Görögországból Magyarországra repültünk, ott két napig mosás, pakolás, család összetrombitálása, éééés következő állomás: Szlovákia.
Gyerekkorunkban többször is a Szlovák Paradicsomban (Slovenský Raj) nyaraltunk (ott volt munkahelyi üdülő), és bár csak halvány emlékeim voltak a helyről (a húgomnak meg annyi se nagyon), de gondoltuk jó lenne egyszer visszatérni. Sikerült úgy szervezni, hogy egyszerre tudtunk szabit kivenni és két autóval felkerekedtünk. Egy családi házat béreltünk ki egy tóparton a Szlovák Paradicsom déli részén és ezt használtuk bázisként a kirándulásokhoz.
Út közben Kassán megálltunk ebédelni, fagyizni, és sétáltunk egyet a belvárosban.
A fő tér és az azt körülvevő épületek nagyon szépen fel vannak újítva, a középen levő park a padokkal, szökőkutakkal, az utcákon levő teraszos éttermekkel, kávézókkal bármelyik nyugat-európai várossal felveheti a versenyt.
A kassai dóm, a Szent Erzsébet székesegyház a város emblematikus épülete, egyben Szlovákia legnagyobb temploma.
Ennek kriptájában van újratemetve II. Rákóczi Ferenc fejedelem.
A dómban békésen nézelődtünk, fotóztam, mikor egy fickó odajött hozzám, hogy ha fényképezni akarok akkor a perselybe legyek kedves bedobni két Eurot. Gondoltam jól van, ezen ne múljon, járuljunk hozzá a templom rendben tartásához. Aztán mikor a Rákóczi kriptába akartunk lemenni, a rácsot zárva találtuk. Ahogy körbenéztünk, hogy vajon mikor van látogatási idő, ismét ott termett az előző fickó, előhúzott egy nagy vaskulcsot a zsebéből, és közölte, hogy ha fejenként újabb 1 euróval gazdagítjuk a perselyt, akkor oda is leenged minket. Mivel nem beszélt (vagy nem akart beszélni) sem magyarul, sem angolul, de még spanyolul sem, hagytam a fenébe, odaadtam neki a pénzt, csak jussunk le végre, ha már idáig eljöttünk. Azért dohogtam egy sort, hogy ki ez a fickó, lehet, hogy csak valami helyi önkéntes aktivista és saját szakállra nyúlja le a gyanútlan turistákat. Kifele menet aztán megláttunk egy táblát, amin valóban ki volt írva, hogy mennyibe kerülnek (adományként) a különböző látnivalók. Ezzel nincs is gondom, nem kevés pénz rendben tartani ezeket az épületeket.
Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy ha fizetni kell, tegyenek ki pénztárat, legyen a jegyszedőnek fényképes igazolványa, adjon jegyet-nyugtát akármit... de ez, hogy csak úgy elkéri a pénzt, hol bedobja a perselybe, hol simán csak a zsebébe... Utánunk egy komolyabb csoport érkezett, ott az 50 Euros landolt a zsebben... Azt hiszem megismertük Kassa leggazdagabb emberét :-)
A dóm nyitva tartása egyébként:
Ennek kriptájában van újratemetve II. Rákóczi Ferenc fejedelem.
Középen Rákóczi fejedelem, balra Sibrik Miklós udvarmester és jobbra Esterházy Antal tábornok szarkofágjai. Itt található még gróf Bercsényi Miklós és felesége nyughelye is. A középső szarkofágban külön koporsókban nyugszanak II. Rákóczi fejedelem, fia, Rákóczi József, és a fejedelem édesanyja, Zrínyi Ilona.
A dómban békésen nézelődtünk, fotóztam, mikor egy fickó odajött hozzám, hogy ha fényképezni akarok akkor a perselybe legyek kedves bedobni két Eurot. Gondoltam jól van, ezen ne múljon, járuljunk hozzá a templom rendben tartásához. Aztán mikor a Rákóczi kriptába akartunk lemenni, a rácsot zárva találtuk. Ahogy körbenéztünk, hogy vajon mikor van látogatási idő, ismét ott termett az előző fickó, előhúzott egy nagy vaskulcsot a zsebéből, és közölte, hogy ha fejenként újabb 1 euróval gazdagítjuk a perselyt, akkor oda is leenged minket. Mivel nem beszélt (vagy nem akart beszélni) sem magyarul, sem angolul, de még spanyolul sem, hagytam a fenébe, odaadtam neki a pénzt, csak jussunk le végre, ha már idáig eljöttünk. Azért dohogtam egy sort, hogy ki ez a fickó, lehet, hogy csak valami helyi önkéntes aktivista és saját szakállra nyúlja le a gyanútlan turistákat. Kifele menet aztán megláttunk egy táblát, amin valóban ki volt írva, hogy mennyibe kerülnek (adományként) a különböző látnivalók. Ezzel nincs is gondom, nem kevés pénz rendben tartani ezeket az épületeket.
Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy ha fizetni kell, tegyenek ki pénztárat, legyen a jegyszedőnek fényképes igazolványa, adjon jegyet-nyugtát akármit... de ez, hogy csak úgy elkéri a pénzt, hol bedobja a perselybe, hol simán csak a zsebébe... Utánunk egy komolyabb csoport érkezett, ott az 50 Euros landolt a zsebben... Azt hiszem megismertük Kassa leggazdagabb emberét :-)
A dóm nyitva tartása egyébként:
A legtöbbet ugyan a dómban időztünk, de azért a séta során még sok szépet láttunk:
Remélem majd egyszer úgy alakul, hogy hosszabb időt is tudunk a környéken tölteni, sok szép dolgot kihagytunk, de most ennyi fért bele. Ki a kicsit nem becsüli, ugyebár... :-)
Innen némi személyes kitérő után a szállásunkra mentünk és terveket szövögettünk a következő napok aktív eltöltéséhez.
 |
| A dóm és a színház közötti park |
 |
| zenélő szökőkút |
 |
| Színház |
 |
| Immaculata szobor, vagy ismertebb nevén a Pestis-oszlop A 18. század első felében a háborúkon túl a pestis is tizedelte a lakosságot (napi 20 ember halt meg az akkor 5000 lakosú városban). A járvány megszűnésének emlékére készült az oszlop és szoborcsoport. részletes leírás a szobor történetéről |
Remélem majd egyszer úgy alakul, hogy hosszabb időt is tudunk a környéken tölteni, sok szép dolgot kihagytunk, de most ennyi fért bele. Ki a kicsit nem becsüli, ugyebár... :-)
Innen némi személyes kitérő után a szállásunkra mentünk és terveket szövögettünk a következő napok aktív eltöltéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése