Hivatalosan is tinédzserek - betöltötték a 13-at!

Vállveregetés magamnak, már csak 3 hónap lemaradásban vagyok a real-time blogolástól...

Eljött a babonás 13. születésnap, hivatalosan is tinédzserek (teen-ager) lettek. Eddig - lekopogom - nem vészes...  Tudom, a java még ezután jön...

Szokás szerint itthon ünnepeltünk, Petra epres sajttortát, Csenge brownie-tortát kért, nagy könnyebbség ez a régi hercegnős várkastélyhoz képest :-)

13!

Pepe minden évben ugyanazt kívánja gyertyafújáskor, már vagy egy évtizede... most talán teljesül? 

A hivatalos köszöntést hétvégén tartottuk, de mivel a szülinap hétfőre esett azért meglepetésként hétfőn kicsit feldíszítettem az asztalt, gyorsított eljárással csináltam egy tortát (sima kakaós piskóta, vaníliapudinggal leöntve, némi meggyszemekkel), kaptak rá 13-as gyertyát, "vigyázat, tinédzser" feliratú kitűzőt, a kocsim ablakán meg kiengedtem a két szülinapos lufit mikor mentem értük a suliba. Tényleg meglepődtek, nem számítottak ismételt ünneplésre :-) 

Már évek óta nem tárgyakat kapnak hanem inkább valamilyen közös élményt ajándékozunk. Idén nem volt konkrét ötletük, így csak annyit kértek, hogy valami "állatos" legyen. 

Azt találtuk ki, hogy jó lenne megmutatni nekik a Dingle-ben élő delfint, elég öreg már szegény, még meg talál halni mielőtt a lányok láthatnák... Egy állatbarát szállást kerestünk, ahova a blöki is velünk jöhet. Sikerült olyan B&B-t találni ahol egy mini farm is volt, kecskékkel, bárányokkal, csirkékkel és kutyával. Nem is kellett ennél több a boldogságukhoz! 

Őszi szünet, halloween a Tropical World-ben

Itt nem ünnepelték a Halloweent a suliban, igaz, hogy itt, Spanyolországgal ellentétben, volt egy hét őszi szünet, pont október végén. 

Sajnos Zsoltinak elfogyott az összes szabija a Spanyolországi hazautazásokra, így nem tudtunk kirándulni sehova. 

A gyerekekkel elmentünk a közeli Alcorn's Garden-be. Ez tulajdonképpen egy kertészet és virágbolt, ahol a tulajdonos egy mini állatkertet is kialakított, ez a Tropical World. Halloween alkalmából kicsit bepókhálósították, a személyzet banyának volt öltözve és a boszorkánykonyhán gusztustalan boszorkányitalokat (is) árultak (egyébként van nagyon jó cukrászdájuk, péntekenként oda járok a "tyúktalálkozóra" ahogy Zsolti hívja :-) ). 

igazi pókhálót is találtunk

a banya háza

Manapság minden valamire való helyen akad egy dino...

Láttunk madarakat, rovarokat, hüllőket, egy kengurupárt, kis majmokat... nem nagy állatkert de ha épp nincs az embernek jobb dolga megéri betérni. Nyáron sok pillangójuk is van, sajnos az évnek ebben a szakában ők bebábozódva elbújnak. Egy jó ok, hogy tavasszal visszajöjjünk! 

ő egy koronás levéllábú sáska Pepe kezében
Halloween alkalmából meg lehetett fogni :-)

Dunfanaghy: lovaglás a tengerparton

Pepe névnapi ajándéka az volt, hogy befizettünk egy két órás tengerparti lovaglásra. 

Tőlünk kb. 40 percre van a Dunfanaghy stables ahol kezdőtől a haladóig bárki kipróbálhatja a tereplovaglást. Előre kell időpontot foglalni, elérhetőség, árak a honlapon. 

Mi sajnos egy kicsit viharos napot fogtunk ki, gondolkoztunk is, hogy ne tegyük-e át máskorra, de Petra ragaszkodott hozzá, hogy legalább menjünk ki és majd ott eldöntjük. Szerencsénk volt, bár kezdetben kaptunk egy kis szelet és szemerkélő esőt, de nem tartott pár percnél tovább, utána viszont kiderült az ég és egész szép napunk lett. 

egész más élmény így szabadon, mint körbe-körbe a karámban

egy kertben megláttunk egy őzikét

gondolom elárvult Bambi lehetett akit itt neveltek fel

Zsolt nem lovagol, ő a kutyával sétált addig, mi pedig 2 órán át, először egy erdőben, majd lent a homokos parton lovagolhattunk. Nagy élmény volt, tavasszal tuti újra megyünk. (Halloweentől Húsvétig zárva vannak) 

Írország: iskolai tapasztalatok

A múltkori beszámolóból kimaradt az iskola téma:

Az itteni iskolarendszer szerint 12 évesen a secondary-t azaz a középiskolát kezdik a gyerekek. Ez nekünk pont jól jött ki, most ősszel a lányok együtt kezdhettek a többi gyerekkel.

A lehetőségek között van egyházi és állami iskola, csak lány (csak fiú) és koedukált intézmény, valamint kifejezetten ír oktatási nyelvű iskola is. A suli kiválasztásában a kollégák segítettek, kb 100%-ban erre az iskolára szavaztak. Zsolt beszélt az igazgatónővel és csak az utolsó 2 év bizonyítványát kérték, az alapján döntöttek a felvételiről (akik itt laknak, nekik volt írásbeli felvételi de nekünk nem várták el, hogy utazzunk ide csak ezért) Ez egy egyházi, csupa lány iskola, tartottunk tőle rendesen, de úgy gondoltuk, adunk neki egy esélyt: ha nem tetszik, legfeljebb átiratjuk őket egy másikba. De feleslegesen paráztunk, eddig minden rendben.

A spanyoltól eltérően nagyon korán kezdődött, már augusztus utolsó napjait az iskolapadban töltötték. Itt is egyenruha van, könnyen, gyorsan megvolt, külön tetszett, hogy a nadrágból van 3-féle derékbőséggel/hosszal, így Pepének sem kellett átalakítással kezdenem. Még a kabát/cipő is egységes, egy macerával kevesebb reggelente. Anno utáltuk az iskolaköpenyt, pedig mióta gyerekeim vannak én az egyenruhára esküszöm.

a szokásos első napi kép, az ír egyenruhában 

Most látjuk csak igazán a különbséget az állami és a magánsuli között. Régen sokan kérdezték, minek járatom drága magániskolába a gyereket, ha van ingyenes állami is. Nos, egyrészt tényleg jó színvonalon tanítottak, itt kb azonnal látszott, hogy nagyon jó alapjaik vannak. Már volt szülői értekezlet, (itt is) minden tanár nagyon pozitívan beszélt róluk, úgyhogy most örülünk. A tanrend, bár sokban hasonlít, hiszen a spanyolországi is alapvetően angol iskola volt, nem teljesen ugyanaz, volt amit már ott tanultak és volt amiről sosem hallottak. Leginkább a történelem/földrajz az amivel le vannak maradva, mert fogalmuk sincs Írország megyéiről/folyóiról vagy a történelmi adatokról/nevekről. (Jellemző, az angoloknál minden az angol történelemből indul ki, itt meg minden az írből. Az ókori rómát is az írországi római kori emlékekből kiindulva tanulják. Az ókori görögök meg nincsenek benne a könyvükben, gondolom ők nem hagytak hátra sok ógörög emléket a szigeten... bár a demokrácia mint olyan talán érdemelne némi említést... Az is igaz viszont, hogy itt két ciklusban tanulnak: a "kisérettségire" (junior certificate) az első 3 év anyaga készít fel, ezidő alatt végigveszik az őskortól napjainking a lényegi dolgokat. Aki ezek után emelt szinten tanulja a törit az gondolom már kap jókedvvel-bőséggel a pun háborúkból meg a görög cserépszavazásból is... Majd ha ott tartunk, megírom.)

Szerencsére az angol nyelvvel semmi gondjuk, ez azért nagy előny, többek közt ezért is megérte a magánsuli. Írt nem kell tanulniuk, mivel "túlkorosan" érkeztek, ennek kifejezetten örültek, így heti 4 lyukas órájuk van amit a könyvtárban leckeírással töltenek. Mire hazaérnek, már alig van tanulnivaló, és ez jó.

Reggel 9-kor kezdenek. Itt 4-kor vége a sulinak, Spanyolországban 5-ig voltak, ráadásul itt pénteken 1-kor már vége mindennek, úgyhogy sokkal több a szabadidő. Élvezik is, meg kell hagyni :-) (Mondjuk ott két tanrendet tanultak, párhuzamosan a spanyolt és az angolt, nem egyszerűen bizonyos tárgyakat egyik vagy másik nyelven mint a magyar kéttannyelvű sulikban, ezért volt több órájuk)

Ez egy egyházi suli, ők meg még csak meg sincsenek keresztelve, de ez nem jelent problémát.  (Más vallású gyerekek is járnak ide, nem csak katolikusok, sőt, nem csak keresztények) Nagyon tetszik ahogy a valláshoz hozzáállnak: semmi nem kötelező, a gyerekre van bízva a választás. Van vallástan óra, ez sem kötelező, aki nem akar járni, az a könyvtárban tanulhat addig - persze ebbe nekem mint szülőnek bele kell egydeznem. (Erkölcstan nevű tantárgy nincs alternatívaként.)
Mivel nekik már amúgy is van minden napra egy lyukas órájuk az ír miatt, úgy gondoltuk, hogy nem árt meg nekik, próbálják csak ki, aztán meglátjuk. Amikor megkapták a tankönyveket már tudtam, hogy nagyon jó döntésnek bizonyult.  Szó csincs Bibliaoktatásról vagy hittérítésről. Az öt nagy vallás történetét, szimbólumrendszerét, hitvilágát tanulják. Bevallom, én is szívesen olvasgatom a könyvüket, rám is rám fér némi vallástörténeti okulás. Amikor templomi szertartás van valami ünnephez kapcsolódva azon sem kötelező részt venni, de eddig az enyémek mindig mentek. Kíváncsiak :-) És ez így van jól.

A tanárok mint mindenütt: van aki szimpatikusabb, van aki kevésbé, de összességében kedvesek. Csak nem túl szigorúak, legalábbis ami a viselkedést illeti: és itt a nagy különbség a két iskola között: itt nem szólnak rá a mobilozó gyerekre (pedig elvileg tilos mobilt vinni iskolába). A csajok szörnyülködve jöttek haza, hogy a wc-ben tele van firkálva a kabinok fala (a magánsuliban komplett nyomozást keztek kézírás összehasonlítással ha egyetlen firka is megjelent) , ha a tanár kiteszi a lábát a teremből azonnal ricsaj van, a folyosón rohangálnak, dobálják a táskájukat... egy szóval minden olyan amit mi is csináltunk anno, csak ők ehhez nincsenek hozzászokva. A régi sulijukban feleennyiért is leckeírással kellett volna tölteni az ebédszünetet.... A határidőket sem veszik túl komolyan: az előző suliban ha egy lecke hétfőre volt feladva akkor kedden már nem lehetett beadni. Itt több tanár is lazán kezeli a határidőket, ha nem csinálta meg valaki, nem baj. Majd legközelebb. A csajok kifejezetten felháborodtak, hogy ez nem igazság. Ezektől eltekintve viszont a tananyagot szigorúan megkövetelik, sok dolgozatot írnak, és a legkisebb hibáért is levonják a pontot, úgyhogy tanulni azt kell. Annak örülök, hogy jó matektanárt kaptak, azzal eddig mindig hadilábon álltunk, itt viszont boldogan jönnek haza, hogy értik! :-)

Ráadásul vannak szabadon választható tárgyak: business studies (kb közgazdaságtan), home economics (háztartástan), art (rajz) és music (zene). Ebből a 4-ből kellett kettőt választani. Az enyémek úgy döntöttek, hogy a "krumplipucolást" itthon is elsajátíthatják (elméletben, merthogy gyakorlatban azért annyira nem lelkesek, kivéve a palacsintasütést, azt szinte minden héten gyakorolják), úgyhogy a háztartástan kilőve, inkább közgazdaságtan, az érdekesebb. Igazuk lett, tényleg nagyon jó, eddig a bankokról, kamatokról, hitelfelvételről, mindenféle kölcsönökről és megtakarítási lehetőségekről tanultak. Megtanítják nekik, hogy el kell olvasni az apróbetűst és hogy mit jelentenek a rövidítések, banki kifejezések. Nekünk is elkelt volna egy ilyen tantárgy. Sok a gyakorlati, számolási feladat, ezzel is a matekot gyakorolják, százalákszámítás, kamatos kamat... Ráadásul ugyanaz a tanár tanítja mint a matematikát, úgyhogy ezt is szeretik és értik is.
A zene és a rajz közül a rajzot választották. Ez kicsit csalódás, mi számítottunk volna némi művészettörténet oktatásra, a spanyol iskolában sokat tanultak festőkről, irányzatokról, itt csak festenek, agyagoznak, vagdosnak, ragasztanak, semmi tankönyv, alig valami elmélet. De legalább nem fáradnak el :-)

A zenét, úgy döntöttünk, hogy iskolán kívül folytatjuk. Spanyolországban a suliban tavaly kezdték a hangszeres zenét, Petra zongorát, Csenge hegedűt választott. Heti 1 órában nem sokat lehet haladni (igaz, ott az alatt csak velük foglalkozott a tanár, minden gyereknek megvolt az időpontja, hogy mikor kell mennie a hangszerével), de ha már elkezdték, nem akarták abbahagyni. Így itt kerestünk nekik tanárt, úgyis sok szabadidejük van iskola után. Amúgy kicsi a világ, a hegedűtanárnőnk magyar, a férje pedig spanyol.:-)

Idegen nyelvből a spanyol és a francia közül lehetett választani. (Felmerült a német is, de érdeklődés hiányában kiesett a listáról). Spanyolnak semmi értelme, kezdő csoportban ők úgysem tanulnának semmit, azt meg nem lehet összehozni órarendileg (heti 4 idegen nyelv órájuk van), hogy az érettségizőkhöz kerüljenek, meg amúgy sem éreznék jól magukat a nagyok között. Így lett a francia. Csenge már 2 éve tanul franciát, úgyhogy neki tulajdonképpen ez is ismétlés, de Petrának új, ő kínait tanult eddig. Mondjuk róla is azt hitte a tanár, hogy már tanult franciát, egyrészt mert Csengétől pár alap dolog ráragadt, másrészt mert a spanyol kicsit hasonlít a franciára, legalábbis leírva jó pár szó jelentését kikövetkeztette magától is. Innen egyenes út volt a következő különórához: Petra nem akarta abbahagyni a kínait, Csengének meg a francia amúgy sem kihívás, már régóta mondja, hogy oroszul szeretne tanulni  (és ugye ikrek, ami az egyiknek jár, az a másiknak is :-) ), ő most kezdte az oroszt. A neten találtam tanárokat, skypon van órájuk. Heti 1x, nem terheli le őket nagyon, és nyelvekből amúgy is jók, örömmel tanulják, valamire meg csak jó lesz, ha másra nem, talán plusz pont a felvételin. Erre pár hete a tanárnő, aki a franciát tanítja (és mellesleg a másik szakja német, csak azt sosem választja senki) indított német szakkört. Csak úgy, érdeklődőknek. Naná, hogy az enyémek jelentkeztek. Még nem tudom mi lesz belőle, meddig fog tartani a lelkesedés, de ártani nem árt, hadd csinálják. 

Röviden ennyi a suliról a személyes tapasztalat, majd egyszer talán írok általánosságban is, hiszen a középiskolának már tétje van, a rendszer pedig eléggé különbözik az általunk megszokottól. 

Írországból jelentjük

Szeptember óta Írországban élünk. Itt az ideje írni róla  :-)

Ha új ország, akkor tucatjával jönnek a kérdések: lakás, iskola, autók, munkahely, papírok.... Rengeteg elintéznivaló. Annyiban jól csináltuk, hogy Zsolti mivel előbb költözött nem kellett mindezt kutyafuttában intézni, volt ideje mindennek utánajárni.

Nézzük egyenként:

Lakás: nem egyszerű, pláne, hogy mi a szép, nagy, kertes házakat szeretjük, lehetőleg a városon kívül, valahol a zöldövezetben, minél csendesebb helyen, de azért a városnak azon az oldalán, ahol az iskola/kórház van, hogy ne kelljen túl sok időt közlekedéssel tölteni (az szerintem az életéveim pocséklása ha naponta több órát töltök autóban csak azért, hogy eljussak dolgozni). Ráadásul kutyával albérletet keresni egyáltalán nem könnyű. Ügynökségeken keresztül esélytelen volt: leadta Zsolti az összes általa ismert ügynökségnek a névjegyét a konkrét igényünkkel együtt, semmi válasz. Szó szerint nulla. Egy se hívott minket vissza. Maradt a jól bevált szájhagyomány: egy kollega szólt, hogy ő tud egy házat, ami üres, kb. megfelel az összes feltételünknek (még nagyobb is) és szerinte kiadnák. A tulaj meghívott minket vacsorára mikor egyszer épp itt voltunk családilag Zsoltit meglátogatni, szimpik lehettünk, mert aztán nemsokára megkaptuk a kulcsokat. Az egyetlen baj, hogy az ízlésünk nem igazán egyezik, a sötétkékre, sötétzöldre, vérvörösre festett falak nekem nem jönnek be, sem a pirosra festett konyhabútor pepita csempével... A hálószobákat átfestettük, a többivel egyelőre vártunk, mondhatnám szerencsére, mert tavasszal költöznünk kell, eladná a házat. :-( Persze felajánlották, hogy megvehetnénk, de egyrészt eszemben sincs most házat venni, másrészt akkor sem ezt venném. Szóval a lakáskeresés project nemsokára újraindul, bár már hallottuk, hogy az egyik kolléga tavasszal kiköltözne az albérletéből és pont itt laknak valahol a környéken... elmondás alapján jó lenne a ház, remélem le tudjuk boltolni egymás között.

A villanykapcsolók és vízcsapok furcsák. Míg az előbbinél rövid idő alatt megszokja az ember, hogy fordítva kapcsolódnak, addig a vízcsapok előtt értetlenül állok: külön van a hideg és a meleg vizes csaptelep, sőt, ott, ahol felismerték a keverős csaptelep nyújtotta előnyöket, ott is elcseszik: a konyhában egy csapból folyik a hideg és a meleg víz: csakhogy ez két külön csőben ér a felszínre és nem keveredik: ebből kifolyólag mosogatáskor sikerül a kezem jobb felét lefagyasztani miközben a balon égési sérüléseim lesznek. Eszetlenek... A fürdőszobában nincs konnektor, de még normális villanykapcsoló sem, hanem a plafonról lógó madzagot rángatva lőn világosság. Állítólag biztonsági okokból... Ezek szerint itt nem ismerik a vízbiztos fürdőszobai konnektorokat?? Mondjuk ez a ház elég régi építésű, remélhetőleg a következővel több szerencsénk lesz.

Szemétszállítás: utcai kukákban nem bővelkednek, a kutyával ha elmegyek futni kilometereken keresztül zötyögtethetem a zacsit... A házaknál két szemetes van: a szelektív és az általános hulladék. A szelektívbe a műanyag és a papír kerülhet (üveget külön, nagyobb beváráslóközpontok, sportpályák, hivatalok közelében kitett gyűjtőkbe kell vinni), a többi pedig a másik kukában landol. Fizetni annyit kell amennyit szállítanak: egy ilyen nagy fedeles kukához két cimkét kell venni, amit a kukára kell ragasztani. A megadott szállítási napon a kukákat ki kell tenni a ház elé, méghozzá figyelni, hogy szelektív vagy háztartási hulladékos hét van-e. Ettől Spanyolországban már elszoktunk,  de ha elbizonytalanodom, akkor meglesem milyen kukát tett ki a szomszéd :-). 

Kocsi: erről már írtam, a bal oldali közlekedés miatt nem tudtuk hozni a régi kocsikat, úgyhogy lecseréltük őket. Én imádom a kis Juke-omat, Zsolti sajnálja a KIA-t (neki is Nissant vettünk (XTrail) mert így adtak kedvezményt :-), meg mert a Kia-ra többet kellett volna várni), de valahogy jobban szerette a Sorento-t. Szóval ha valaki e között a két modell között dilemmázik, mi a Kia-ra szavazunk. A kötelező viszont horribilis: mivel nekem nem volt ír jogsim, frissen költöztem ide és még csak másodvezetőként sem voltam bejelentve Írországban, 4500 Euróért kötöttek rám biztosítást. Már amelyik biztosító hajlandó volt szóba állni velem... Állítólag jövőre ez minimum lefeleződik, de hiszem ha látom.. Zsoltinak már jobb volt, ő gyorsan kicserélte a jogsiját írre (és képzeljétek, itt Donegalban a B kategóriás jogsiban a traktor is benne van, úgyhogy büszkén mutogatja az új jogsiját, immár traktort is vezethet :-) ) és az én kocsimhoz beírtuk második sofőrnek,  és már több kint egy éve itt élt, így neki feleannyiért kötöttek biztosítást. Mindig mondom, egy költözés kész anyagi csőd, és ezekre a kiadásokra nem is gondol az ember...

Vezetni szerintem tök normálisan vezetnek, bár sokan azt mondják, hogy balfasz módon tököklődnek. Na, nekem ez pont jó, így legalább nem lógok ki a sorból... :-))) Türelmesek, a többi autóssal általában udvariasak és nem nyomják ész nélkül a dudát, hanem türelmesen kivárják míg tovább tudnak menni.

A benzinkutak furcsák, a legtöbbjükbe két irányból is be lehet hajtani (vagy legalábbis behajtanak az emberek), én mindig félek, hogy valaki ledarál/én húzom meg őket... 

Munkahely: Zsoltinak ugye már adott, ráadásul az 1 év próbaidő után véglegesítették. A konzultánsi posztok állami kézben vannak, így ha másik kórházba megy dolgozni, akkor sem kell megint próbaidőt letölteni, hisz egyszer már bizonyított, az ő munkaadója nem a kórház, hanem az állam. Egyszerűsítve úgy fogalmaztak, hogy a kórházigazgató könnyebben megszabadul a feleségétől, mint tőle. Manapság azért ritka a nyugdíjas állás, úgyhogy ez azért nagy szó. 

Nekem sokáig nem volt munkám, nem azért mert ne lenne meló, csak épp a papírok elintézése egy rémálom. Persze ebben benne van a csillagok állása is, ne rettenjen meg senki, nem ennyire borzasztó ez általában, csak én vagyok az aki mindig mindennel megszívja. Persze így utólag lenne pár dolog amit máshogy intéznék, de hát utólag mindig okos az ember. Mindenesetre ezen a héten voltam Spanyolországban, végre elkészültek a papírjaim és átvehettem őket. Az állásinetjúm már rég megvolt, így ezzel az utolsó cseppel betelt a pohár és februárban kezdhetek. Nemsokára az ír egészségügyről is elsőkézből számolhatok be :-)

Időjárás: nem is olyan rossz, mint ahogy rémisztgettek vele. A következő képek szeptemberben készültek a környékünkön:

a blöki imádja a tengerpartot

a birkák cukik, és jó sok van belőlük

Mondjuk szerintem minden hozzáállás kérdése, el kell fogadni, hogy esik, ez van, nem kell vele foglalkozni. Ez csak víz - mondják a gyerekeim. Még az esernyőt se nagyon nyitottam ki ez alatt az 5 hónap alatt. Itt egész más az eső, mint Magyarországon. Persze vannak viharos, vacak pillanatok, amikor annyira szakad, hogy az ember 5 perc alatt bugyiig ázik (de attól az ernyő se véd meg, pláne, mikor olyan a szél, hogy vízszintesen esik...), de a legtöbb esetben csak szemerkél, vagy pár percig esik, aztán már el is áll. És az, hogy otthon mikor elindulok esik, még nem jelenti azt, hogy 10 km-rel arrébb nem süt hét ágra a nap. És akkor ott a híres ír szivárvány, tövében a Leprechaun-ok kincsével ;-)

Az is igaz, hogy mi mindenhova kocsival járunk: a város külső részében lakunk, itt nincs tömegközlekedés, gyalog meg azért a legközelebbi bolt is jó pár km-re van. Így nem kell esőben buszra várni vagy az utcákon gyalogolni, ez sem utolsó szempont.
A másik a fény: Magyaorországon a tél sokszor szürke, borongós: itt ugyan beborul, de szinte azonnal elfújja a szél a felhőket és kisüt a nap. A fák ugyan kopaszak, de a fű zöld, és mikor süt a nap, bentről nyáriasnak tűnik az idő (kint azért kell a nagykabát, mostanában olyan 2-3 fok van reggelente, napközben pedig max. 8 körül)  

Az ősz gyönyörű volt, azok a színek! Az ember akkor tanul meg rácsodálkozni ezekre, mikor egy ideig megvonásban részesült.

Az eső mellett az idei tél állítólag a szokottnál hidegebb és ezért már 2x esett a hó (nem nagy hóra kell gondolni, pár cm, és pár nap alatt teljesen elolvad, de akkor is hóóóó). Ez leírhatatlan örömet okozott nekünk, végre egy karácsony, amikor tényleg téli hideg van, olyan igazi karácsonyi hangulat. A gyerekek építettek hóembert, hógolyóztak, a kutya először meglepődött, de aztán örömmel ugrált és egyáltalán nem zavarta. A hóember répaorrát meg mindig ellopta (de legalább meg is ette) ahányszor kitette a lábát... A parkban levő híd pedig jegesre fagyott, azon csúszkálni is felejthetetlen öröm volt nekik, ilyet még nem nagyon láttak. :-) 

A kertünk, behavazva. Most tűnt fel hogy a kutyának milyen jó rejtőszíne van :-)

Többször találtunk jégvirágos kocsiablakot reggelente, ezt a kezdeti "jaj de gyönyörű" után már nem annyira szeretjük. Pláne, mióta reggelente korán indulunk és jó lenne sietni...

Egy szóval jó itt nekünk, ha pedig melegre vágyunk majd utazunk. Egyre több tervünk van 2018-ra, csak győzzem megírni. 

Az iskoláról végül egy külön posztban írok, annyira hosszú lett, hogy nem sűrítem ide.