Egy hétvége Párizsban

Májusban a Zuram kérdezte, hogy lenne-e kedvem Párizsba menni a következő hétvégén. Mintha ilyesmit még kérdezni kellene....

20 percen belül repülőjegyünk és szállásunk is volt. :-) Csak hogy nehogy meggondolja magát... 

Ő egyébként egy kiállítást akart megnézni egy galériában, de persze nálam ilyenkor egy bizonyos agyi terület aktiválódik: a gyerekek már többször jártak Franciaországban, de mikor kisebbek voltak nem terheltük le őket múzeumlátogatásokkal, így a Louvre-ban és az Orsay múzeumban (Musée d'Orsay) még nem jártak. Legfőbb ideje!

 Először 10 évesen voltak Párizsban, hihetetlen, hogy telik az idő, olyan, mintha tegnap lett volna... 

A belépőjegyeket előre megvettem online, de még így is volt némi sor, de legalább gyorsan haladt. 

Mindkét múzeum óriási, talán túl nagy falat is egyben, kb 3 órát töltöttünk mind a kettőben, az Orsay múzeumot pénteken, a Louvre-t szombaton néztük meg. Még így sem volt idő mindenre, de ennyi kb a befogadó képességünk egyszerre. 

Aki még nem ismeri, nézze meg ezt a kis részletet (vagy ha ráér akkor a Doctor Who teljes epizódját)... Van Gogh életében nem volt sikeres, nem volt elismert festő, egy bolond piktor volt, aki majdnem ezer képet festett de csak egyet sikerült eladnia. Ebben a részben egy időgép segítségével elutazik 2010-be, Párizsba, és eljön ebbe a múzeumba...  

 

Musée d'Orsay

A múzeum leghíresebb képei az impresszionisták alkotásai,
köztük is talán a Van Gogh képek miatt jönnek sokan, köztük mi is. 

A Louvre-ban az ismert Leonardo képeket akarták megnézni, na meg persze mindent ami közben útba esett... :-) Ilyen szempontból sokra tartom a DaVinci kódot és más hasonló szórakoztató irodalmat, filmet, mert bár nem szépirodalom, de kedvet csinál a fiatalkonak is ahhoz, hogy múzeumba járjanak, műelmlékeket nézzenek. Aztán meg már ezek nélkül is meglesz a kedvük hozzá :-) 

Zsolti a Szittya Emil kiállítást akarta megnézni a Párizsi Magyar Intézetben, ahol a régen eltűnt képeket most lehetett hosszú idő óta először látni, illetve ugyanekkor volt még több Szittya kép kiállítva a Laurentin galériában, oda is betértünk. A magyar Intézet épülete előtt Lapis András szobra található, a "kalap alatt". 

Szittya Emil

Rengeteg múlt század eleji magyar művész járt Párizsban, többek között Radnóti is, 

"A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék" ... (Paris)

ott, hol "A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda" 

Radnóti emléktábla, rue Cujas, 16. 

Szerencsére az idő is nekünk kedvezett, gyönyörű tavaszi napokat fogtunk ki. 

A múzeumokon kívül természetesen elmentünk az Eiffel toronyhoz, 

jó volt csak ülni és élvezni a pillanatot

megkóstoltuk a csigát (már épp ideje volt), stílusosan a Les Deux Magots - ba ültünk be vacsorázni (itt már egyszer ittunk egy kávét, de most sikerült asztalt foglalni és vacsorázni is). 

A csiga engem leginkább a csirkezúzára emlékeztetett. A zúzát szeretem, nekem a csiga is ízlett, de annyira nem különleges, hogy ezután is keressem az étlapon. Viszont egyszer mindent ki kell próbálni, most ez is lekerült a bakancslistáról. 

A leégett Notre Dame-hoz is elsétáltunk:

A lányok minden este moziba mentek, élvezték, hogy franciául  is tudnak filmet nézni. Na meg persze mindenütt ők intéztek mindent, annyira jó, hogy az embernek ilyen nagy, okos, önálló, ráadásul franciául is beszélő gyerekei vannak :-)