Írországból jelentjük

Szeptember óta Írországban élünk. Itt az ideje írni róla  :-)

Ha új ország, akkor tucatjával jönnek a kérdések: lakás, iskola, autók, munkahely, papírok.... Rengeteg elintéznivaló. Annyiban jól csináltuk, hogy Zsolti mivel előbb költözött nem kellett mindezt kutyafuttában intézni, volt ideje mindennek utánajárni.

Nézzük egyenként:

Lakás: nem egyszerű, pláne, hogy mi a szép, nagy, kertes házakat szeretjük, lehetőleg a városon kívül, valahol a zöldövezetben, minél csendesebb helyen, de azért a városnak azon az oldalán, ahol az iskola/kórház van, hogy ne kelljen túl sok időt közlekedéssel tölteni (az szerintem az életéveim pocséklása ha naponta több órát töltök autóban csak azért, hogy eljussak dolgozni). Ráadásul kutyával albérletet keresni egyáltalán nem könnyű. Ügynökségeken keresztül esélytelen volt: leadta Zsolti az összes általa ismert ügynökségnek a névjegyét a konkrét igényünkkel együtt, semmi válasz. Szó szerint nulla. Egy se hívott minket vissza. Maradt a jól bevált szájhagyomány: egy kollega szólt, hogy ő tud egy házat, ami üres, kb. megfelel az összes feltételünknek (még nagyobb is) és szerinte kiadnák. A tulaj meghívott minket vacsorára mikor egyszer épp itt voltunk családilag Zsoltit meglátogatni, szimpik lehettünk, mert aztán nemsokára megkaptuk a kulcsokat. Az egyetlen baj, hogy az ízlésünk nem igazán egyezik, a sötétkékre, sötétzöldre, vérvörösre festett falak nekem nem jönnek be, sem a pirosra festett konyhabútor pepita csempével... A hálószobákat átfestettük, a többivel egyelőre vártunk, mondhatnám szerencsére, mert tavasszal költöznünk kell, eladná a házat. :-( Persze felajánlották, hogy megvehetnénk, de egyrészt eszemben sincs most házat venni, másrészt akkor sem ezt venném. Szóval a lakáskeresés project nemsokára újraindul, bár már hallottuk, hogy az egyik kolléga tavasszal kiköltözne az albérletéből és pont itt laknak valahol a környéken... elmondás alapján jó lenne a ház, remélem le tudjuk boltolni egymás között.

A villanykapcsolók és vízcsapok furcsák. Míg az előbbinél rövid idő alatt megszokja az ember, hogy fordítva kapcsolódnak, addig a vízcsapok előtt értetlenül állok: külön van a hideg és a meleg vizes csaptelep, sőt, ott, ahol felismerték a keverős csaptelep nyújtotta előnyöket, ott is elcseszik: a konyhában egy csapból folyik a hideg és a meleg víz: csakhogy ez két külön csőben ér a felszínre és nem keveredik: ebből kifolyólag mosogatáskor sikerül a kezem jobb felét lefagyasztani miközben a balon égési sérüléseim lesznek. Eszetlenek... A fürdőszobában nincs konnektor, de még normális villanykapcsoló sem, hanem a plafonról lógó madzagot rángatva lőn világosság. Állítólag biztonsági okokból... Ezek szerint itt nem ismerik a vízbiztos fürdőszobai konnektorokat?? Mondjuk ez a ház elég régi építésű, remélhetőleg a következővel több szerencsénk lesz.

Szemétszállítás: utcai kukákban nem bővelkednek, a kutyával ha elmegyek futni kilometereken keresztül zötyögtethetem a zacsit... A házaknál két szemetes van: a szelektív és az általános hulladék. A szelektívbe a műanyag és a papír kerülhet (üveget külön, nagyobb beváráslóközpontok, sportpályák, hivatalok közelében kitett gyűjtőkbe kell vinni), a többi pedig a másik kukában landol. Fizetni annyit kell amennyit szállítanak: egy ilyen nagy fedeles kukához két cimkét kell venni, amit a kukára kell ragasztani. A megadott szállítási napon a kukákat ki kell tenni a ház elé, méghozzá figyelni, hogy szelektív vagy háztartási hulladékos hét van-e. Ettől Spanyolországban már elszoktunk,  de ha elbizonytalanodom, akkor meglesem milyen kukát tett ki a szomszéd :-). 

Kocsi: erről már írtam, a bal oldali közlekedés miatt nem tudtuk hozni a régi kocsikat, úgyhogy lecseréltük őket. Én imádom a kis Juke-omat, Zsolti sajnálja a KIA-t (neki is Nissant vettünk (XTrail) mert így adtak kedvezményt :-), meg mert a Kia-ra többet kellett volna várni), de valahogy jobban szerette a Sorento-t. Szóval ha valaki e között a két modell között dilemmázik, mi a Kia-ra szavazunk. A kötelező viszont horribilis: mivel nekem nem volt ír jogsim, frissen költöztem ide és még csak másodvezetőként sem voltam bejelentve Írországban, 4500 Euróért kötöttek rám biztosítást. Már amelyik biztosító hajlandó volt szóba állni velem... Állítólag jövőre ez minimum lefeleződik, de hiszem ha látom.. Zsoltinak már jobb volt, ő gyorsan kicserélte a jogsiját írre (és képzeljétek, itt Donegalban a B kategóriás jogsiban a traktor is benne van, úgyhogy büszkén mutogatja az új jogsiját, immár traktort is vezethet :-) ) és az én kocsimhoz beírtuk második sofőrnek,  és már több kint egy éve itt élt, így neki feleannyiért kötöttek biztosítást. Mindig mondom, egy költözés kész anyagi csőd, és ezekre a kiadásokra nem is gondol az ember...

Vezetni szerintem tök normálisan vezetnek, bár sokan azt mondják, hogy balfasz módon tököklődnek. Na, nekem ez pont jó, így legalább nem lógok ki a sorból... :-))) Türelmesek, a többi autóssal általában udvariasak és nem nyomják ész nélkül a dudát, hanem türelmesen kivárják míg tovább tudnak menni.

A benzinkutak furcsák, a legtöbbjükbe két irányból is be lehet hajtani (vagy legalábbis behajtanak az emberek), én mindig félek, hogy valaki ledarál/én húzom meg őket... 

Munkahely: Zsoltinak ugye már adott, ráadásul az 1 év próbaidő után véglegesítették. A konzultánsi posztok állami kézben vannak, így ha másik kórházba megy dolgozni, akkor sem kell megint próbaidőt letölteni, hisz egyszer már bizonyított, az ő munkaadója nem a kórház, hanem az állam. Egyszerűsítve úgy fogalmaztak, hogy a kórházigazgató könnyebben megszabadul a feleségétől, mint tőle. Manapság azért ritka a nyugdíjas állás, úgyhogy ez azért nagy szó. 

Nekem sokáig nem volt munkám, nem azért mert ne lenne meló, csak épp a papírok elintézése egy rémálom. Persze ebben benne van a csillagok állása is, ne rettenjen meg senki, nem ennyire borzasztó ez általában, csak én vagyok az aki mindig mindennel megszívja. Persze így utólag lenne pár dolog amit máshogy intéznék, de hát utólag mindig okos az ember. Mindenesetre ezen a héten voltam Spanyolországban, végre elkészültek a papírjaim és átvehettem őket. Az állásinetjúm már rég megvolt, így ezzel az utolsó cseppel betelt a pohár és februárban kezdhetek. Nemsokára az ír egészségügyről is elsőkézből számolhatok be :-)

Időjárás: nem is olyan rossz, mint ahogy rémisztgettek vele. A következő képek szeptemberben készültek a környékünkön:

a blöki imádja a tengerpartot

a birkák cukik, és jó sok van belőlük

Mondjuk szerintem minden hozzáállás kérdése, el kell fogadni, hogy esik, ez van, nem kell vele foglalkozni. Ez csak víz - mondják a gyerekeim. Még az esernyőt se nagyon nyitottam ki ez alatt az 5 hónap alatt. Itt egész más az eső, mint Magyarországon. Persze vannak viharos, vacak pillanatok, amikor annyira szakad, hogy az ember 5 perc alatt bugyiig ázik (de attól az ernyő se véd meg, pláne, mikor olyan a szél, hogy vízszintesen esik...), de a legtöbb esetben csak szemerkél, vagy pár percig esik, aztán már el is áll. És az, hogy otthon mikor elindulok esik, még nem jelenti azt, hogy 10 km-rel arrébb nem süt hét ágra a nap. És akkor ott a híres ír szivárvány, tövében a Leprechaun-ok kincsével ;-)

Az is igaz, hogy mi mindenhova kocsival járunk: a város külső részében lakunk, itt nincs tömegközlekedés, gyalog meg azért a legközelebbi bolt is jó pár km-re van. Így nem kell esőben buszra várni vagy az utcákon gyalogolni, ez sem utolsó szempont.
A másik a fény: Magyaorországon a tél sokszor szürke, borongós: itt ugyan beborul, de szinte azonnal elfújja a szél a felhőket és kisüt a nap. A fák ugyan kopaszak, de a fű zöld, és mikor süt a nap, bentről nyáriasnak tűnik az idő (kint azért kell a nagykabát, mostanában olyan 2-3 fok van reggelente, napközben pedig max. 8 körül)  

Az ősz gyönyörű volt, azok a színek! Az ember akkor tanul meg rácsodálkozni ezekre, mikor egy ideig megvonásban részesült.

Az eső mellett az idei tél állítólag a szokottnál hidegebb és ezért már 2x esett a hó (nem nagy hóra kell gondolni, pár cm, és pár nap alatt teljesen elolvad, de akkor is hóóóó). Ez leírhatatlan örömet okozott nekünk, végre egy karácsony, amikor tényleg téli hideg van, olyan igazi karácsonyi hangulat. A gyerekek építettek hóembert, hógolyóztak, a kutya először meglepődött, de aztán örömmel ugrált és egyáltalán nem zavarta. A hóember répaorrát meg mindig ellopta (de legalább meg is ette) ahányszor kitette a lábát... A parkban levő híd pedig jegesre fagyott, azon csúszkálni is felejthetetlen öröm volt nekik, ilyet még nem nagyon láttak. :-) 

A kertünk, behavazva. Most tűnt fel hogy a kutyának milyen jó rejtőszíne van :-)

Többször találtunk jégvirágos kocsiablakot reggelente, ezt a kezdeti "jaj de gyönyörű" után már nem annyira szeretjük. Pláne, mióta reggelente korán indulunk és jó lenne sietni...

Egy szóval jó itt nekünk, ha pedig melegre vágyunk majd utazunk. Egyre több tervünk van 2018-ra, csak győzzem megírni. 

Az iskoláról végül egy külön posztban írok, annyira hosszú lett, hogy nem sűrítem ide.