Írország: iskolai tapasztalatok

A múltkori beszámolóból kimaradt az iskola téma:

Az itteni iskolarendszer szerint 12 évesen a secondary-t azaz a középiskolát kezdik a gyerekek. Ez nekünk pont jól jött ki, most ősszel a lányok együtt kezdhettek a többi gyerekkel.

A lehetőségek között van egyházi és állami iskola, csak lány (csak fiú) és koedukált intézmény, valamint kifejezetten ír oktatási nyelvű iskola is. A suli kiválasztásában a kollégák segítettek, kb 100%-ban erre az iskolára szavaztak. Zsolt beszélt az igazgatónővel és csak az utolsó 2 év bizonyítványát kérték, az alapján döntöttek a felvételiről (akik itt laknak, nekik volt írásbeli felvételi de nekünk nem várták el, hogy utazzunk ide csak ezért) Ez egy egyházi, csupa lány iskola, tartottunk tőle rendesen, de úgy gondoltuk, adunk neki egy esélyt: ha nem tetszik, legfeljebb átiratjuk őket egy másikba. De feleslegesen paráztunk, eddig minden rendben.

A spanyoltól eltérően nagyon korán kezdődött, már augusztus utolsó napjait az iskolapadban töltötték. Itt is egyenruha van, könnyen, gyorsan megvolt, külön tetszett, hogy a nadrágból van 3-féle derékbőséggel/hosszal, így Pepének sem kellett átalakítással kezdenem. Még a kabát/cipő is egységes, egy macerával kevesebb reggelente. Anno utáltuk az iskolaköpenyt, pedig mióta gyerekeim vannak én az egyenruhára esküszöm.

a szokásos első napi kép, az ír egyenruhában 

Most látjuk csak igazán a különbséget az állami és a magánsuli között. Régen sokan kérdezték, minek járatom drága magániskolába a gyereket, ha van ingyenes állami is. Nos, egyrészt tényleg jó színvonalon tanítottak, itt kb azonnal látszott, hogy nagyon jó alapjaik vannak. Már volt szülői értekezlet, (itt is) minden tanár nagyon pozitívan beszélt róluk, úgyhogy most örülünk. A tanrend, bár sokban hasonlít, hiszen a spanyolországi is alapvetően angol iskola volt, nem teljesen ugyanaz, volt amit már ott tanultak és volt amiről sosem hallottak. Leginkább a történelem/földrajz az amivel le vannak maradva, mert fogalmuk sincs Írország megyéiről/folyóiról vagy a történelmi adatokról/nevekről. (Jellemző, az angoloknál minden az angol történelemből indul ki, itt meg minden az írből. Az ókori rómát is az írországi római kori emlékekből kiindulva tanulják. Az ókori görögök meg nincsenek benne a könyvükben, gondolom ők nem hagytak hátra sok ógörög emléket a szigeten... bár a demokrácia mint olyan talán érdemelne némi említést... Az is igaz viszont, hogy itt két ciklusban tanulnak: a "kisérettségire" (junior certificate) az első 3 év anyaga készít fel, ezidő alatt végigveszik az őskortól napjainking a lényegi dolgokat. Aki ezek után emelt szinten tanulja a törit az gondolom már kap jókedvvel-bőséggel a pun háborúkból meg a görög cserépszavazásból is... Majd ha ott tartunk, megírom.)

Szerencsére az angol nyelvvel semmi gondjuk, ez azért nagy előny, többek közt ezért is megérte a magánsuli. Írt nem kell tanulniuk, mivel "túlkorosan" érkeztek, ennek kifejezetten örültek, így heti 4 lyukas órájuk van amit a könyvtárban leckeírással töltenek. Mire hazaérnek, már alig van tanulnivaló, és ez jó.

Reggel 9-kor kezdenek. Itt 4-kor vége a sulinak, Spanyolországban 5-ig voltak, ráadásul itt pénteken 1-kor már vége mindennek, úgyhogy sokkal több a szabadidő. Élvezik is, meg kell hagyni :-) (Mondjuk ott két tanrendet tanultak, párhuzamosan a spanyolt és az angolt, nem egyszerűen bizonyos tárgyakat egyik vagy másik nyelven mint a magyar kéttannyelvű sulikban, ezért volt több órájuk)

Ez egy egyházi suli, ők meg még csak meg sincsenek keresztelve, de ez nem jelent problémát.  (Más vallású gyerekek is járnak ide, nem csak katolikusok, sőt, nem csak keresztények) Nagyon tetszik ahogy a valláshoz hozzáállnak: semmi nem kötelező, a gyerekre van bízva a választás. Van vallástan óra, ez sem kötelező, aki nem akar járni, az a könyvtárban tanulhat addig - persze ebbe nekem mint szülőnek bele kell egydeznem. (Erkölcstan nevű tantárgy nincs alternatívaként.)
Mivel nekik már amúgy is van minden napra egy lyukas órájuk az ír miatt, úgy gondoltuk, hogy nem árt meg nekik, próbálják csak ki, aztán meglátjuk. Amikor megkapták a tankönyveket már tudtam, hogy nagyon jó döntésnek bizonyult.  Szó csincs Bibliaoktatásról vagy hittérítésről. Az öt nagy vallás történetét, szimbólumrendszerét, hitvilágát tanulják. Bevallom, én is szívesen olvasgatom a könyvüket, rám is rám fér némi vallástörténeti okulás. Amikor templomi szertartás van valami ünnephez kapcsolódva azon sem kötelező részt venni, de eddig az enyémek mindig mentek. Kíváncsiak :-) És ez így van jól.

A tanárok mint mindenütt: van aki szimpatikusabb, van aki kevésbé, de összességében kedvesek. Csak nem túl szigorúak, legalábbis ami a viselkedést illeti: és itt a nagy különbség a két iskola között: itt nem szólnak rá a mobilozó gyerekre (pedig elvileg tilos mobilt vinni iskolába). A csajok szörnyülködve jöttek haza, hogy a wc-ben tele van firkálva a kabinok fala (a magánsuliban komplett nyomozást keztek kézírás összehasonlítással ha egyetlen firka is megjelent) , ha a tanár kiteszi a lábát a teremből azonnal ricsaj van, a folyosón rohangálnak, dobálják a táskájukat... egy szóval minden olyan amit mi is csináltunk anno, csak ők ehhez nincsenek hozzászokva. A régi sulijukban feleennyiért is leckeírással kellett volna tölteni az ebédszünetet.... A határidőket sem veszik túl komolyan: az előző suliban ha egy lecke hétfőre volt feladva akkor kedden már nem lehetett beadni. Itt több tanár is lazán kezeli a határidőket, ha nem csinálta meg valaki, nem baj. Majd legközelebb. A csajok kifejezetten felháborodtak, hogy ez nem igazság. Ezektől eltekintve viszont a tananyagot szigorúan megkövetelik, sok dolgozatot írnak, és a legkisebb hibáért is levonják a pontot, úgyhogy tanulni azt kell. Annak örülök, hogy jó matektanárt kaptak, azzal eddig mindig hadilábon álltunk, itt viszont boldogan jönnek haza, hogy értik! :-)

Ráadásul vannak szabadon választható tárgyak: business studies (kb közgazdaságtan), home economics (háztartástan), art (rajz) és music (zene). Ebből a 4-ből kellett kettőt választani. Az enyémek úgy döntöttek, hogy a "krumplipucolást" itthon is elsajátíthatják (elméletben, merthogy gyakorlatban azért annyira nem lelkesek, kivéve a palacsintasütést, azt szinte minden héten gyakorolják), úgyhogy a háztartástan kilőve, inkább közgazdaságtan, az érdekesebb. Igazuk lett, tényleg nagyon jó, eddig a bankokról, kamatokról, hitelfelvételről, mindenféle kölcsönökről és megtakarítási lehetőségekről tanultak. Megtanítják nekik, hogy el kell olvasni az apróbetűst és hogy mit jelentenek a rövidítések, banki kifejezések. Nekünk is elkelt volna egy ilyen tantárgy. Sok a gyakorlati, számolási feladat, ezzel is a matekot gyakorolják, százalákszámítás, kamatos kamat... Ráadásul ugyanaz a tanár tanítja mint a matematikát, úgyhogy ezt is szeretik és értik is.
A zene és a rajz közül a rajzot választották. Ez kicsit csalódás, mi számítottunk volna némi művészettörténet oktatásra, a spanyol iskolában sokat tanultak festőkről, irányzatokról, itt csak festenek, agyagoznak, vagdosnak, ragasztanak, semmi tankönyv, alig valami elmélet. De legalább nem fáradnak el :-)

A zenét, úgy döntöttünk, hogy iskolán kívül folytatjuk. Spanyolországban a suliban tavaly kezdték a hangszeres zenét, Petra zongorát, Csenge hegedűt választott. Heti 1 órában nem sokat lehet haladni (igaz, ott az alatt csak velük foglalkozott a tanár, minden gyereknek megvolt az időpontja, hogy mikor kell mennie a hangszerével), de ha már elkezdték, nem akarták abbahagyni. Így itt kerestünk nekik tanárt, úgyis sok szabadidejük van iskola után. Amúgy kicsi a világ, a hegedűtanárnőnk magyar, a férje pedig spanyol.:-)

Idegen nyelvből a spanyol és a francia közül lehetett választani. (Felmerült a német is, de érdeklődés hiányában kiesett a listáról). Spanyolnak semmi értelme, kezdő csoportban ők úgysem tanulnának semmit, azt meg nem lehet összehozni órarendileg (heti 4 idegen nyelv órájuk van), hogy az érettségizőkhöz kerüljenek, meg amúgy sem éreznék jól magukat a nagyok között. Így lett a francia. Csenge már 2 éve tanul franciát, úgyhogy neki tulajdonképpen ez is ismétlés, de Petrának új, ő kínait tanult eddig. Mondjuk róla is azt hitte a tanár, hogy már tanult franciát, egyrészt mert Csengétől pár alap dolog ráragadt, másrészt mert a spanyol kicsit hasonlít a franciára, legalábbis leírva jó pár szó jelentését kikövetkeztette magától is. Innen egyenes út volt a következő különórához: Petra nem akarta abbahagyni a kínait, Csengének meg a francia amúgy sem kihívás, már régóta mondja, hogy oroszul szeretne tanulni  (és ugye ikrek, ami az egyiknek jár, az a másiknak is :-) ), ő most kezdte az oroszt. A neten találtam tanárokat, skypon van órájuk. Heti 1x, nem terheli le őket nagyon, és nyelvekből amúgy is jók, örömmel tanulják, valamire meg csak jó lesz, ha másra nem, talán plusz pont a felvételin. Erre pár hete a tanárnő, aki a franciát tanítja (és mellesleg a másik szakja német, csak azt sosem választja senki) indított német szakkört. Csak úgy, érdeklődőknek. Naná, hogy az enyémek jelentkeztek. Még nem tudom mi lesz belőle, meddig fog tartani a lelkesedés, de ártani nem árt, hadd csinálják. 

Röviden ennyi a suliról a személyes tapasztalat, majd egyszer talán írok általánosságban is, hiszen a középiskolának már tétje van, a rendszer pedig eléggé különbözik az általunk megszokottól.