Tankoltunk

Az északi parton haladva (Tapolca felé) véletlenül vettük észre egy régi laktanyán a feliratot: Tankbérlés.

Mi a fene? Tankot lehet bérelni? Na ne… biztos nem az amire gondolunk…

Mindkettőnknek beindult a fantáziája, úgyhogy vissza is fordultunk: ezt ki kell vizsgálni J

Bevallom meglepődtem, de úgy volt ahogy gondoltuk: igazi orosz tankokat lehet kölcsönvenni egy körre. (Illetve harckocsit, merthogy apósom mindig kijavít.)

Akinek kedve szottyan egy kis harckocsizásra kap egy járművezetési gyorstalpalót és tankra fel!

Két gépet próbálhattunk ki, egy T55-öst és egy csapatszállítót, Zsolt vezetett mi pedig a tetejére ültünk és onnan élveztük a sebességet. Ami valójában olyan 20-30 km/h, de higgyétek el fentről sokkal többnek tűnik! Amúgy (Zsolti szerint) nem vészes vezetni, bár odabent rettentőm kicsi a hely, alig fért el benne, nem az ő magasságához tervezték. Én inkább nem próbáltam ki, nekem a kis szappantartómmal is gondjaim vannak, tuti itt is elvittem volna a kapufélfát…

a sofőr :-)

családi tankolás

a csapatszállító

kb. ekkorák voltak a tankot vezető katonák? ő még elfér :-)

ő meg lazán belefér - kipróbálja hogy lehet látni a periscopon keresztül

a garázs

fentről

Sztálin-orgona vagy más néven Katyusa

a csapatszállítóban bőven volt hely

hátul meg pláne, itt szállították a kiskatonákat 

Ezen kívül bemászhattunk egy T34-esbe, ami teljesen működőképes, akár élesre is tölthető lenne, állítólag jobb állapotban van mint a magyar hadsereg jelenlegi harckocsijai. (mondjuk elfelejtettem megkérdezni, ilyenkor tankra adnak fegyverviselési engedélyt??) 

Látunk tigristankot is, azt épp javítgatták, valami fellépésre készültek vele. Merthogy azon túl, hogy akárki mehet egy-két kört velük a mezőn, ki szokták bérelni őket filmforgatásokhoz és kiállításokhoz is.

a Tigris, a német csodafegyver, ilyenek szerepelnek például A halál ötven órája-ban

Zsoltinak épp aznap volt a szülinapja, így ez lett az ajándéka. Legalább emlékezetes :-)

az utolsó amikor még hármassal kezdődik...

A lányok pedig lány létükre rettenetesen élvezték, eddig csak a filmeken láttak ilyet. 

Teszek fel pár képet a technikai részletekről is, biztos van olyan akit az is érdekel (remélem) : 

 

T34, műszerfal

T34, sebváltó

 ülés

erre már nem emlékszem melyik, azt hiszem T55, ennyi hely van benne

csapatszállító, műszerfal

Nyár van, nyár :-) : Kehidakustány: termélfürdő és aquapark – avagy mit kezdjünk magunkkal esőben

Ha nagyon nehezen is, de idén is eljött végre a nyár, és bár nem sikerült minden tervezett feladatot teljesíteni (de úgyis megvár míg hazajövünk, ami meg nem az nem is olyan fontos) , idén is útnak indultunk, hogy átszeljük Európát. Most gyorsított eljárással húztunk haza Magyarországra, Barcelonából komppal Olaszországba, onnan pedig egyenesen a Balatonra. A gyerekeket repülővel és nagyszülői kísérettel előre küldtük, kényelmesebb nekik mint ez a hosszú út az autóban.

A Balatonon aztán egyesítettük a családot. Persze már meg sem lepődünk, hogy ott mindig esik az eső, nekünk a magyar tengerrel sosincs szerencsénk. Az első napot még türelmesen viseltük: fáradtak voltunk a 3000 km után.  Így két napot csak a lakásban töltöttünk, ami jó volt, hogy kipihenhettük a hazautat, de bosszantó, mert annyi mindent terveztünk ami így kútba esett. 

Magyarország szerintem verhetetlen a fedett fürdők és vízi gyerekparadicsomok terén. Ennek persze egyik oka a változékony időjárás: mi még nem tudtunk úgy a Balatonra jönni, hogy ne legyen 12 fok és eső. Az mindegy, hogy novembert vagy júliust mutat a naptár… Mondjuk szerencsére a változékony időjárás attól változékony, hogy két nap múlva simán lehet 30 fok és verőfény. Na, ebben bíztunk mi is. Másnapra már voltak terveink, de végül csak egy melegítőt vettünk a gyerekeknek, merthogy a nyaralásra csak egy farmert és egy hosszú ujjút pakoltam (felelőtlen szülő lévén), és az kevésnek bizonyult. Reggel még tudtunk gokartozni (én életemben most először - szörnyen közel ül az ember a földhöz! , - de aztán a kezdeti rettegés után még élveztem is :-) ), 

viszont utána aztán egész nap szakadt az égi áldás. Na majd holnap, gondoltuk bizakodva. 

Mi inkább a kültéri programokat részesítjük előnyben: másszunk fára, hegyre, ússzunk, fussunk, bármit, csak ne legyünk bezárva. Ezeket pedig esőben nem olyan kellemes. Persze tudom én, hogy az eső csak víz és nem árt, meg hogy Angliában is van élet, csak azt nem tudom, hogy milyen…

Na, komolyra fordítva a szót, mivel másnap is hol esett hol nem, de inkább igen, úgy döntöttünk, hogy akkor már merüljünk bele abba a vízbe: irány egy fedett fürdő, az legalább nem ázik be.

A kehidakustányi élményfürdőt választottuk és nem csalódtunk: volt óriás csúszda, örvénylő folyó, lehetett ugrálni és mikor kicsit kisütött a nap még  a kinti medencékbe is belemerészkedtek a lányok. Én meg a napozóágyon a törölközővel állig betakarva figyeltem őket. Meleg azért nem volt…

nem csak gyerekeknek - én is kipróbáltam, többször is, nagyon jó!

Gyógytorna címén a gyógyfürdő részbe is bemerészkedtem. A nyugdíjasklub résztvevői között utat vágtam magamnak és próbáltam tornáztatni a vállamat, bár még mindig korlátozottan működik. Mikor úszok a jobb kezem jobban húz, így egy idő után körben haladok… Azért nagy előnye hogy ide a gyerekeket nem engedik be: ez a nyugalom szigete a csúszdapark után. És még csendszoba is van, az is terápiás értékű ilyenkor :-)

Néhány érdekesség a Van Eyck testvérek híres képéről (A bárány imádása)

Akár a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetne mint a legtöbbször ellopott kép a történelem folyamán.
Az egyik darabja (Az igazi bírák) még most sem eredeti. 1934-ben ellopták és a helyére egy cetlit helyeztek: "Németországtól elvéve a versailles-i békeszerződés értelmében". A rabló eredetileg busás váltságdíjat követelt a festményért, de azt akkor nem fizették meg, ő pedig  nemsokára meghalt. Halálos ágyán azt ígérte, hogy nem árulja el a kép hollétének titkát csak annyit, hogy "olyan helyen van ahonnan sem én sem más nem viheti el anélkül, hogy a közönség figyelmét fel ne keltené"  - ennek hatására átkutatták az egész katedrálist mert feltételezték, hogy ott van valahol szem előtt –mondjuk egy másik festmény mögött – de sajnos mind a mai napig nem akadtak a nyomára.

Albert Camus a Bukás című könyvében is szerepel a "nagy lopás", bár ott a főhős Mexico City-ben egy bárban megtalálja a képet. A valóságban a mai napig nem került elő.

kép a Wikipedia-ból (nem lehetett fényképezni)

A másik érdekes kérdés az oltárképpel kapcsolatban: milyen gyümölcs van Éva kezében? 

Most mindenki rávágja hogy 
"- mi lenne, hát alma", 
ugye? 

Hát nem. Bár a mai napig nem dőlt el a pontos rendszertani besorolás, de abban egyetértenek a tudósok, hogy nem alma. Szerintük vagy füge, vagy valamilyen citrusféle. 

A Biblia eredetileg nem említi az almát, a tiltott gyümölcs tulajdonképpen bármi lehet.

 "A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod. – (1Mózes 2:16-17)   

Akkor hát honnan jön az alma? 
Talán onnan, hogy latinul az alma "malus", a "malum" jelentése pedig rossz, gonosz. Kézenfekvő volt a hasonlóság. A másik lehetőség, hogy a reneszánsz festők a görög mitológiai Paris királyfi aranyalmás históriája alapján az antikhoz való vonzódásuk révén legtöbbször almafát és almát ábrázoltak, így terjedt el a köztudatban. 
Habár ha jobban megnézzük, Michelangelo a Sixtus-kápolna "Utolsó ítélet" freskóján nem is almafát, hanem fügefát ábrázolt.  

Gent, kicsit klasszikusabban

Néhány képben elmesélem azért a hagyományos városnézést is:

Az óváros: a téglaburkolatú házak, a macskaköves utcák, a folyópart (Graslei és Korenlei),  hidak, templomok, parkok... leírhatatlanul szép. 

Mivel a várost többnyire ebédszünetben vagy előadások előtt-után láttuk, befizettünk egy kis hajókázásra, mert ez az ami még késő délután is elérhető.

A többi szünetet pedig kihasználtuk némi sétára vagy épp megnéztük a St. Bavo katedrálist és a Van Eyck testvérek híres oltárképét, A Bárány imádása-t. (Ennek mindjárt szentelek egy külön posztot, elég érdekes képről van szó)

St Bavo katedrális

A Szent Miklós templom eredete a 11-12. századig nyúlik vissza amikor is itt egy román templom állt, majd gótikus stílusban építették át a századok során. 

St Nicholas templom

A 91 méteres harangtornyot az UNESCO felvette a Világörökségi listájára.

A Harangtorony, tetején az arany sárkánnyal

 Szent Jakab (Santiago) templom:

A várost átszelő folyó két oldalán álló házak megőrizték eredeti homlokzatukat (erre a műemlékvédelem is kötelezi őket), egyébként belül már mindet modernizálták: bárok, éttermek, szállodák, lakások vannak bennük. Az Mariott hotel például kifejezetten meglepő, modern belülről. Azt viszont nem minden lakó tudja, hogy régen ez az épület volt a bordélyház. 

egymásnak hátat fordító hattyúk a homlokzaton: itt bizony nem szerelemből jönnek össze...

A megfáradt kereskedők mikor kipakolták a portékájukat a kikötőben ide tértek be a megtömött erszényekkel, amit aztán a madame és a kocsmáros rendesen megcsapolt.

Van egy ház, ami a megszólalásig hasonlít egy másikra itt a városban: a történet annyi, hogy  eredetileg csak a tervrajzokat találták meg így építettek egy újat, aztán előkerült az eredeti egy régebbi homlokzat mögül.

csak a szobrok hiányoznak a csúcsokról

By night:

Szent Miklós templom és harangtorony az esti fényekben

Belgium legszebb városa: Gent

Gent , kicsit másképp:

Belgiumi úticélunk tulajdonképpen Gent volt, ahol az időnk nagyobbik részét a konferencián töltöttük, de azért természetesen jutott városnézésre is. Az apartman amit foglaltunk ennél jobb helyen már nem is lehetett volna, közvetlenül az óvárosban, a folyó partján. Ráadásul kandalló is volt benne, ami május ide-vagy oda, esténként azért jól jött.

Belgium a sör, a csoki és a sült krumpli országa, de Gent ennél azért  jóval többet tud :-)

Bevallom, nekem Gent lett Belgiumban a szívem csücske.

Úgy általában is jobban kedvelem a hangulatos kisvárosokat mint a zsúfolt metropoliszokat, bár nem vitatom, Róma, London, Párizs, Madrid mind-mind tele vannak gyönyörűséges épületekkel amiket egyszerűen látni kell… katedrálisokkal, eldugott templomokkal és még gyönyörű nagy parkok is vannak bennük, de hiányzik a meghitt csendes hangulat amit én kedvelek.

Gent épp ellenkezőleg: megmaradt olyannak amilyen régen is volt, nem árasztották el a turisták viszont tele van fiatal egyetemistákkal akik életet visznek a régi utcákra, terekre.

Ismerkedésként elmentem egy ingyenes városnéző túrára (borravalót azért illik adni), ami kb két óra alatt bemutatta a nagyobb nevezetességeket. Lehetett választani angol vagy spanyol nyelvű idegenvezetés között. Mivel a spanyol később indult jobban össze lehetett egyeztetni a konferencia programjával, így azt választottam. Igazán érdekes volt, sok olyan dolgot is elmesélt, amit egy átlag útikönyvben nem találtam volna leírva. 

Például azt, hogy a graffitiseket úgy tartják távol a műemlékektől hogy külön erre kijelölt utcájuk van - az önkormányzat megegyezett az itt lakókkal - hogy mennyiért, arra azért kíváncsi lennék - de nem zavarják el a falfirkásokat. 

Jó tudni, hogy ha sört akarok kérni egy bárban akkor elég a kisujjamat felmutatni és máris hozzák a hideg csapolt nedűt. 

Persze ha valamilyen speciális fajtát választanék akkor ki kell várni míg az elfoglalt pincér odaér az asztalunkhoz és felveszi a rendelést. (Több korsó esetén először a számot mutatjuk aztán a kisujjunkat, merthogy mondjuk 4 kisujja ritkán van az embernek) Aztán az is fontos, hogy bizonyos söröknek jóval magasabb az alkoholtartama mint átlagos társaiknak (közel 10%), ezekből max 3-at lehet rendelni (egy adott helyen… vállalkozó kedvűek másik helyen újra próbálkozhatnak :-) )

Van egy söröző, ahol ha hihetünk a feliratnak több mint 500 különféle belga sört árulnak, (a létezőkről itt egy lista). Méghozzá nagy és díszes korsókban, poharakban, ami egy időben nagyon megtetszett a népnek, ezért meglovasítottak jópárat. Ez persze nem tetszett a tulajdonosnak, így új szabályt vezetett be: rendeléskor le kell adni a cipőnket zálogba és csak akkor adják vissza, ha visszaadtad a poharad. Mivel a dohányzás itt is tilos a zárt helyeken, ezért akár esőben sem kell csodálkozni a kocsma előtt ácsorgó mezítlábas jónépen.

A pohár egyébként is fontos lehet: minden sörtípusnak megvan a hozzá tartozó pohara.

Ez érdekes, delirium tremens névre hallgat...

Sörivásban nem vagyunk ideológiailag eléggé képzettek. Úgy is mondhatnám, hogy életemben annyi sört nem ittam összesen mint ez alatt a pár nap alatt itt Gentben, és így is elég a két kezem, hogy megszámoljam hány üvegnél tartok. Szerintem vacak keserű íze van, én inkább maradok a bornál. Mondjuk itt voltak tényleg jó mindenféle gyümölcslével (aromával) bolondított változatok, azokat meg tudnám szokni. A Zuram is el volt kényeztetve, 15 évet kellett várni a házasságunkban de megérte, hogy minden este megkérdeztem, hogy kér-e egy jó hideg sört?  Mondjuk ő is inkább borpárti, de azért megemlítettem neki, hogy ezt felírhatjuk a „nagykönyvbe”, válás esetén majd meglágyítom vele a bíró szívét , és amúgy is, biztos lenne pasi aki irigykedne rá :-)

A sör amúgy kulcsponti kérdés a belgáknak: állítólag a várat ami a város közepén áll soha nem foglalták el, kivéve 1948-ban amikor felment a sör ára és a diákok tiltakozásul bevették a várat és egészen 4 órán át tartották a frontot: a rendőrségnek kellett „visszafoglalnia”. A gentiek állítják, hogy ennek hatására a kocsmárosok visszafogták magukat és visszatértek az alacsonyabb árakhoz de ezt mindent elsöprő bizonyítékokkal mind a mai napig nem sikerült alátámasztani. Azért a diákságnak sosem kell kétszer mondani ha ünneplésről és buliról van szó, eme jeles napról minden év novemberében megemlékeznek, a vár előtt összegyűlve eléneklik a saját himnuszukat.

A városnéző sétánk ezen állomásán tudtam meg hogy a vár előtti téren időnként furcsa pislogásba kezd a három utcai lámpa: mivel ez a tér korábban a kivégzések helyszíne volt, manapság némiképp vidámabb emlékeket szeretnének kötni hozzá: minden alkalommal, ha Gentben kisbaba születik a büszke apukát megkérik, hogy nyomjon meg egy gombot a szülőszobán: ennek hatására a téren levő lámpák nappal is felgyulladnak, illetve éjszaka vibrálva pislognak egy rövid ideig, ezzel hirdetve az új jövevény érkezését.

Amit még fontos tudni Gentről , és úgy általában a belgákról, hogy nemzeti eledelük a sült krumpli, amit azonban nem túl diétás módon kétszer sütnek meg: először úgy nagyjából, aztán másodjára finom ropogósra. Nem beszélve arról, hogy nem sokat hallhattak a reformkonyháról: az olaj mellé disznózsírt is tesznek a sütéshez. Megrögzött vegetáriánusoknak komoly kutatásba kerül olyan helyet találni, ahol a sütőolaj nem tartalmaz állati eredetű zsiradékot. Már ha tudnak erről a furcsa szokásról és nem simán csak befalják a vegának hitt burgonyát… amit egyébként millió féle finomabbnál finomabb szószokkal árulnak, nem ám csak sima ketchup-majonéz van itt.

Az egyik állítólag helyiek által is kedvelt helyen megkóstoltuk és egyetértek, szerintem is nagyon finom. ( a csípős szósz pedig tényleg csíp :-))

És még néhány érdekesség:

A városban a folyó partján áll egy piros ágyú. 12.500 kg-t nyom, Dulle Griet (Őrült Meg)-nek hívják, és soha nem sütötték el. Viszont az egyetemisták előszeretettel tartottak bátorságpróbát benne: egy éjszakát benne kell aludnia annak aki a beavatottak közé akar tartozni. Sajnos télen ez azért elég hideg mulatság, így több fiatalt is kihűléssel szállítottak kórházba. Az önkormányzat lezáratta az ágyú végét, hogy ne tudjanak bemászni, de azért néha feltörik az üveget... 

A saját pisilős szobruk is megvan, és hogy a kisfiú ne legyen egyedül, kapott mindjárt két kislányt is:

A házak homlokzatát a műemlékvédelem nem engedi átalakítani, de belül meglepő módon egész mást mutathatnak. Az egyik szálloda például:

kívül

és belülről