Columbia Icefield, Jasper Nemzeti Park, Kanada

A Jasper Nemzeti Park északi irányban csatlakozik a Banff Nemzeti Parkhoz, gyakorlatilag észrevétlenül autóztunk át egyikből a másikba.

Ez közel 2.5 órás út csak oda Banffból indulva (nem számítva azt az extra időt amikor megállunk lépten-nyomon fotózni - amúgy konkrétan itt is csak mobillal sajna :-(  ), ami persze kanadai viszonylatban nem távolság, de határozottan sok időt elvett az utazgatás, pláne, hogy a természet annyira szép, hogy ehetetlen csak úgy elmenni mellette. Így aztán elég lassan értünk oda - nem csak ide, úgy általában bárhová. Direkt nem terveztünk előre útvonalat, nem akartunk időre menni sehova, na meg az időjárás miatt is úgy terveztük, hogy arra megyünk, amerre kevésbé esik az eső...  Még soha nem lakókocsiztunk, de itt határozottan jól jött volna: akkor ott állunk meg ahol akarunk és ott alszunk ahol ránk esteledik. Lehet, hogy egyszer kipróbáljuk...

szinte minden kanyarban megállhattunk volna, olyan gyönyörű volt a táj,
mindenütt hegyek, gleccsertavak, kristálytiszta vizű folyók...

legnagyobb bánatomra az ég megint felhős volt :-(

Erre a napra gleccsertúrát terveztünk, sajnos mikor odaértünk konkrétan szakadt az eső :-( A látogatóközpontban időpontra kellett jegyet venni*, mi csak másfél órával később induló csoporthoz tudtunk csatlakozni. Megint szerencsénk volt, az eső pont elállt mire indultunk. :-) A másfél óra hamar elrepült, megebédeltünk és nézelődtünk a boltokban és fényképezgettem amikor már nem esett.

indulásra szépen kitisztult az ég, ott távolban látszik a hegyek között az Athabasca gleccser 

kb 3000 méteren jártunk

A Columbia Icefield a Sziklás-hegység legnagyobb összefüggő jégtakarója (és a világ egyik legnagyobb, nem sarkkörön túli jégmezője), kb akkora mint a fél Balaton, és olyan vastag, hogy az Eiffel-tornyot ha valahogy lekalapálnánk az aljáig akkor ki se látszana belőle. Valaha összefüggő jégtakaró borította Kanada területét, ezek a gleccserek maradtak emlékül belőle. A hegy tetejéről 3 irányba folyik az olvadó jég, a Csendes-óceánba, a Jeges-tengerbe és a Hudson-öblön keresztül az Atlanti-óceánba is.

hideg van, de legalább az eső elállt

Nagy parkoló van a látogatóközpont mellett, onnan busszal vittek fel a hegyre, onnan pedig egy spec gleccserjáró autóval jutottunk fel a jégre, konkrétan az Athabasca gleccseren jártunk. Sajnos ez is nagyon olvad, bár az idegenvezetőnk azt mondta, hogy ez csak részben a globális felmelegedés és a környezetszennyezés hatása, ez egy természetes folyamat része, így alakult ki az a sok gleccsertó amiről már írtam előbb. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor most nyugodjunk meg... Évente átlag 7 m hó esik, azonban ha sok az eső és a hónak nincs ideje tömörülni, akkor nem gleccserjég lesz belőle hanem lefolyik a hegyek oldalán, ezzel gyorsítva az eróziót. Az Athabasca gleccser 1.5 km-t húzódott visszább az elmúlt kb. egy évszázadban.

a látogatóközpont terasza:
ha épp száraz, innen pazar kilátás nyílik egy kávé vagy forró csoki szürcsölgetése közben

A gleccserjárók óriási kerekű buszok, különlegességük a kerekekben rejlik: alacsony nyomást tartanak bennük, hogy minél kevésbé károsítsák a jégfelszínt. Konkrétan ebből a típusból csak néhány darab van a világon, egy kivételével mind itt járja a gleccsert, az az egy pedig Alaszkában segíti a kutatásokat. A gleccserjáró sofőrje egy jópofa fiatal srác volt, sok érdekeset mesélt a kocsikról, a gleccserről és a környékről, saját sztorikkal megtűzdelve, ez volt a legjobb benne. 

a gleccserjáró-flotta

itt csorogtunk szép lassan a gleccser felé

szinte akkora a kereke mint Zsolti

szűz hóra léphettünk

ahol elolvad, kristálytiszta erecske lesz belőle ami lefelé csordogál a hegyoldalon
bevallom, mi ittunk is belőle!

voltak ám emberek bőven, de elég nagy terület és csak egy bizonyos körbe kerített részen lehetett tapickolni,
így sikerült olyan fotókat készíteni, ahol nem lóg a képbe még egy tucat turista

egy kis pihenő...

fázom - nem jutott eszembe , hogy kesztyűt is kellett volna hozni júniusban

Felérve a gleccserre kaptunk kb fél órát a nézelődéshez (ez elég is volt, már fáztunk mire visszaültünk a buszba), aztán tovább indultunk a hegyek között a kilátóhoz, ahonnan fentről nézhettünk lefelé. Ezt a fényképek alapján nagyobbnak gondoltam, rengetegen voltunk, így már nem volt olyan hangulatos. Ettől függetlenül persze meseszép, nem győztünk rácsodálkozni a természetre ami körülvett minket. Állatokat nem láttunk erre, pedig ha szerencsénk lett volna állítólag láthattunk volna hegyi kecskéket a sziklákon. 

ilyen a prospektusokon a kilátó

és ilyen élőben 

és ilyen ha a lábam elé nézek az üveglapon állva 

 Összességében nagy élmény volt, sok olyan dolog volt ebben a kanadai útban amire azt mondhatom, hogy "életemben először" , ilyen az is, hogy életemben először jártam gleccseren és utaztam spec gleccserjáró autón. Mindenképpen megérte!

* Aki tutira akar menni és előre foglalni, online is megteheti, illetve kombinált jegyek is kaphatók a hajókázásra-libegőre-kenuzásra amiken mi is voltunk, így valamivel olcsóbb. Mivel mi mindig aznap találtuk ki, hogy mit is fogunk csinálni, így többnyire a helyszínen vettük a jegyeket vagy a szállásról online előző este vagy aznap reggel. Megéri előre időpontot foglalni hogy ne kelljen várakozni, viszont hátránya, hogy nem lehet tudni, hogy milyen lesz az idő, esetleg jobb várni, hogy elálljon az eső... 

Aki pedig csoportos túrázásra vágyik a hegyek és gleccserek között, vannak szervezett utak 3 órástól az egész naposig:  itt lehet foglalni