Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Braga imádkozik. Ezzel a portugál mondással kezdtem a beszámolómat Bragáról. Azóta megjártuk a dolgos Portót, most pedig Coimbraba érkeztünk, a mondást ugyanis úgy szokták kiegészíteni, hogy 'Coimbra tanul'. Ez ugyanis egy kis egyetemváros, a lakosság 20%-át a diákok teszik ki. Nem nehéz őket felismerni, állítólag egész évben fekete palástot hordanak a hagyományőrzés jegyében. A coimbrai egyetem az UNESCO Világörökség része, Portugália legrégebbi, és egyben egyike Európa legrégebbi egyetemeinek.
A város maga picike, az óvárosi rész amit a turistának érdemes felkeresnie, pedig még ennél is kisebb, úgyhogy mi csak egy pár órát szántunk a városra. Nálunk aprólékosabb utazóknak is bőven elég egy nap, és akkor tényleg mindehova bekukkantott.
Érdemes valahol az óvárosi rész közelében hagyni az autót és gyalog nekivágni a város felfedezésének, mivel rengeteg szűk utca, lejtő/emelkedő, sétálóövezet található.
|
több helyen láttunk horgolt kis terítőket házfalakon csak úgy, díszítésként |
A séta során belestünk a régi és az új Sé katedrálisba, átmentünk a Santa Clara hídon, ahonnan nagyon szépen látszanak a dombra épült óváros házikói.
|
Santa Cruz monostor |
|
Régi Sé katedrális |
|
vajon miért van turbános alak a katolikus templom homlokzatán? |
|
belépő |
|
Új Sé katedrális |
|
Coimbra óvárosa - a túlpartról |
|
érdekes, egy szökőkút volt a folyóban |
Portugália legromantikusabb története is Coimbrához kötődik. A XIV. században IV. Alfonz fia, Pedro herceg beleszeretett felesége társalkodónőjébe, a kasztíliai Inês-be (igen, házasságtörő, de hát akkoriban a házasságok nem igazán a kölcsönös vonzalom jegyében köttettek). 1345-ben, miután felesége meghalt, Pedro nőül vette Inês-t és boldogan éltek Coimbrában gyermekeikkel, amíg... 1355-ben IV. Alfonz király meg nem ölette az asszonyt, így vetve véget a nem kívánatos románcnak. Erre Pedro fájdalmában lázadást szított apja ellen. Nem bírtak egymással, így békét kötöttek, azonban a király hamarosan meghalt és végül 1357-ben Pedro került trónra. Ekkor előkeríttette Inês gyilkosait és szó szerint kitépette a szívüket. (Innen kapta "Pedro a Kegyetlen" eposzi jelzőt) Végül titokban kötött házasságát elismertette és feleségét poszthumusz portugália királynéjának nevezte, földi maradványait pedig átszállíttatta a királyi sírboltba ahol gyönyörű síremléket készíttetett neki. Most is ott nyugszik mindkettő, együtt, örökre.
A régi királyi palota épületében van az egyetemi könyvtár és múzeum. Az U alakú épületegyüttes egyik sarkában áll az óratorony, amit "kecske-tornynak" is hívnak, mert a diákok szerint a hangja leginkább a kecske mekegésére emlékeztet.
|
Az egyetem udvara |
|
Kecske-torony |
Leginkább az egyetemet szerettük volna megnézni, de az egyetemi könyvtárba való belépőjegy váltáshoz irdatlan hosszú sor kígyózott és csak vezetett csoporthoz lehetett csatlakozni. A könyvek felbecsülhetetlen értékűek, ezért korlátozzák a látogatást: még a kilégzett pára is kárt okozhat bennük. A könyveket csak természetes fénynél lehet megtekinteni, a rovarirtást pedig bio-módon "helyi lakos" denevérekkel oldják meg. Ezt majd legközelebb nézzük meg magunknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése