Pantanal, a brazil ősmocsár világa 1.

A Pantanal a Föld legnagyobb mocsárvilága (kétszer akkora mint Magyarország!). Neve portugálul mocsarat, árteret jelent. Nagy része Brazíliában található, de átnyúlik Bolíviába és Paraguayba is.

Esős évszakban 80%-a víz alá kerül, ilyenkor több méterrel emelkedik a víz szintje, ami lassacskán csökken a száraz évszakban. Ahogy a folyók visszahúzódnak a medrükbe nagy területek lesznek bejárhatók, beláthatók, az állatok pedig közelebb húzódnak a vízhez, ezért kiváló lehetőség adódik a megfigyelésükre. Egyébként aki épp az állatvilág miatt látogat el Brazíliába, jobban teszi, ha a Pantanalt választja az Amazonas vidéke helyett. A sűrű őserdőben sokkal nehezebb észrevenni őket mint itt, a pusztákon, a ligetesebb területeken. 

a repülő ablakából

Nagy része magánterület, a farmerek elsősorban szarvasmarha legeltetésére használják a száraz évszakban a víz alól előbukkanó földeket. Az intenzív vadászat, halászat miatt sok faj bizony a kihalás szélére került. Sajnos a gazdák és a jaguárok érdekei nem épp azonosak... Illetve nagyon is: mindketten azt a szegény tehenet akarják :-)

A terület növény- és állatvilágának védelme érdekben az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült. A turizmus fellendítésével sikerült elérni, hogy a gazdák ne ellenségként, hanem vendégcsalogatóként tekintsenek a vadállatokra, a fazendák szállássá alakításával akár jobb bevételre tehetnek szert mint az állattenyésztéssel. Kétség kívül a jaguár a régió legnagyobb vonzereje, de az inkább a belső területeken kerül az ember szeme elé. A madarak kedvelői, az amatőr vagy akár profi természetfotósok, vagy az olyan mindenevő, mindenre kíváncsi turisták, mint mi viszont bármelyik részen csodás növényeket és állatokat láthatunk. 

A Transpantaneira úton indultunk befelé:

Eleinte kb minden bokornál megálltunk, mert számunkra új, ismeretlen volt minden. A képek alatt megpróbálom beazonosítani a látottakat, de nem esküszöm meg rá, hogy mindenhol sikerül...
Először egy bivalycsordával találkoztunk, békésen hűsöltek a pocsolyában: 

A mezőkön tehenek legelésztek, és nagy szürke kupacokat is láttunk, amikről kiderült, hogy  termeszvárak. A tehenek amolyan indiai fajták, minden  csontjuk zörög, de állítólag csak ezek élnek meg ezeken a sovány legelőkön. 

Útközben láttunk még kajmánokat, madarakat:

hiába mondtam, hogy barátságos arcot kérek... 

ő legalább vigyorgott :-)

ölyv

A szállásunk egy, az úttól távolabb eső farmon volt, hihetetlen állatvilág vette körül. 

ők itt a nagy rágcsálók, a capibarák (vízidisznók)
Nagyon barátságosak, de pár méternél nem jönnek közelebb

amelyiknek ilyen dudor van az orrán, az a hím a bandában. Egész komoly háremet tartott.

egyszerű, de tágas, kényelmes szobánk volt, légkondival és saját fürdőszobával

A szállás közvetlenül a folyóparton volt, ahogy ott kergettem a szitakötőket (nem olyan egyszerű ám őket lefotózni), egyszer csak nagy csobbanás: észre sem vettem, hogy egy kajmán ott napozott, épp csak rá nem léptem...

inkább ők féltek tőlünk, ha ennél közelebb mentünk, becsobbantak a vízbe

húsevő növények ... kész életveszély .-)

Ebéd után sziesztáztunk egyet, majd csónakázni mentünk:

ezt az iguanát a vezetőnk nélkül tuti nem szúrtam volna ki,
eszembe sem jutott volna a fa tetején keresni egy hüllőt...

gyűrűs halkapó

kormorán szárítja a szárnyait

vörhenyes tigrisgém

amazon jégmadár (hím)

barna bőgőmajom

a jabiru gólya épp elkap egy halat

megvan, hogy sikerült a kép? 

Este ocelotlesre mentünk. Sajnos ez csak beetetéses módszerrel sikerült: mint kiderült, szinte minden farmnak megvan a maga "specialitása". Nagyobb élmény véletlenül rábukkanni az erdőben, de legalább láthattuk. Egyszer egyébként váratlanul is szembe jött velünk, de annyira gyorsan el is tűnt a szemünk elől, hogy nem volt időm lefotózni. 

ocelot

Másnap korán keltünk, a farm tulajdonosai tudták, melyik madár mikor szokott arra járni és melyik a kedvenc fájuk. Én pedig ott álltam beélesített fotómasinával.:-) 

társaságunk is akadt a reggeli kávéhoz

bentévi

zöld papagájok,
pontosabb meghatározásra nem vállalkozom

bóbitás karakara

barnafülű arasszári

Vermilion légyfogó

girakakukk

óriástukán

A szállás közelében volt egy kilátó, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni egy gólyapár és a jácintkék arák fészkére:

ezt a képet egy könyvben találtuk, egész hasonlót sikerült készíteni :-)

hozza apa a fészeknek valót

nagy egyetértésben csinosítgatták az otthonukat

aztán egész nap az utódgyártással voltak elfoglalva 

jácintkék ara

A reggeli sétán pedig több érdekes lábnyomot is felfedeztünk:

ez talán egy jaguár lábnyoma

ha jól emlékszem ez a puma

egy hangyász is járt erre

Ezért voltak hát olyan nyugtalanok a vízidisznók éjszaka...

Napközben megint csónakáztunk, így lehet a legtöbbet látni a környékből:

feketehasú kígyónyakúmadár

Ez a tigrisgém fiókája. A fiatal egyedek mintázata miatt hívják tigrisgémnek

amazon jégmadár (tojó)

egész sokáig velünk utazott

a kajmán is kíváncsian nézelődött

anhinga - kígyónyakúmadár

csuklyásmajom

Este tapírnézőben voltunk: az erdő tele van mangófával (kár, hogy nem most érik), a tapírok pedig előszeretettel eszegetik a lehullott gyümölcsöt. Ezt használták ki az itteni vendéglátóink, és a gyömölcsszezon elmúltával tovább hordták ki a mangót a fa alá. A tapír pedig lelkesen jött minden este. Ezek után csak az ember látványához kellett hozzászoktatni. Ez olyannyira sikerült, hogy egyáltalán nem foglalkozott velünk, sőt, várta a kaját. Na valahogy így kezdődhetett anno a farkas háziasítása...

tapír

Mivel aznap este mi voltunk az egyetlenek tapírnézőben, megengedték, hogy egész közel menjünk hozzá. Ő pedig érdeklődve fogadta a lelkes közönséget :-) Ez is előnye a kis csoportnak, illetve a szezon eleji utazásnak: ha sokan lettünk volna, erre tuti nincs lehetőségünk. 

Másnap reggel megint kint járkáltam napkeltekor a madarakat lencsevégre kapni, mikor jött a túravezetőnk, hogy nem messze egy rókát látott, ha érdekel, menjünk. Már hogyne érdekelt volna!

rákászróka

Persze sok-sok madarat is láttunk, nem is sikerült mindet lefotózni, pedig egy harkályt egész sokáig követtem...

Brazília egyik legismertebb és legaranyosabb, erősen orrnehéz madarai a tukánok

A nagy sárga csőrük, és elegáns fekete-fehér szmokingjuk miatt nagyon látványosak

egészséges magok reggelire

jasszána

rovarászölyv

bóbitás karakara pár

Felszállás: vigyázz...

kész...

rajt!!

szerrádó íbisz

A termeszvárak egész nagyok is lehetnek.
A hangyászok erős állkapcsukkal lyukat ütnek rajta (nem egyszerű, kemény, mint a beton!), és bedugják a hosszú nyelvüket, összeszedik az elérhető termeszeket aztán továbbállnak.
Nem rombolják le teljesen a várat, hogy később is visszatérhessenek lakmározni

A következő két napot egy másik farmon töltöttük, onnan folytatom a beszámolót....