Ronda

Ronda szinte kötelező látnivaló egy andalúz körút során, de akármelyik nagyobb városból is könnyen megközelíthető egy napos kirándulás keretében.

Ronda

Itt található Spanyolország legrégebbi bikaviadalokhoz épített arénája (1784-ből), mely a mai napig betölti funkcióját. A két szintes nézőtér 5000 embert képes egyszerre befogadni. A  jegyeket 'Sol' és 'Sombra' helyre, azaz a napos vagy az árnyékos oldalra lehet váltani - a 40 fok fölötti hőségben valóban nem mindegy - persze ez az árban is megmutatkozik.

Ronda egy szurdok tetején, a sziklákra épült. Jelképe az Új Híd, a Guadalevín folyón ível keresztül, amely azért annyira nem új, 1735-ben épült, bár egy tragikus balesetben pár év múlva több száz halottat temetett maga alá. Újjáépített állapotában ma is megcsodálhatjuk.

Az Új Híd

Ernest Hemingway és Orson Welles neve egybeforrt a várossal. Hemingwaytől a Halál délután és a Veszélyes nyár című regénye kötelező irodalom a Rondaba utazóknak és mindazoknak akiket érdekel a bikaviadalok világa. Magam is sokat olvasgattam a témában és bár továbbra is elítélem ezt a fajta "cirkuszt", azért a lényegét megértettem: az aréna színház, amelyben mindig a bika tragédiáját játszák. Közel sem kiegyenlített és annyira veszélyes ez a harc mint ahogy egy laikus számára annak tűnik. A rondai arénában konkrétan egyetlen matador vesztette életét:

Curro Guillén (1783-1820)

Őt itt, az arénában temették el. A bikákat kifejezetten erre a célra tenyésztik, az emberrel gyakorlatilag egész életük során nem érintkeznek, majd ha eljött az idő, behozzák őket az arénába, felkészítik a viadalra, majd szigorú szabályok szerint "eltáncolják" a haláltusáját. Minden szereplőnek megvan a maga feladata, és a bika leölésének is szigorú szabályai vannak.

Az arénához lovarda is tartozik, itt edzik, képzik a bikaviadalokon használt lovakat

a bikák udvara - csak közvetlenül a viadal előtt szállítják ide őket a földekről

halálsoron

A bikákat sötétben tartják az állásokban. fentről piszkálják, szúrkálják őket, hogy kellően felhergeljék kezdés előtt.
Az ajtót fentről felhúzzák, ekkor a felbőszült állat kirohan, be az arénába. Ahogy kiér a fényre megtorpan, elvakítja a nap, ezt használják ki és ekkor döfnek a nyakába

A legnagyobb megtiszteltetés, ha a király is részt vesz az előadáson
Nekik külön páholyt tartanak fent

Az egyenlő harcot eleve meggátolja, hogy a műsor elején a picador átszúrja a bika nyakizmát, ezáltal lehetetlenné téve, hogy az állat magasra emelje a fejét és nagyot döfhessen. Ezután a baderillero-k kis zászlócskákat böknek a bika vállába, amik egyre mélyebbre fúródva folyamatos fájdalmat okoznak, ezzel hergelve a bikát. Amelyik állat megrémül, elhúzódik, nem harcol, az "tönkreteszi a mulatságot". Az állat egyre jobban vérzik, ezáltal egyre inkább legyengül. Ekkor jön a díszes ruhába öltözött "hős", a matador, aki egy ideig a vörös (vagyis inkább ciklámen színű) kendővel "táncoltatja a bikát". Tévedés ne essék, minél messzebb van a bika annál veszélyesebb. Ha a teste közelébe engedi és ott forgatja, az állat nagy mérete miatt nehezebben tud szembe fordulni vele, márpedig nem az oldala hanem a feje, a szarvai a veszélyesek.  Amikor eljött az idő, az igazán jó matador egy kardszúrással végez a bikával, az holtan esik össze, nem szenved (tovább). Nagy ritkán amelyik állat túléli a harcot (azaz a matador ügyetlen volt és nem tudta megölni megadott időn belül a meghatározott döfésekkel, vagy annyira hősként harcolt, hogy a közönség kérésére megkegyelmeznek neki) az a bika többet nem kerülhet vissza az arénába, hanem nyugdíjazzák (hogy ez valóban a réteken legelészést, vagy az örök vadászmezőket jelenti azt nem tudom... állítóag nem lesz belőle hamburgerhús...)  Kezdő bajnokok számára két év alatti bikákat vezetnek az arénába, ez a 'becerrada' néven ismert mulatság. A tapasztalatlan matadort azzal is segítik, hogy lefűrészelik a szarvak hegyét: messziről ez nem is biztos, hogy látszik, viszont a bika számára ez állítólag nagyon érzékennyé teszi a szarvát és nem akar majd döfni vele.
Az igazi bikaviadal a 'corrida de toros', ahol három matador küzd 2-2 bikával, ezek az állatok erejük teljében vannak, általában 4-6 évesek. A matadorok nemzeti hősök, egy kategóriába esnek bármelyik celebbel, popsztárral.

Képeiket mindenhol meg lehet vásárolni, autogramokat kérnek tőlük, az újságok címlapjára kerülnek 

A bikaviadalok melletti érv, hogy ezek a bikák hősies küzdelemben vesztik életüket, nem veszik el tőlük a halál méltóságát, míg a húsmarha egy vágóhídon végzi: valóban álszent dolog marhahúsból pörköltet főzni miközben elítélem a bikaviadalokat? Lehet. De ettől még számomra gonosz, önző dolog egy állat haláltusáján szórakozni. 

Francisco Romero volt az első martador aki nem lóháton, hanem gyalogosan szállt szembe a bikával, ezzel megteremtve a mai modern bikavaidalok alapját. Ő vezette be a ma már emblematikus és nélkülözhetetlen kelléket, a vörös posztót a bika irányítására. Már 8 évesen kis bikaborjúkkal küzdött és 71 évesen vonult vissza. Emlékére szobrot állítottak az aréna előtt.

Franciasco Romero

Antonio Ordoñez, Hemingway barátja, híres matador 

Welles amerikai színász, rendező. Kérésére halála után hamvait itt helyezték el:

"Egy embert nem az határoz meg, hogy hol születik, hanem hogy hol választja meg a halála helyét"

A város maga gyönyörű, egy napot mindenképpen érdemes rászánni.