Az ír egészségügyi rendszert bemutató második posztomban a kórházak működését magyarázom el.
Remélem mindenki felkészült a privát és public beteg fogalmából, aki nem, lásd előző posztot az ír egészségügyről. :-)
A kórházban az orvosi rendszer más mint Magyarországon, itt nincsenek osztályvezető főorvosok, hanem egy osztályon belül különböző csapatok vannak, ezeknek van egy-egy főnöke, ő a konzultáns. Alatta dolgoznak a "rezidensek" (idézőjelben, mert nem pont az a rendszer mint otthon, ez nem ugyanaz mint az otthoni rezidens).
Zsoltiéknál például a sebészeten van két vastagbél konzultáns, két emlősebész, és Zsolti mint gyomor-nyelőcső/bariátriai sebész konzultáns, mindegyikük egy-egy saját csapattal (ez egy kis vidéki kórház, nyilván nagyobb klinikákon jóval több csapat van). Egymás mellett dolgoznak, kb. semmi közük egymáshoz, minden csapatnak megvan, hogy mikor van műtője, mikor szakrendelője és mikor ügyeletes.
A konzultánsnak a kórházon belül nincs főnöke, az ő munkáltatója az ír állam, főnöke pedig talán az egészségügyi miniszter, de nyilván ez nem valós kapcsolat. Ahogy az egyik kolléga fogalmazott: a kórházigazgató (aki egyébként nem orvos, hanem többnyire gazdasági szakember) könnyebben szabadul meg a feleségétől, mint egy konzultánstól.
Remélem mindenki felkészült a privát és public beteg fogalmából, aki nem, lásd előző posztot az ír egészségügyről. :-)
A kórházban az orvosi rendszer más mint Magyarországon, itt nincsenek osztályvezető főorvosok, hanem egy osztályon belül különböző csapatok vannak, ezeknek van egy-egy főnöke, ő a konzultáns. Alatta dolgoznak a "rezidensek" (idézőjelben, mert nem pont az a rendszer mint otthon, ez nem ugyanaz mint az otthoni rezidens).
Zsoltiéknál például a sebészeten van két vastagbél konzultáns, két emlősebész, és Zsolti mint gyomor-nyelőcső/bariátriai sebész konzultáns, mindegyikük egy-egy saját csapattal (ez egy kis vidéki kórház, nyilván nagyobb klinikákon jóval több csapat van). Egymás mellett dolgoznak, kb. semmi közük egymáshoz, minden csapatnak megvan, hogy mikor van műtője, mikor szakrendelője és mikor ügyeletes.
 |
| a konzultásnsok és egyéb, nem konzultáns (intern, SHO, registrar) orvosok aránya Írországban (ilyen bontásban magyar statisztikát nem találtam, de a két eü rendszer olyannyira eltér, hogy a konzultáns fogalom otthon nem is igazán behelyettesíthető) |
A konzultánsnak a kórházon belül nincs főnöke, az ő munkáltatója az ír állam, főnöke pedig talán az egészségügyi miniszter, de nyilván ez nem valós kapcsolat. Ahogy az egyik kolléga fogalmazott: a kórházigazgató (aki egyébként nem orvos, hanem többnyire gazdasági szakember) könnyebben szabadul meg a feleségétől, mint egy konzultánstól.
A betegek főszabály szerint csak háziorvosi beutalóval mehetnek a szakrendelésekre.
A Churchill-nek tulajdonított* mondás szerint 'Annak a statisztikának hiszek amit én hamisítottam', úgyhogy kezeljük az adatokat fenntartással, de :
A kórházi kezelések, a vizsgálatok és a szakrendelések public várólistájáról ezen az oldalon lehet tájékozódni: NTPF Persze ha az ember megunja a banánt bármikor dönthet úgy, hogy beaktiválja a privát biztosítását vagy összekaparja a rávalót és kifizeti a vizsgálatot/kezelést/műtétet, kiválasztja a konzultánsát, ugrik előre és az adott doktor privát listájára kerül. (Sok beteg ilyenkor felhívja a konzultánsok titkárnőit, hogy kinél mennyit kell általában várakozni, és az nyer aki hamarabb megnézi)
Csak egy-két példa: listán levő de még időpontot nem kapott betegek közül több mint 18 hónapja várakozik (2019 februári adat): általános sebészetre 834, érsebészetre 170, kardiológusra 187, nőgyógyászati műtétre 213, ortopédiai műtétre 777... a sort folytathatnám. A 18+ hónap pedig akármennyi is lehet, pontosabb adatok nincsenek fent.
Arról nem is beszélve, hogy sokan kapnak ugyan időpontot, de a műtét előtti nap vagy akár aznap törlik őket ágyhiány/műtőhiány miatt (az a fránya sürgősségi...). Ilyenkor majd később kapnak másik időpontot, de az nem derül ki számomra, hogy ez úgy jelenik meg mint a régi folytatása, vagy új időpontra csak egy hete várakozik...?
Egyes beavatkozásokról részletes listát nem találtam, de egy 2017 év végi cikk szerint a csípőprotézisre várók száma több mint 2100 volt, ezek közül 75 beteg már 15-18 hónapja van a listán.
A magyar NEAK várólista oldala szerint most épp 4475 beteg vár országosan új csípőre.
Ja, és a lakosságszám Írországban feleannyi mint Magyarországon, tehát összehasonlításként az írt lehet duplázni. Így kb forma-forma.
Magyarország területe és lakossága kb duplája Írországénak, viszont 3x annyi kórház van Magyarországon mint itt. Ha 100.000 lakosra jutó ágyszámot vizsgáljuk (mert ugye egy kórház lehet kicsi vagy nagy, darab-darab, ezért a lakosságszámhoz viszonyított ágyszám pontosabban megmutatja a különbséget): Az Eurostat 2017-es adatbázisa szerint Írországban 260, míg Magyarországon 700 ágy jut százezer lakosra. Ez azért már lényeges különbség - Magyarország javára.
 |
forrás: Eurostat
|
És Magyarországon orvosból is több van, nem csak abszolút számokban hanem 1000 lakosra vonatkoztatva:
 |
| Aktív orvosok száma 1000 lakosra forrás: Department of Health, Ireland (kiemelések tőlem) |
A rendszerben a magyarhoz képest viszont van egy csavar (erről már írtam az előző posztban):
A kórházi konzultánsok az állami kórház kincstári felszerelésével, állami fizetés mellett, állami fizetett munkaidőben kezelnek privát betegeket.
Ismerős??? Ugye-ugye, hisz ez a paraszolvencia!
Nos, csak majdnem.
A különbség, hogy
- ez legális
- adózott jövedelem
- nem "amennyit gondol" a beteg, hanem fix tarifája van
(és elárulom, sokkal több mint amennyi otthon a paraszolvencia: szakrendelőben egyetlen vizsgálat/konzultáció 100 Eurótól felfele (az ugye barátok közt is 30.000 Ft), a kontroll ára általában 50-70%-a az első vizitnek - minden egyes alkalommal, ha beteszi a beteg a privát lábát a rendelőbe. És ezen felül jön a kórházi napidíj, a műtét/vizsgálat díja...)
- a kórházi bent fekvésnek, minden vizsgálatnak, műtétnek is megvan a privát tarifája, akárcsak egy magánkórházban (igaz, attól valamivel olcsóbb, mert a körülmények mégiscsak az állami kórházat tükrözik) : ha a betegnek van privát biztosítása akkor (mint fent írtam, csomagtól függően) részben-egészben a biztosító visszatéríti ezeket a díjakat, (illetve a konzultánsok szerződnek a privát biztosítókkal és azoktól kapják a műtéti díjat) ha nincs, akkor kinyithatja a pénztárcát és kifizetheti, mint a Tescoban a marhalábszárat, ez az ún. 'self-funded' beteg.
Sokszor felmerül, hogy külön kellene választani az államit a magántól, hisz ez az esélyegyenlőtlenség melegágya - de ahogy itt mennek a dolgok, mi azt már nem érjük meg...
Na akkor nézzük ezek után
- milyen betegnek lenni Írországban?
Na akkor nézzük ezek után
- milyen betegnek lenni Írországban?
A kórházba bekerült beteg egy egész sor dolgozóval találkozik: alnővér, szaknővér, orvostanhallgató, 'kis rezidens' (intern, SHO), 'nagy rezidens' (registrar)... és itt a "rezidens" akár 50 év fölötti őszülő halántékú doki is lehet. Sokan akár Magyarországról is kijönnek kis orvosnak, viszont ez egy csapda: ha nem felvételizik és kerül be a szakorvosképzésbe (Royal college registrar - ami nagyon nehéz, több körös vizsga), akkor nyugdíjig rezidensként dolgozhat, soha nem lesz belőle szakorvos. És itt bizony a rezidens sokszor rabszolga... egy belgyógyászaton még el is lesheti a tudományt, de a műtétes szakmákban gyakorolni kell, hogy megtanuljon műteni. Műtétet pedig nem nagyon kapnak, Zsolti anyázik is rendesen, hogy némelyik sok év munkatapasztalattal még kamerázni is alig tud, ahogy egy volt kollégáját is gyakran idézgeti: "ha polip lennék magamnak asszisztálnék".
A képzés más, annak során persze megadott számú műtétet el kell végezni, de ezt itt sem olyan könnyű összegyűjteni. (Esetleg a képzési rendszerről is írjak egy posztot...?)
Egy magyar szakorvosjelölt bárhol zsebre tett kézzel leoperálja ezeket... Igaz, ez a egy vidéki kis kórházban leszűrt tapasztalat, de mivel évente több új rezidenssel dolgoznak és elég aktívan cserélődik a banda, illetve sok olyan dolgozik itt aki korábban a fővárosban vagy nagyobb egyetemvárosban dolgozott, így valószínűleg nem sokkal fényesebb a kép máshol sem. Igaz, sok náluk a képzésben részt nem vevő "örök rezidens".
Konzultánsból nagyon kevés van, országosan limitált szám, kihalásos alapon lehet új helyet megpályázni, és a szakvizsgán túl tudományos tevékenység, külföldi munkatapasztalat, valamilyen speciális szakterületbeli jártasság (fellowship) is kell hozzá** Sok magyar szakorvos is dolgozik kint Írországban rezidensi munkakörben, igaz, a fizetés még így is jobb mint a magyar szakorvosbér, de meg sem közelíti a konzultánsi fizut. (Magyarul a szakvizsgáját EU-s szabályok szerint ugyan honosítják, de pusztán ez nem elegendő arra, hogy konzultánsi posztot nyerjen el egy állásinterjún, annyi, hogy a specialista címke alatt regisztrálja az orvosi kamara. Ha nincs hozzá semmi extra tudománya, akkor többnyire szakorvosként is csak registrar pozíciókba veszik fel)
A képzés más, annak során persze megadott számú műtétet el kell végezni, de ezt itt sem olyan könnyű összegyűjteni. (Esetleg a képzési rendszerről is írjak egy posztot...?)
Egy magyar szakorvosjelölt bárhol zsebre tett kézzel leoperálja ezeket... Igaz, ez a egy vidéki kis kórházban leszűrt tapasztalat, de mivel évente több új rezidenssel dolgoznak és elég aktívan cserélődik a banda, illetve sok olyan dolgozik itt aki korábban a fővárosban vagy nagyobb egyetemvárosban dolgozott, így valószínűleg nem sokkal fényesebb a kép máshol sem. Igaz, sok náluk a képzésben részt nem vevő "örök rezidens".
Konzultánsból nagyon kevés van, országosan limitált szám, kihalásos alapon lehet új helyet megpályázni, és a szakvizsgán túl tudományos tevékenység, külföldi munkatapasztalat, valamilyen speciális szakterületbeli jártasság (fellowship) is kell hozzá** Sok magyar szakorvos is dolgozik kint Írországban rezidensi munkakörben, igaz, a fizetés még így is jobb mint a magyar szakorvosbér, de meg sem közelíti a konzultánsi fizut. (Magyarul a szakvizsgáját EU-s szabályok szerint ugyan honosítják, de pusztán ez nem elegendő arra, hogy konzultánsi posztot nyerjen el egy állásinterjún, annyi, hogy a specialista címke alatt regisztrálja az orvosi kamara. Ha nincs hozzá semmi extra tudománya, akkor többnyire szakorvosként is csak registrar pozíciókba veszik fel)
Namármost ... sehol nincs az előírva, hogy a beteget a konzultánsnak is látni kell. Vagy bármiféle szakorvosnak. A szakrendelőben is ülhet sho, rezidens, a műtétet is végezheti rezidens, a vizitet is csinálhatja egyedül a rezidens... minden azon múlik, hogy az adott csapatban a konzultáns kinek milyen feladatot ad. Otthon ez már kiveri a biztosítékot... itt természetes. A konzultáns persze felelős a csapatáért, ha személyesen nem is látja, de azért minden betegről tudja, hogy mi történik vele (jó esetben...). A privát betegnek megvan az az előnye, hogy őt a konzultáns látja a szakrendelőben és ő végzi a műtétet vagy más beavatkozást is. Ugye, pénz beszél...
Sokszor hallom, hogy itt ugyan sokat kellett várni a sürgősségin, de azért nem hagyták magukra őket, mindig benézett valaki, elmondta mi történik, egyszóval törődtek velük... Nos, ez így ebben a formában igaz is, és a beteg szempontjából nagyon is fontos. Az egészségügyi dolgozók nem annyira leterheltek, az egy betegre jutó személyzet valóban több, mint otthon. Emiatt, és az ír mentalitásból adódóan, (amire a konfliktuskerülő az egy enyhe kifejezés) mindenki mosolyog, kedves, figyelmes, és mindenekelőtt beszédes... De attól még nem lesz orvosi szempontból minőségibb az ellátás, hogy "ez elment vadászni, ez meglőtte..." :egy nővér vérnyomást mér, a másik megkérdezi, hogy egyedül lakik-e, a frissen végzett orvos megkérdezi, hogy mi a panasza, a rezidens megvizsgálja, aztán elmondja mi van - ráadásul kb óránként végigtolják a kajás kocsit és folyton kérdezgetik az embert: teát? kávét? kekszet? (nem csoda, hogy úgy el van hízva az ír lakosság...) ... csak arra alkalmaznak egy nővért, hogy amikor valamilyen kisebb beavatkozás történik, simogatja a beteg kezét, és azt hajtogatja, hogy ne izguljon, mindjárt kész... és tudom, sokaknak ez nagyon is számít. Szóval az egyszeri beteg kellemesen tölti az idejét, még éhen sem hal, wc-papír és kézfertőtlenítő számolatlanul...
csakhogy...
Ha mindez délután 4-5 óra után történik, akkor bizony konzultáns max. telefonvégen: a kórházakban éjszaka és hétvégén csak rezidensek dolgoznak. A konzultáns behívós ügyeletes. Telefonos segítséget lehet kérni tőle, de csak akkor megy be, ha a rezidens valamiért behívja, ha olyasmiről van szó amiben nem tűnik elegendőnek tanácsot adni. Meg úgy egyáltalán: ha a rezidens úgy érzi, hogy van szüksége tanácsra... Igaz ez a sürgősségi vagy az intenzív osztályra is... gondolom nem kell magyaráznom a három pontot a mondat végén... ezeken a helyeken sokszor percekben mérik az életet... És itt bizony a privát biztosító sem segít, a 'fizetős vendéget' is csak reggel látja a konzultáns. Ebből sok minden következik (és egyik sem igazán pozitív, de már tényleg nem akarom hosszúra nyújtani a posztot)
Természetesen a konzultánsok is emberek, és ennek megfelelően vannak lelkiismeretesebb és kevésbé lelkiismeretes példányok... de sehol semmi nem írja azt elő, hogy mit bízhatnak a csapatukra: a rezidens tükröz, operál, szakrendel, katéterez, altat... szakterülettől függően. Ami alapvetően mindenhol így van, hiszen így tanulja a szakmát, semmiképp nem akarom lekicsinyelni a rezidensek tudását, csak jobb helyeken (beleértve általánosságban Magyarországot is) van a kórházban azonnal elérhető tapasztalt szakorvos szükség esetére (ismerem a sztorit ahol az urológus rezidenst egyedül hagyták a sürgészeten vagy a bőrgyógyászt zavarták le az SBO-ra, de ott azért akadt legalább egy nyamvadt szakorvos kórházon belül, legalább az intenzíves, ha nagy a baj, van kinek visítani).
Itt sok rezidens panaszkodik, hogy egyedül hagyják a beteggel, volt olyan magyar rezidens itt a mi kórházunkban is, aki pont emiatt ment el, mert otthon sokkal több oktatást és segítséget kapott. Vagy volt olyan kolléga, aki Magyarországra ment Erasmus gyakorlatra, és ugyan szörnyülködött az áldatlan állapotok miatt (kórházi ágy kitört lába téglával pótolva, hulló vakolat, betegkaja...) de áradozott az oktatás minőségéről, a szakorvosi felügyeletről és hogy egy műtétet akár két szakorvos jelenlétével végezni?? Az meg aztán pláne luxus!
Tovább is van, mondjam még?
Az előző posztban kitértem a privát egészségbiztosításokra, nézzük ezután, hogy megéri-e vagy sem.
Először belinkeltem ide a legnagyobb magánbiztosító oldalát árakkal, de nem tudom mennyire reklám az ilyesmi, meg szabad-e... úgyhogy akit érdekel, inkább járjon utána...
Csak kíváncsiságból megcsináltam a melyik csomag illik hozzám a legjobban? típusú tesztjüket, családi biztosítás (apa, anya, 2 gyerek), alapcsomag 1086 Euro évente. Ebben egy szakorvosi vizit van részben finanszírozva, a háziorvosi vizitek pedig egyáltalán nem. Mondjuk legalább az adóalapot csökkenthetem vele. A legdrágább alapcsomag ( még mindig semmi szülészet, spec kardiológia, fogászat) 2537 Euro. Ez sem fizeti teljes egészében a vizitdíjakat, de egy része visszaigényelhető, de ezek száma is maximálva van. Pl. kórházi konzultáns, háziorvos max 7x egy évben.
Alapvetően, ha valaki nem beteges, ritkán jár orvoshoz és fiatal, akkor szerintem nem éri meg (bár adóalap csökkentésnek esetleg jó... pénzügyi kérdésekben borzalmas vagyok). Persze spórolni kell, de ha ugyanazt az összeget félreteszi, abból telik hébe-hóba egy térd MRI-re vagy akár egy sérvműtétre ha nem akarja kivárni a public listán a sorát. (Pl. a helyi privát radiológián a térd MRI 295 Euro, de vannak helyek ahol már 210-ért is lehet kapni... Azaz az 1000 Eurós alapcsomagból évente három MRI-re is futja... és még marad háziorvosra is :-) ) Ha meg netán nem kell az az három vizsgálat évente, a fennmaradó pénzt összegyűjtve azért pár év alatt már akár egy műtétre is futja...
Aki gyakran jár orvoshoz, ott már meggondolandó. Leginkább azért, mert a privát biztosítók a konzultánsokkal szerződnek. Azaz nekik fizetnek, ezért a pénzért pedig meg kell dolgozni: a privát beteget konzultánsnak kell ellátnia. Persze a rezidensek is részt vesznek a betegellátásban, de itt nem fordul az elő, hogy a konzultáns egyáltalán nem találkozik a beteggel, illetve papírforma szerint a műtétet is a konzultánsnak kell végeznie.
A szülészet más tészta, az a szintű luxus amit Magyarországon elvár a "fizetős" kismama, még privát betegeknek sincs. Vasárnap délután, szabadságról, vagy hajnal háromkor szüléshez nem rohan be a választott konzultáns, ilyenkor az ügyeletes látja el a kismamát. A szülést alapvetően szülésznők vezetik, orvos csak akkor van jelen (privát betegnél is) ha komplikáció miatt az indokolt.
A terhesgondozás elsősorban a háziorvosok és a szülésznők feladata, komplikációmentes kis rizikójú terhesség követésénél public betegnél szülész konzultáns nem vesz részt. Természetesen a nagy rizikójú, komplikált eseteknél a public beteget ugyanúgy konzultáns látja mint a privátot. A privát biztosítással rendelkező betegeknél viszont van több konzultánsi vizit is, de ennek többnyire van önrésze, a biztosítók nem fedezik teljes egészében ezek díját. Az otthonszülés megengedett, de nem az ország egész területén érhető el állami finanszírozásban. A szülést ilyenkor két szülésznő vezeti, orvos nem megy házhoz, de az előzetes rizikófelmérésben szükség esetén részt vehet.
Ja, és a mentőn nincs orvos, csak "paramedic", ami kb. az otthoni mentőtisztnek felel meg. Csakhogy Magyarországon van esetkocsi mentőtiszttel, van orvossal, rohamkocsi sürgősségi szakorvossal... itt nincs más opció. És sokszor itt sincs ám kint 15 perc alatt mentő...
Természetesen a konzultánsok is emberek, és ennek megfelelően vannak lelkiismeretesebb és kevésbé lelkiismeretes példányok... de sehol semmi nem írja azt elő, hogy mit bízhatnak a csapatukra: a rezidens tükröz, operál, szakrendel, katéterez, altat... szakterülettől függően. Ami alapvetően mindenhol így van, hiszen így tanulja a szakmát, semmiképp nem akarom lekicsinyelni a rezidensek tudását, csak jobb helyeken (beleértve általánosságban Magyarországot is) van a kórházban azonnal elérhető tapasztalt szakorvos szükség esetére (ismerem a sztorit ahol az urológus rezidenst egyedül hagyták a sürgészeten vagy a bőrgyógyászt zavarták le az SBO-ra, de ott azért akadt legalább egy nyamvadt szakorvos kórházon belül, legalább az intenzíves, ha nagy a baj, van kinek visítani).
Itt sok rezidens panaszkodik, hogy egyedül hagyják a beteggel, volt olyan magyar rezidens itt a mi kórházunkban is, aki pont emiatt ment el, mert otthon sokkal több oktatást és segítséget kapott. Vagy volt olyan kolléga, aki Magyarországra ment Erasmus gyakorlatra, és ugyan szörnyülködött az áldatlan állapotok miatt (kórházi ágy kitört lába téglával pótolva, hulló vakolat, betegkaja...) de áradozott az oktatás minőségéről, a szakorvosi felügyeletről és hogy egy műtétet akár két szakorvos jelenlétével végezni?? Az meg aztán pláne luxus!
Tovább is van, mondjam még?
Az előző posztban kitértem a privát egészségbiztosításokra, nézzük ezután, hogy megéri-e vagy sem.
Először belinkeltem ide a legnagyobb magánbiztosító oldalát árakkal, de nem tudom mennyire reklám az ilyesmi, meg szabad-e... úgyhogy akit érdekel, inkább járjon utána...
Csak kíváncsiságból megcsináltam a melyik csomag illik hozzám a legjobban? típusú tesztjüket, családi biztosítás (apa, anya, 2 gyerek), alapcsomag 1086 Euro évente. Ebben egy szakorvosi vizit van részben finanszírozva, a háziorvosi vizitek pedig egyáltalán nem. Mondjuk legalább az adóalapot csökkenthetem vele. A legdrágább alapcsomag ( még mindig semmi szülészet, spec kardiológia, fogászat) 2537 Euro. Ez sem fizeti teljes egészében a vizitdíjakat, de egy része visszaigényelhető, de ezek száma is maximálva van. Pl. kórházi konzultáns, háziorvos max 7x egy évben.
Alapvetően, ha valaki nem beteges, ritkán jár orvoshoz és fiatal, akkor szerintem nem éri meg (bár adóalap csökkentésnek esetleg jó... pénzügyi kérdésekben borzalmas vagyok). Persze spórolni kell, de ha ugyanazt az összeget félreteszi, abból telik hébe-hóba egy térd MRI-re vagy akár egy sérvműtétre ha nem akarja kivárni a public listán a sorát. (Pl. a helyi privát radiológián a térd MRI 295 Euro, de vannak helyek ahol már 210-ért is lehet kapni... Azaz az 1000 Eurós alapcsomagból évente három MRI-re is futja... és még marad háziorvosra is :-) ) Ha meg netán nem kell az az három vizsgálat évente, a fennmaradó pénzt összegyűjtve azért pár év alatt már akár egy műtétre is futja...
Aki gyakran jár orvoshoz, ott már meggondolandó. Leginkább azért, mert a privát biztosítók a konzultánsokkal szerződnek. Azaz nekik fizetnek, ezért a pénzért pedig meg kell dolgozni: a privát beteget konzultánsnak kell ellátnia. Persze a rezidensek is részt vesznek a betegellátásban, de itt nem fordul az elő, hogy a konzultáns egyáltalán nem találkozik a beteggel, illetve papírforma szerint a műtétet is a konzultánsnak kell végeznie.
A szülészet más tészta, az a szintű luxus amit Magyarországon elvár a "fizetős" kismama, még privát betegeknek sincs. Vasárnap délután, szabadságról, vagy hajnal háromkor szüléshez nem rohan be a választott konzultáns, ilyenkor az ügyeletes látja el a kismamát. A szülést alapvetően szülésznők vezetik, orvos csak akkor van jelen (privát betegnél is) ha komplikáció miatt az indokolt.
A terhesgondozás elsősorban a háziorvosok és a szülésznők feladata, komplikációmentes kis rizikójú terhesség követésénél public betegnél szülész konzultáns nem vesz részt. Természetesen a nagy rizikójú, komplikált eseteknél a public beteget ugyanúgy konzultáns látja mint a privátot. A privát biztosítással rendelkező betegeknél viszont van több konzultánsi vizit is, de ennek többnyire van önrésze, a biztosítók nem fedezik teljes egészében ezek díját. Az otthonszülés megengedett, de nem az ország egész területén érhető el állami finanszírozásban. A szülést ilyenkor két szülésznő vezeti, orvos nem megy házhoz, de az előzetes rizikófelmérésben szükség esetén részt vehet.
Ja, és a mentőn nincs orvos, csak "paramedic", ami kb. az otthoni mentőtisztnek felel meg. Csakhogy Magyarországon van esetkocsi mentőtiszttel, van orvossal, rohamkocsi sürgősségi szakorvossal... itt nincs más opció. És sokszor itt sincs ám kint 15 perc alatt mentő...
Az is igaz, hogy Magyarországon más az egészségügyi kultúra is: otthon sokkal gyakrabban hallottuk a "fizetem a tb-t ergo nekem jár" nagy sikerű szlogent, értendő ez mentőszállításra, orvosi ellátásra, gyógyszerre, beutalóra... itt jobban megértik, hogy az ügyeletre bizony be kell jönni, azért mert lázas vagy hány valaki, nem megy házhoz az orvos... és azért sem, ha van még 3 másik gyerek otthon és nincs kire hagyni. Behozzák mindet és kész. És igen, túlélik.
A fizetés pedig itt is ugyanúgy téma mint otthon és itt is keveslik, természetesen. Persze, mert míg Magyarországról nézve az ír konzultánsi fizu az álomfizetés, addig az ír orvos az USA vagy Ausztrália felé kacsintgat és oda vándorol ki, még több pénzért. Ráadásul az orvoshiányért itt is az államot hibáztatják, mivel a válság miatt lecsökkentették a béreket és azóta sem emelték vissza. 30%-os bérkülönbség van a 2012 előtt és az azt követően kezdett konzultánsok alapbére között, ami azért komoly bérfeszültséget generál. Ígéretet már kaptak a rendezésre, pénzt még nem.
És hogy itt van-e paraszolvencia? Természetesen nincs. De a betegek itt is hoznak néha ajándékot ha elégedettek. Viszont itt még véletlenül sincs olyan színezete a dolognak, hogy a beteg bármilyen előnyt várna el az ajándékért cserébe. Ha hoz egy doboz tojást, egy üveg italt, virágot, csokit, ajándékkártyát, akármit, (ja és persze képeslapot, annak itt nagy hagyománya van), akkor azt valóban köszönetképpen teszi, és igazán jól esik.
Ha össze akarnám foglalni, akkor azt mondanám: Itt csak orvosnak lenni jó...
ha nyugdíjas leszek, vagy betegek leszünk és magunkon már nem segítünk, akkor repjegy és irány Spanyolország. De még Magyarországon is szívesebben lennék beteg. És ezt nem csak én mondom, hanem kb minden itt dolgozó magyar orvos. :-(
Amit a külső szemlélő az itteni kórházban lát az a "hotelszolgáltatás", mi viszont az egész rendszert látjuk, belülről. És ha már választhatok, én inkább kerüljek szakértő kezekbe a hulló vakolat alatt és éljek száraz kenyéren egy hétig, mint hogy akár az egész bent fekvés alatt ne nézzen rám szakorvos...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy úgy jó a magyar kórházak helyzete ahogy van, sőőőt.... csak hogy a stadionok árából jobb lett volna az épületeket renoválni (esetleg kórházak összevonásával modernizálni), eszközparkot felújítani, vagy vizitdíjból csirkemellet készíteni ebédre... de meg kellene becsülni (és megfizetni) azt ami jól működik... amíg még működik...
Vagy engem tenni meg egészségügyi miniszternek ;-)
Az itteni orvosok nem értik miről beszélünk, hiszen ha ők külföldre mennek akkor Anglia, Kanada, az USA vagy Ausztrália a cél, amik alapjaiban hasonló szisztémák. Ha nemzetközi irodalmat olvasnak, annak 90%-a ezeken a területeken íródott. Mivel nem beszélnek mást mint az angolt, nem mennek el Németországba, Spanyolországba vagy Magyarországra, hogy megnézzék ott mi van - és esetleg visszavéve a felsőbbrendűségi komplexusukból belássák, hogy akár keletről is lenne mit tanulni... Persze ez nem az orvosok, hanem a betegek érdeke lenne, a konzultáns orvosoknak nagyon is kényelmes ez a rendszer... na meg nem is tudom mennyit kellene fizetni ahhoz, hogy egy itteni konzultáns bent töltse az egész éjszakáját vagy hétvégéjét a kórházban... szerintem ha bevezetnék, az írek azonnal csomagolnának Ausztráliába, pedig így is erőlködnek, hogy visszacsábítsák őket.
Az ír mentalitásra jellemző a fene nagy minőségbiztosítás: mindenre protokollt írnak, azt legalább be lehet tartani és nem kell gondolkodni. Józan ész? Gyakorlatiasság? Azt nem értik, itt az nem létezik. Minden legyen lepapírozva, megbeszélve, megbeszélik, hogy mit beszéltek meg legutóbb... ami elméletben kiváló, csak épp a gyakorlatban a beteggel nem történik semmi... max írnak egy újabb protokollt meg egy másik jegyzőkönyvet - probléma kipipálva.
Legjobban a Brian élete film egy jelenetével tudnám ábrázolni: képzeljétek el, hogy az asztalnál a konzultáns orvosok ülnek és Judit nővér meg Zsolti lenne, aki megpróbál egy felmerülő problémát megoldani... hát kb. így érzi magát olyankor...
Szoktuk is mondani, fel kellene tölteni a kórházat keletről, aztán megmutatni, hogy lehet ezt jól is csinálni :-) Amikor a horvát radiológus, a magyar altatóorvos meg magyar sebész ügyel, megy is minden gördülékenyen. :-)
Hosszan tudnék még regélni a témáról (nyugi, isten ments), nyilván itt csak nagy vonalakban érintettem (hehe, mi lett volna, ha nem fogom vissza magam .-) ), de gondolatébresztőnek ennyi elég lesz. Ha valami konkrét kérdés felmerül, szívesen válaszolok.
Amit a külső szemlélő az itteni kórházban lát az a "hotelszolgáltatás", mi viszont az egész rendszert látjuk, belülről. És ha már választhatok, én inkább kerüljek szakértő kezekbe a hulló vakolat alatt és éljek száraz kenyéren egy hétig, mint hogy akár az egész bent fekvés alatt ne nézzen rám szakorvos...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy úgy jó a magyar kórházak helyzete ahogy van, sőőőt.... csak hogy a stadionok árából jobb lett volna az épületeket renoválni (esetleg kórházak összevonásával modernizálni), eszközparkot felújítani, vagy vizitdíjból csirkemellet készíteni ebédre... de meg kellene becsülni (és megfizetni) azt ami jól működik... amíg még működik...
Vagy engem tenni meg egészségügyi miniszternek ;-)
Az itteni orvosok nem értik miről beszélünk, hiszen ha ők külföldre mennek akkor Anglia, Kanada, az USA vagy Ausztrália a cél, amik alapjaiban hasonló szisztémák. Ha nemzetközi irodalmat olvasnak, annak 90%-a ezeken a területeken íródott. Mivel nem beszélnek mást mint az angolt, nem mennek el Németországba, Spanyolországba vagy Magyarországra, hogy megnézzék ott mi van - és esetleg visszavéve a felsőbbrendűségi komplexusukból belássák, hogy akár keletről is lenne mit tanulni... Persze ez nem az orvosok, hanem a betegek érdeke lenne, a konzultáns orvosoknak nagyon is kényelmes ez a rendszer... na meg nem is tudom mennyit kellene fizetni ahhoz, hogy egy itteni konzultáns bent töltse az egész éjszakáját vagy hétvégéjét a kórházban... szerintem ha bevezetnék, az írek azonnal csomagolnának Ausztráliába, pedig így is erőlködnek, hogy visszacsábítsák őket.
Az ír mentalitásra jellemző a fene nagy minőségbiztosítás: mindenre protokollt írnak, azt legalább be lehet tartani és nem kell gondolkodni. Józan ész? Gyakorlatiasság? Azt nem értik, itt az nem létezik. Minden legyen lepapírozva, megbeszélve, megbeszélik, hogy mit beszéltek meg legutóbb... ami elméletben kiváló, csak épp a gyakorlatban a beteggel nem történik semmi... max írnak egy újabb protokollt meg egy másik jegyzőkönyvet - probléma kipipálva.
Legjobban a Brian élete film egy jelenetével tudnám ábrázolni: képzeljétek el, hogy az asztalnál a konzultáns orvosok ülnek és Judit nővér meg Zsolti lenne, aki megpróbál egy felmerülő problémát megoldani... hát kb. így érzi magát olyankor...
Szoktuk is mondani, fel kellene tölteni a kórházat keletről, aztán megmutatni, hogy lehet ezt jól is csinálni :-) Amikor a horvát radiológus, a magyar altatóorvos meg magyar sebész ügyel, megy is minden gördülékenyen. :-)
Hosszan tudnék még regélni a témáról (nyugi, isten ments), nyilván itt csak nagy vonalakban érintettem (hehe, mi lett volna, ha nem fogom vissza magam .-) ), de gondolatébresztőnek ennyi elég lesz. Ha valami konkrét kérdés felmerül, szívesen válaszolok.
* tulajdonított, tévesen, merthogy tudósok sehol nem találtak rá sem könyveiben, sem beszédeiben..., azaz valószínűleg nem is ő mondta
**Egy tavaly decemberi statisztika szerint összesen 3213 konzultáns poszt van az országban (beleértve a sebészt, belgyógyászt, bőrgyógyászt, radiológust, pathológust... minden orvosi szakterületet, kivéve háziorvos) ebből 2734 volt betöltve. Hogy milyen lassan őrölnek az írek malmai az abból látszik, hogy Zsoltiéknál a sebészeten 3 éve van egy betöltetlen állás, most épp meg sincs hirdetve - igaz, helyettesítő orvos átmeneti szerződéssel van a poszton.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése