Az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, de az az igazság, hogy nem történt semmi különös.
Forgunk az iskola, otthon, munka háromszögben.
A gyerekek voltak osztálykirándulni Murciában a Terra Naturában, ahol Pepének sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie valami faházikó oldalával, ezért most úgy néz ki mint akit igen jól elagyabugyáltak. Az orra és a fél arca feldagadva, a bal szemét elég nehezen tudja kinyitni. Fényképet nem mellékelek, kifejezetten megtiltotta az érintett. Mindenesetre nem szép látvány...
A hétvégére kirándulást terveztünk, de a vacak időjárás miatt kénytelenek voltunk lemondani. Kb. a fél országban esik, csak nálunk van tűrhető idő, bár itt is felhős az ég. Mivel városnézést terveztünk és egy nemzeti parkba is készültünk, nem volt kedvük zuhét kockáztatni, így inkább elhalasztottunk. Sajnos nálunk nem olyan egyszerű egy komplett szabad hétvége, így nem tudom mikor kerülhet rá sor.
Zsolt révén kicsit elkezdtem én is szaladgálni. Persze rájöttem, hogy ha úgy indulok el, hogy futok amíg el nem fáradok,akkor már itt a sarkon visszafordulnék. Így inkább valami "kézzel fogható" célt tűztem ki magam elé. A tenger elég motiváló tényező, hiába lakom itt már majdnem 4 éve, még mindig lenyűgöz a látványa. Így aztán úgy döntöttem pár hete, hogy irány a tenger. Az a házunktól pont 3.5 km. Miután megvolt, először kidőltem és kb. el is aludtam a parton napozva, biztos szép látvány lehettem :-) Aztán azóta fejlődtem, ma már sikerült 7 km-t futni, bár be kell valljam hogy kb. 300 m-t sétáltam a parton míg visszanyertem a lélegzetemet és gyönyörködtem a tengerben. :-) Visszafelé azért kicsit szemét dolog, mert ugye a tengerszinttől folyamatos enyhe emelkedő van hazáig ( a Google Earth szerint 59 m). Összességében szépen haladok, elégedett vagyok magammal. :-) Ebben azért benne van, hogy Zsolt jön velem , ha egyedül futnék tuti hamarabb feladnám. Kb. május-júniusra beterveztem egy félmaratont én is, nehogy már lemaradjak. :-)
Ha már itthon maradtunk, tegnap elmentünk St. Patrick napot ünnepelni. Azért jó ilyen multikulti környezetben élni, mert valaki mindig ünnepel valamit és be lehet kapcsolódni :-)
Szent Patrik Írország védőszentje, március 17-én buli van az ír kocsmákban és az egész hétvégén programok vannak az egész családnak. A közeli sportcentrumban gyerek fociversenyek, rajzverseny, táncbemutató, tortaverseny volt, meg persze a szokásos ugrálóvár, rajzoló és lufiosztogatás. Na meg sörcsapolás, az elengedhetetlen :-)
Szent Patrik Írország védőszentje, március 17-én buli van az ír kocsmákban és az egész hétvégén programok vannak az egész családnak. A közeli sportcentrumban gyerek fociversenyek, rajzverseny, táncbemutató, tortaverseny volt, meg persze a szokásos ugrálóvár, rajzoló és lufiosztogatás. Na meg sörcsapolás, az elengedhetetlen :-)
Eredetileg beneveztem én is a tortakészítő versenyre, majd péntek este hajnal 3-ig sütögettem (kellett nekem szivárvány színű tortát kitalálnom, így minden lapot külön kellett sütni) de a krém túl híg lett én meg végül úgy döntöttem, hogy így mégsem állíthatok oda vele - családilag faltuk fel az egészet. Ízre jó volt :-)
Nos, kb. ennyi történt mostanában, mondtam, hogy semmi különös...
Uhh, ez nem semmi, hogy így a semmiből 7 km-re fejlődtél ilyen hamar. Én évek óta futok, de csak nyaranta és képtelen vagyok a 4 - 4,5 km-em feljebb fejleszteni. Azt is alig élem túl az utolsó erőmmel. üdv, Andi
VálaszTörlésAz az igazság, hogy én magam is meglepődtem :-)
VálaszTörlésMondjuk nálam leginkább tüdőben és fejben dől el a dolog. A lábam alig fárad el, az akár tovább is bírná mint 7 km, viszont a légzéstechnikámat javítani kellene mert a végén már alig kapok levegőt. A táv meg leginkább mentálisan áll be, kb. lefutottam a 3.5-et, aztán azt gondoltam, ha ennyi megy akkor menne az 5-is, amint az ment következő alkalommal lett 6, abból meg 7. Ma voltam megint, ma már lefutottam a 7-et megállás nélkül. Na jó, az 5. km után kb. úgy nézhetek ki mint egy asztmás reumás csirke :-) de a lényeg, hogy kibírtam. Most az a cél, hogy oda fejlődjek, hogy ezt a 7-et megcsináljam különösebb erőlködés nélkül. Aztán növelek tovább a távon. :-)
Itt mondjuk nem gond a nyár vagy tél, ma délután mikor futottam 21 fok volt, hét ágra sütött a nap és enyhén fújdogált a szél, szóval tökéletes. Ha meg 15 foknál hidegebb van vagy nagy a szél akkor nem megyek sehová. Annyira még nem vagyok megszállott :-) Hogy majd nyáron a 35 fokban megyek-e azt még nem tudom... Legfeljebb lefutok a partig aztán bele a vízbe :-)
Na nälam is ez a baj, de nálam már az első száz méter után ez van, hogy fuldoklok és nem kapok levegőt és mindig úgy érzem, hogy nem tudom a beszívott levegőt olyan gyorsan kilélegezni magamból, mint ahogy már az újat kellene beszívnom (total asthma cardiale szerű:-) ). Próbéltam már én is ritmust kifejlesztni, hogy négy lépés hossza alatt belélegzek és számolom 1-2-3-4, majd ugyanígy négy alatt ki. Ezzel egy darabig valamivel jobb, de aztán ugyanúgy vérvörös fej, 200-as pulzus...de a lábaim, izmaim miatt akár 20 km-et is futhatnék, azokban sosincs valami gond, nekem is a légzés a nagy futóellenségem.
Törlés