Rövid séta Kassa belvárosában

Görögországból Magyarországra repültünk, ott két napig mosás, pakolás, család összetrombitálása, éééés következő állomás: Szlovákia.

Gyerekkorunkban többször is a Szlovák Paradicsomban (Slovenský Raj) nyaraltunk (ott volt munkahelyi üdülő), és bár csak halvány emlékeim voltak a helyről (a húgomnak meg annyi se nagyon), de gondoltuk jó lenne egyszer visszatérni. Sikerült úgy szervezni, hogy egyszerre tudtunk szabit kivenni és két autóval felkerekedtünk. Egy családi házat béreltünk ki egy tóparton a Szlovák Paradicsom déli részén és ezt használtuk bázisként a kirándulásokhoz. 

Út közben Kassán megálltunk ebédelni, fagyizni, és sétáltunk egyet a belvárosban.

A fő tér és az azt körülvevő épületek nagyon szépen fel vannak újítva, a középen levő park a padokkal, szökőkutakkal, az utcákon levő teraszos éttermekkel, kávézókkal bármelyik nyugat-európai várossal felveheti a versenyt.

A kassai dóm, a Szent Erzsébet székesegyház a város emblematikus épülete, egyben Szlovákia legnagyobb temploma.

Ennek kriptájában van újratemetve II. Rákóczi Ferenc fejedelem.

Középen Rákóczi fejedelem, balra Sibrik Miklós udvarmester és jobbra Esterházy Antal tábornok szarkofágjai.  Itt található még gróf Bercsényi Miklós és felesége nyughelye is. A középső szarkofágban külön koporsókban nyugszanak II. Rákóczi fejedelem, fia, Rákóczi József, és a fejedelem édesanyja, Zrínyi Ilona. 

A dómban békésen nézelődtünk, fotóztam, mikor egy fickó odajött hozzám, hogy ha fényképezni akarok akkor a perselybe legyek kedves bedobni két Eurot. Gondoltam jól van, ezen ne múljon, járuljunk hozzá a templom rendben tartásához. Aztán mikor a Rákóczi kriptába akartunk lemenni, a rácsot zárva találtuk. Ahogy körbenéztünk, hogy vajon mikor van látogatási idő, ismét ott termett az előző fickó, előhúzott egy nagy vaskulcsot a zsebéből, és közölte, hogy ha fejenként újabb 1 euróval gazdagítjuk a perselyt, akkor oda is leenged minket. Mivel nem beszélt (vagy nem akart beszélni) sem magyarul, sem angolul, de még spanyolul sem, hagytam a fenébe, odaadtam neki a pénzt, csak jussunk le végre, ha már idáig eljöttünk. Azért dohogtam egy sort, hogy ki ez a fickó, lehet, hogy csak valami helyi önkéntes aktivista és saját szakállra nyúlja le a gyanútlan turistákat. Kifele menet aztán megláttunk egy táblát, amin valóban ki volt írva, hogy mennyibe kerülnek (adományként) a különböző látnivalók. Ezzel nincs is gondom, nem kevés pénz rendben tartani ezeket az épületeket.

Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy ha fizetni kell, tegyenek ki pénztárat, legyen a jegyszedőnek fényképes igazolványa, adjon jegyet-nyugtát akármit... de ez, hogy csak úgy elkéri a pénzt, hol bedobja a perselybe, hol simán csak a zsebébe... Utánunk egy komolyabb csoport érkezett, ott az 50 Euros landolt a zsebben... Azt hiszem megismertük Kassa leggazdagabb emberét :-)

A dóm nyitva tartása egyébként:

A legtöbbet ugyan a dómban időztünk, de azért a séta során még sok szépet láttunk:

A dóm és a színház közötti park

zenélő szökőkút

Színház

Immaculata szobor, vagy ismertebb nevén a Pestis-oszlop
A 18. század első felében a háborúkon túl a pestis is tizedelte a lakosságot (napi 20 ember halt meg az akkor 5000 lakosú városban). A járvány megszűnésének emlékére készült az oszlop és szoborcsoport.
részletes leírás a szobor történetéről

Remélem majd egyszer úgy alakul, hogy hosszabb időt is tudunk a környéken tölteni, sok szép dolgot kihagytunk, de most ennyi fért bele. Ki a kicsit nem becsüli, ugyebár... :-)
Innen némi személyes kitérő után a szállásunkra mentünk és terveket szövögettünk a következő napok aktív eltöltéséhez.

A görög körút záróakkordja ... legyünk optimisták: minden jó, ha jó a vége

Hazafelé kora délután indult a komp. Mivel két kikötő van a szigeten, reggel leszaladtunk, hogy megkérdezzük, tuti a közelebbiről indul visszafelé, nehogy elnézzük és elkéssünk. Az egész oda-vissza negyed óra, még mobilt sem vittünk magunkkal. A gyerekek még aludtak, őket sem ébresztettük fel, sőt, a bőröndök bepakolása is hátra volt.

Mikor lementünk a kocsival sikerült egy szép nagy defektet kapnunk. Olyan szépet, hogy egyből leeresztett a kerék. Ami önmagában nem lenne baj, kicseréljük és kész.... és akkor szembesültünk vele, hogy az autóban nem volt pótkerék, csak egy amolyan gyorssegély-szett, ami ekkora lyuk esetében semmire sem jó. Ja, hab a tortán, hogy ez épp aug. 15-re esett, ami Görögországban nemzeti ünnep. Minden zárva, a fű se nő...

Gyorsan a kikötőben ácsorgó taxissal próbáltuk megértetni, hogy mi történt és hogy szerezzen már nekünk egy autószerelőt, aki kihúz minket a csávából. Rendes fickó volt, hozott is egyet, de az csak a fejét csóválta. Egyrészt mert nem volt egy egyszerű eset, másrészt mert egy szót se tudott angolul, a fejcsóválást meg nekünk sem kellett lefordítani. Ezt bizony nem lehet megragasztani, új kerék kell. A gond csak az, hogy ez bérelt autó volt, amivel csak engedéllyel* lehetett volna kompra szállni és átjönni a szigetre (olyanunk meg nem volt). Úgyhogy az autómentőt nem akartuk felhívni, nehogy jól megbüntessenek. Gondoltuk egyszerűbb, ha veszünk egy kereket, aztán majd ha visszaértünk a kontinensre akkor visszacseréljük és akkor hívunk autómentőt. Igen ám, de ilyen méretű kerék nem volt a bontóban, a kis szigeten meg nem sok gumiabroncs szaküzlet leledzik.... Lehet rendelni. 4-5 nap alatt ott is lett volna... Felejtős...
(Gyorsan átfutott az agyamon, hogy végignézem az utcán parkoló autókat, hátha valakinek pont olyan kocsija van mint nekünk és meglenne az az összeg amiért eladná a pótkereket..., de aztán inkább fogtam egy taxit és visszamentem az apartmanba hogy felébresszem a gyerekeket és összerámoljam a bőröndöket)

A tulaj szerencsére jött átvenni a kulcsot, és bár ő sem beszélt angolul, azért valahogy megértettem vele, hogy itt most fennforgás van és ugyan már vigyen le minket bőrönddel-gyerekkel a kikötőbe, mert a Zuram perpillanat nem tud feljönni értünk... Rendes volt, mikor megértette, hogy mit magyarázok, azonnal bepakolt minket a kocsijába, úgyhogy a lejutás is kipipálva.

Amikor már beérkezett a komp, gyorsan odamentünk egy angolul valamit beszélő fickóval a matrózokhoz, akik épp kikötöttek. Azokkal odahívattuk a kapitányt és megbeszéltük, hogy felenged a hajóra a defektes kerékkel. Be is álltunk a sorba, de akkor meg a helyi rendőr szúrta ki, hogy fennforgás van: ilyen műszaki állapotú gépjárművel egy tapodtat sem! Na már csak ez hiányzott. Indult a biztos úr meggyőzése: bérelt autó, már hívtuk a céget, várnak ránk a kikötőben (nem, de ennyi füllentés még belefért), a kapitánnyal is meg van beszélve, légyszilégyszi... Hátraszóltam a gyerekeknek is, hogy sóhajtozzanak már látványosabban... úgyhogy a végén rendes volt a rendőr, nem vacakolt velünk, mehettünk. 

A túlparton a mizéria folytatódott. A kikötőt zárják, ott nem parkolhatunk. Az ottani rendőr első kérdése is az volt, hogy miért nem cseréljük ki a kereket. Nem hülye vagyok b..meg, csak nincs. Az lehetetlen, a pótkerék kötelező alkatrész. Akár meg is büntethetne. Mondtam, hogy azt nem bánom, majd elszámoltatom az autókölcsönző céggel. (Mint kiderült nem véletlenül maradt ki a kerék az autóból, hanem ez a cég mindből kiveszi. Szemetek 😦 De megtanultuk, ezután még a pótkerék meglétét is csekkoljuk átvételkor)

Végül a parkolóból felhívtuk a céget, azok küldtek egy trailert (gyerek legjobb nyári élménye: utazhatott a trailer platóján a vontatott kocsiban 😂) , aki elvitt egy gumishoz. Aki (ugyebár nemzeti ünnepnap) zárva volt. A traileres ott hagyott azzal, hogy szólt a fickónak, aki majd mindjárt jön. Lesátoroztunk ott az üzlet előtt, és csak reménykedtünk, hogy nem amolyan patópálosan érkezik a megmentőnk... Egy pasi arra jártában megállt, hogy megmondja, az üzlet zárva. Ha hiszi, ha nem, észrevettük... de a remény hal meg utoljára - na meg ezzel a kerékkel amúgy sem jutnánk messzire. A pasi ismerte a tulajt, felhívta, kiderült, hogy már úton volt. Ilyenkor azért örülök, hogy összességében még mindig rendesek az emberek.

(B-tervként felmerült, hogy az egyik helyi, mázlinkra nyitva tartó kölcsönző cégtől bérelnénk egy autót Atheni leadással, bár ott így az utolsó pillanatban olyan árat mondtak egy napra mint amennyiért ezt két hétre béreltük... de a repülőt lekésni még nagyobb bukta lett volna)

Szerencsénk volt, kb. fél órán belül ott termett a szaki, kaptunk új kereket, megbeszélte a részleteket a biztosítóval, úgyhogy összességében kb. 2 óra késésben voltunk az eredeti tervhez képest, ami, figyelembe véve ezt az egész cirkuszt, szerintem kifejezetten jó időnek számít. 

Estére Athénban voltunk. Az utolsó állomás, a naplemente megtekintése a tengerparti Poseidon templománál elmaradt, de akkor már nem is bántuk. Csak egy zuhanyra és egy ágyra vágytunk (meg hogy ne egyenek meg a szúnyogok, de ez már túl sok kérés lett volna). Aludtunk egy éjszakát és másnap repültünk Magyarországra. A történet onnan folytatódik....

*Ezt onnan tudom, hogy elolvastam az apró betűt. Sajnos csak akkor, mikor már késő volt. Akkor is csak azért, mert máskor is kompoztunk és akkor is tilosban jártunk, de akkor legalább nem történt semmi gond

Végezetül a görög 'Mamma Mia sziget' - 4 nap Skopeloson

A görög körút utolsó állomása Skopelos volt.

A sok klasszikus látnivaló, gyalogtúra és rengeteg autózás után némi laza, pancsolós, napozós, csendben olvasgatós, későn kelős befejezést terveztünk.
Mivel az Olympos hegy volt az utolsó állomás, logikus volt, hogy valami ehhez közeli kikötőből induljunk. A jobban ismert szigetek elég messze esnek, nem akartunk sok időt utazással vesztegetni, így jöttek képbe a 'Mamma Mia szigetek'. A lányok (is) nagyon szeretik a filmet és az Abba számokat, úgyhogy ezért esett erre a választás.

A két egymás melletti sziget, Skopelos és Skiathos voltak a forgatási helyszínek. Az egyik görög kolléga anyósa Skopeloson lakik, úgyhogy első kézből szereztem az információkat. Azt mondta, Skiathos inkább bulizós, éjszakai partizós hely, Skopelos családbarátabb, na meg itt van az "ikonikus" kápolna a hosszú sziklalépcsővel, úgyhogy eldőlt, hol töltjük az utolsó nyári napokat.

Elég fárasztó 10 nap volt mögöttünk, sokat utaztunk, gyalogoltunk, és bár Athén kivételével mindenhol olyan szállodákban aludtunk, ahol volt medence is, nem sok idő és energia jutott arra, hogy a lányok pancsoljanak.

Kocsival körbeutaztuk a szigetet, csak úgy random módra álltunk meg itt-ott strandolni. Bár nem nagyok a távolságok, de mindenhol csak kanyargós utakon lehet haladni, úgyhogy elég sok időt elvesz az autókázás. A nagyobb strandok mellett pedig néha több kört is kell tenni vagy messzebb gurulni mire parkolót talál az ember. (na persze, augusztus, főszezon...) Mi egyébként is annak örülnénk a legjobban, ha senki nem lenne körülöttünk, úgyhogy inkább a kisebb öblöket vettük célba. Na persze nem volt akkora luxusban részünk, hogy csak mienk legyen bármelyik partszakasz, de volt ahol viszonylag normálisan le lehetett teríteni a törölközőt, és nem lógott senki lába a számba...

A szállásunk fent volt a kikötőre néző dombon, teljes csend, szerencsére a szomszéd nyaralóban nem volt senki, csak az utolsó este érkeztek vendégek. Medencéztünk, olvasgattunk, Zsolti és Pepe legújabb szórakozása a kőrakodás volt:

órákig tudta elmélyülten egyensúlyozni a köveket

Ez a híd került Zsolti áprilisi Dublinba szervezett metabolikus sebészeti konferenciájának prospektusára,
a konferencia címe pedig "Building bridges" 

Egyik nap a 'Mamma mia kápolnát' kerestük meg: ez az a lépcső, ahol az esküvői jelenetet forgatták, és ahová Meryl Streep tűsarkúban úgy fut fel, mint a nyúl - és még csak meg sem látszik rajta a végén...

Sok kisebb-nagyobb hajós társaság szervez szigettúrát a forgatási helyszínekre. Mi jobban szeretünk egyedül utazni ezért kocsival mentünk körbe. Skiathosra nem mentünk át, a komp sokat elvett volna a napból és drága is lett volna, itt is gyönyörű strandok voltak, inkább itt pancsoltunk.

Miután már vagy fél órája cipeltem a gépet a nyakamban és lelkesen kattintgattam, sikerült rájönnöm (illetve a gyerek jött rá), hogy (amolyan Ditkésen) a memóriakártyát a laptopban hagytam előző este, mikor letöltöttem a korábbi képeket... Még jó, hogy a mobillal is lehet fényképezni ...

hihetetlen kék volt a tenger. Többnyire kavicsos öblök voltak, de találkoztunk hosszú, homokos partszakaszokkal is

macsekok  mindenütt

A templom egyébként meglepően kicsi, az esküvői jelenetet tuti nem itt forgatták. Ilyenkor midig meglepődöm, hogy milyen jól össze tudják vágni a filmeket :-)

A közelben levő büfében ebédeltünk, aztán visszafelé megálltunk egy picit feljebb levő kápolnánál. Onnan indult egy ösvény lefelé a partra, oda legyalogoltunk és strandoltunk egyet. Utána apa-lánya a kőrakó mániájának hódolt, mi meg Csengével békésen olvasgattunk. Alapvetően nem kedvelem a parton pecsenyére égős semmittevős nyaralásokat, de idén annyit utaztunk, hogy most kifejezetten jól esett. Na meg azért itt is mászkáltunk ide-oda, hegyre fel-le, kerestünk kincseket, úgyhogy azért ez a pár nap sem volt teljesen punnyadós. :-)

a fenti kápolnánál hagytuk a kocsit, innen indultunk

oda le

egy pici, de viszonylag csendes,nem túl zsúfolt öbölbe jutottunk

érdekes sziklák voltak a parton

kőrakók

21-et sikerült egymásra egyensúlyozni, ez volt a mostani rekord :-)

érdekes lemezes szerkezetű sziklák voltak a parton

a víz nagyon jó volt, beúsztunk a nagy sziklák közé

Hazafelé megálltunk egy másik forgatási helyszínnél, homokos partot kedvelőknek kifejezetten ajánlott. Itt nem sokat időztünk, én gyorsan levadásztam egy kincset, aztán igyekeztünk haza zuhanyozni, és mivel farkas éhesek voltunk, vacsorázni. Ha a gyerekeknek bejött egy hely akkor nem kockáztatnak, ugyanoda jártunk vissza minden este. :-)

Este az egész parti sétány feléled, mindenütt programok, zene, és persze jó kaják... 

míg vártuk a kaját, titokban a cserépben levő kavicsokat is egymásra egyensúlyozta

Ennyi volt a görög körút, már csak vissza kellett jutni Athénba, hogy hazarepüljünk Magyarországra. De az már egy külön történet...