A görög körút záróakkordja ... legyünk optimisták: minden jó, ha jó a vége

Hazafelé kora délután indult a komp. Mivel két kikötő van a szigeten, reggel leszaladtunk, hogy megkérdezzük, tuti a közelebbiről indul visszafelé, nehogy elnézzük és elkéssünk. Az egész oda-vissza negyed óra, még mobilt sem vittünk magunkkal. A gyerekek még aludtak, őket sem ébresztettük fel, sőt, a bőröndök bepakolása is hátra volt.

Mikor lementünk a kocsival sikerült egy szép nagy defektet kapnunk. Olyan szépet, hogy egyből leeresztett a kerék. Ami önmagában nem lenne baj, kicseréljük és kész.... és akkor szembesültünk vele, hogy az autóban nem volt pótkerék, csak egy amolyan gyorssegély-szett, ami ekkora lyuk esetében semmire sem jó. Ja, hab a tortán, hogy ez épp aug. 15-re esett, ami Görögországban nemzeti ünnep. Minden zárva, a fű se nő...

Gyorsan a kikötőben ácsorgó taxissal próbáltuk megértetni, hogy mi történt és hogy szerezzen már nekünk egy autószerelőt, aki kihúz minket a csávából. Rendes fickó volt, hozott is egyet, de az csak a fejét csóválta. Egyrészt mert nem volt egy egyszerű eset, másrészt mert egy szót se tudott angolul, a fejcsóválást meg nekünk sem kellett lefordítani. Ezt bizony nem lehet megragasztani, új kerék kell. A gond csak az, hogy ez bérelt autó volt, amivel csak engedéllyel* lehetett volna kompra szállni és átjönni a szigetre (olyanunk meg nem volt). Úgyhogy az autómentőt nem akartuk felhívni, nehogy jól megbüntessenek. Gondoltuk egyszerűbb, ha veszünk egy kereket, aztán majd ha visszaértünk a kontinensre akkor visszacseréljük és akkor hívunk autómentőt. Igen ám, de ilyen méretű kerék nem volt a bontóban, a kis szigeten meg nem sok gumiabroncs szaküzlet leledzik.... Lehet rendelni. 4-5 nap alatt ott is lett volna... Felejtős...
(Gyorsan átfutott az agyamon, hogy végignézem az utcán parkoló autókat, hátha valakinek pont olyan kocsija van mint nekünk és meglenne az az összeg amiért eladná a pótkereket..., de aztán inkább fogtam egy taxit és visszamentem az apartmanba hogy felébresszem a gyerekeket és összerámoljam a bőröndöket)

A tulaj szerencsére jött átvenni a kulcsot, és bár ő sem beszélt angolul, azért valahogy megértettem vele, hogy itt most fennforgás van és ugyan már vigyen le minket bőrönddel-gyerekkel a kikötőbe, mert a Zuram perpillanat nem tud feljönni értünk... Rendes volt, mikor megértette, hogy mit magyarázok, azonnal bepakolt minket a kocsijába, úgyhogy a lejutás is kipipálva.

Amikor már beérkezett a komp, gyorsan odamentünk egy angolul valamit beszélő fickóval a matrózokhoz, akik épp kikötöttek. Azokkal odahívattuk a kapitányt és megbeszéltük, hogy felenged a hajóra a defektes kerékkel. Be is álltunk a sorba, de akkor meg a helyi rendőr szúrta ki, hogy fennforgás van: ilyen műszaki állapotú gépjárművel egy tapodtat sem! Na már csak ez hiányzott. Indult a biztos úr meggyőzése: bérelt autó, már hívtuk a céget, várnak ránk a kikötőben (nem, de ennyi füllentés még belefért), a kapitánnyal is meg van beszélve, légyszilégyszi... Hátraszóltam a gyerekeknek is, hogy sóhajtozzanak már látványosabban... úgyhogy a végén rendes volt a rendőr, nem vacakolt velünk, mehettünk. 

A túlparton a mizéria folytatódott. A kikötőt zárják, ott nem parkolhatunk. Az ottani rendőr első kérdése is az volt, hogy miért nem cseréljük ki a kereket. Nem hülye vagyok b..meg, csak nincs. Az lehetetlen, a pótkerék kötelező alkatrész. Akár meg is büntethetne. Mondtam, hogy azt nem bánom, majd elszámoltatom az autókölcsönző céggel. (Mint kiderült nem véletlenül maradt ki a kerék az autóból, hanem ez a cég mindből kiveszi. Szemetek 😦 De megtanultuk, ezután még a pótkerék meglétét is csekkoljuk átvételkor)

Végül a parkolóból felhívtuk a céget, azok küldtek egy trailert (gyerek legjobb nyári élménye: utazhatott a trailer platóján a vontatott kocsiban 😂) , aki elvitt egy gumishoz. Aki (ugyebár nemzeti ünnepnap) zárva volt. A traileres ott hagyott azzal, hogy szólt a fickónak, aki majd mindjárt jön. Lesátoroztunk ott az üzlet előtt, és csak reménykedtünk, hogy nem amolyan patópálosan érkezik a megmentőnk... Egy pasi arra jártában megállt, hogy megmondja, az üzlet zárva. Ha hiszi, ha nem, észrevettük... de a remény hal meg utoljára - na meg ezzel a kerékkel amúgy sem jutnánk messzire. A pasi ismerte a tulajt, felhívta, kiderült, hogy már úton volt. Ilyenkor azért örülök, hogy összességében még mindig rendesek az emberek.

(B-tervként felmerült, hogy az egyik helyi, mázlinkra nyitva tartó kölcsönző cégtől bérelnénk egy autót Atheni leadással, bár ott így az utolsó pillanatban olyan árat mondtak egy napra mint amennyiért ezt két hétre béreltük... de a repülőt lekésni még nagyobb bukta lett volna)

Szerencsénk volt, kb. fél órán belül ott termett a szaki, kaptunk új kereket, megbeszélte a részleteket a biztosítóval, úgyhogy összességében kb. 2 óra késésben voltunk az eredeti tervhez képest, ami, figyelembe véve ezt az egész cirkuszt, szerintem kifejezetten jó időnek számít. 

Estére Athénban voltunk. Az utolsó állomás, a naplemente megtekintése a tengerparti Poseidon templománál elmaradt, de akkor már nem is bántuk. Csak egy zuhanyra és egy ágyra vágytunk (meg hogy ne egyenek meg a szúnyogok, de ez már túl sok kérés lett volna). Aludtunk egy éjszakát és másnap repültünk Magyarországra. A történet onnan folytatódik....

*Ezt onnan tudom, hogy elolvastam az apró betűt. Sajnos csak akkor, mikor már késő volt. Akkor is csak azért, mert máskor is kompoztunk és akkor is tilosban jártunk, de akkor legalább nem történt semmi gond