszakánként a tündéreknek húzták a talpalávalót: a sok táncban bizony koptak is a topánkák, úgyhogy volt munkájuk bőven, így lett is haszon őszire! A gonosz emberek azonban el akarták lopni a manók pénzét és mindent meg is tettek azért, hogy elkapják őket.



Egyszer egy embernek sikerült is csapdába ejteni egy óvatlan zöld emberkét. Mivel a kis Leprechaun-ok közismerten mindig igazat mondanak, nem volt nehéz dolga, hogy kiszedje belőle hol is van elásva a kincs. A manó bevitte őt egy erdőbe és megmutatta, hogy melyik fa alatt találja az aranyat. Emberünknél azonban nem volt ásó így vissza kellett térnie a faluba. A manó kérlelte, engedje őt el, hiszen már megmutatta hol a kincs. Az ember sokáig tanakodott, félt, hogy elfelejti hová is kell visszajönnie. A manó hát megígérte neki, hogy leveszi a piros zokniját és felköti a fának az ágára, így az ember könnyen visszatalálhat. Ebben meg is egyeztek. A manók pedig nem csak igazat mondanak, hanem tartják is a szavukat, úgyhogy mikor emberünk visszatért, ott találta a fát a piros zoknival. ...- a gond csak az volt, hogy a Leprechaunok nem csak igazmondó és szavatartó, hanem okos manócskák is, és bizony nem csak arra  a bizonyos fára, hanem az erdő összes fájának ágára piros zoknit kötött. :-)  Így sikerült túljárnia az emberek eszén, és azóta még óvatosabb, hogy meg ne láthassuk. 

Még sok más mesét, legendát és furcsaságok meséltek róluk, akit érdekel járjon utána!

az emberek szobája egy Leprechaun szemszögéből
- minden milyen óriási!


az én manóim nagyon élvezték, mindenre fel lehet mászni, kipróbálni,
 milyen is lenne törpének lenni az óriások között



honlapjuk: 

jegyek online vagy a helyszínen is, időpontokra megadott vezetett csoportokban lehet bemenni

2 megjegyzés:

  1. Felkeltetted az én érdeklődésemet is a zöld manócskák iránt! El tudom képzelni, hogy a lányok mennyire élvezték ezt a múzeumlátogatást!

    VálaszTörlés