Első idei magyarországi hazautunk a Balatonhoz vezetett. Rengeteg gyönyörű hely van errefelé és nagy része számunkra még felfedezetlen. Illetve amiket már láttunk, azt is megéri időnként újra felkeresni, mindig tartogat valami meglepetést, sok fejlesztés történt az utóbbi időben.
Eredetileg az volt az ötletem, hogy kerekezzük körbe a tavat - de ez nem váltott ki kitörő lelkesedést utódaimból, így egyelőre elnapoltuk. Azért remélem egy-két éven belül meggyőzöm őket, szerintem tök jó lenne kipróbálni ha már van ilyen szuper bicikliút. Azért hogy adjak nekik egy kis ízelítőt, biciklit béreltünk és egy pár órát bicóztunk- csak hogy elhiggyék, hogy nem is olyan vészes ez. Szerencsére jó időt fogtunk ki és élvezték, úgyhogy jövőre újra előállok az ötletemmel, hátha...
 |
| Ez a gyönyörű napraforgómező letérített minket a bicikliútról (később sikerült is kicsit eltévedni) |
Egy nap a Matula bácsi kunyhójához akartam elrángatni őket. Sajna a lányok nem olvasták a regényeket, így nem is hatotta meg őket a dolog... végül Zsoltival kettesben mentünk. Igaz, én városi gyerekként annyira nem éltem bele magam a történetebe, de neki nagy kedvenc volt, hiszen ő is hasonló élményeket élhetett át anno a Körös partján. Vezetett túrára kell befizetni, csak csoportosan látogatható a terület. Nagyon kedves ornitológus vezetőt kaptunk, mutatott is pár madarat a túra alatt és sokat mesélt a kis-Balaton történetéről és madárvilágáról. Sajnos a túra maga elég rövid volt, én legalábbis sokkal tovább kóvályogtam volna a környéken, úgyhogy jövőre keresek valami egész napos madárnézős programot.
 |
| kicsit csálén áll, mert rádőlt egy fa |
 |
| bent érezhetően hűvösebb volt |
Egy nap Tihanyba kirándultunk, megnéztük az Apátságot (ééés igen, láttuk a Tihanyi apátság alapítólevelét, ami a csajokat szintén nem hatotta meg, de én boldogan fedeztem fel a "Fehervaru rea meneh hadi utu rea"-t a szövegben 😃 )
 |
| I. András síremléke az apátság altemplomában. |
 |
| Az Alapítólevél |
A másik előre tervezett kirándulás a levendulamezőre vitt minket. Olvastam, hogy lehet levendulát szedni és mi sem akartuk kihagyni a lehetőséget. A lányok kaptak papírzacskót, metszőollót és boldogan vágtak neki a gyűjtésnek, engem pedig a lepkék varázsoltak el, úgyhogy én őket fényképeztem míg a többiek virágot szedtek.
 |
| A levendulamező |
 |
| Az út mentén lehet parkolni és a bejáratnál lehet papírzacskókat és metszőollót kérni |
Amúgy ez a levendulás elég gazos volt, és a virágok is elég öregecskék voltak már, ellenben a faluból kivezető úton belebotlottunk egy csinosabb, sokkal szebben rendben tartott ültetvénybe. Igaz, ez magánterület, de kívülről azért megcsodálhatjuk.
Aztán átmentünk a látogatóközpontba, vettünk levendulás pálinkát, szappant, miegymást, és átsétáltunk az ürgékhez is. Flöginek hála, tudtuk hol keressük őket, bár a legtöbb ember szinte vakon baktatott köztük, sokan csak akkor figyeltek fel rájuk, mikor látták, hogy a gyerekek mereven figyelnek valamit, vagy én nagyon fókuszáltam rájuk a fényképezővel.
 |
| más is figyelte az ürgéket... |
Egyik nap bejelentkeztünk egy vezetett túrára ahol a Tihanyi-félszigeten vittek volna körbe minket, de sajnos aznap reggel zuhogott az eső, így ezt kihagytuk. Azért megjelentünk reggel az indulási helyszínen, hogy szóljunk, hogy mégsem megyünk - meglepődve tapasztaltuk, hogy egy maroknyi csapat azért esőkabáttal, ernyővel felszerelkezve nekiindult az útnak.
Ahogy elállt az eső bóklásztunk még egyet Tihanyban:
És még néhány balatoni kép, csak úgy:
Annyi lehetőség van még a Balatonban, hogy évekre előre megvannak a terveim :-) Idénre csak ennyi fért bele...
Jaj de jó, de örülök, hogy megtaláltátok az ürgéket és a fotók is jók lettek róluk! Nekem is úgy kellene majd egy hazautazást beiktatni, hogy levendula idő legyen, de hát foglamam sincs, mikor van az és pont akkorra hazamenni....
VálaszTörlés