Svédségek

A szülinapunk alkalmából hárman barátnők kitaláltuk hogy végre mindannyian egyszerre egy földrajzi helyen legyünk és tudjuk egy jót beszélgetni, mert erre ebben a formában már évek óta nem volt lehetőség. 

Eredetileg úgy volt, hogy csak mi hárman csajok, de aztán több ötlet közül végül azt választottuk, hogy Esztit látogatjuk meg Svédországban.

Április végére időzítettük, reméltük, hogy addigra már tavaszodik és csak nem lesz olyan hideg. Aztán két nappal indulás előtt kaptam egy mailt Esztitől, hogy ott biza havazik ... Ami mondjuk azok után, hogy március 15-én még micsoda hóakadályok voltak Magyarországon is, nem volt annyira meglepő. Lázasan keresgéltem "A" sapkát, sálat, kabátot, mert errefelé bizony ebből nem sokra van szükségünk. 

Nem akartam feladott csomagot vinni, manapság meg már szinte csak egy zsebkendő fér a kézipoggyászba, így elég limitált volt a felszerelésem. Az ajándékokat direkt a reptéri boltban vettem meg, mert jó nagy táblákra ki van írva, hogy a kézipoggyászon túl még egy szatyrot fel lehet vinni a gépekre az ott vásárolt árukkal. Alapból ritkán vásárolok ezekben a boltokban, így tapasztalatom eddig nem volt. Most sikerült megpakolnom egy szatyrot a kedvenc spanyol csokikkal, egyéb apróságokkal. A beszállításnál aztán egy buzgó ellenőr rám szállt, hogy kiírás ide vagy oda, a Ryanair gépére fel nem viszem azt a szatyrot. Legyek kedves begyömöszölni mindent a bőröndbe. Aminek aztán persze be kell férnie a mérethatárba, úgyhogy legyek kedves és tuszkoljam bele a kirakott próbakeretbe. 

Esélytelen...

Először kedves mosoly keretében próbáltam értésére adni, hogy a bonbon dobozának nem tesz jót a préselés és ugyebár ajándékba lesz... Nem hatotta meg. Utána próbáltam kicsit agresszívebben, mutogatva a kiírást miszerint ... Hajthatatlan volt. "A Ryanair üzletszabályzata értelmében ... amit a jegyvásárlással Ön is elfogadott..." csak ezt bírta szajkózni. (Egyszer rá kellene vennem magam és elolvasni az apróbetűst )

A lényege, hogy vagy eltüntetem a szatyornyi felesleges szajrét vagy nélkülem száll fel a gép. 

(a felajánlott opciók: 1. vigyem vissza a boltba, biztos visszaveszik

                                2. hagyjam ott (persze, hogy megegyétek, mi??)

                                3. tuszkoljam bele a fullra pakolt bőröndbe)

Gyorsan megbeszéltem magammal, hogy az ürge úgy tűnik komolyan gondolja, és bár kérhetném a felettest meg az ő felettesét, és vitázhatnék hogy akkor most a reptéren kíírt szabályzat vagy az ő üzletszabályzatuk, és akkor most hol a megtévesztés, de valószínűleg a gép nélkülem menne el és ez nekem nagyon fájna, úgyhogy gyorsan megpróbáltam a lehetetlent: az amúgy is tele bőröndbe begyömöszölni három doboz bonbont és egyéb apróságokat. 

Helyet csak egy módon lehetett csinálni: ha valamit kivesz az ember. Először próbálkoztam a kisebb darabokkal. Egy pulcsit a derekamra tudok kötni, a sapka mehet a zsebembe... Megvan... Bepréseltem :-) Diadalittasan mutatom a fickónak, örüljön a lelke - erre ő rábök a fém mérőkeretre: legyek kedves beletenni a bőröndöt. Taktikásan először a vékonyabbik végével próbálkoztam: kb. 15 centire belecsúsztattam, majd azzal a lendülettel ki is kaptam: ezzel megvolnánk! 

Barátom azonban szemfülesebb volt mint vártam és csak a fejét csóválta: Az egészet. Kerekestül. 

Hát az aztán tényleg nem fog menni. Akkor már nagyon zabos voltam, ráadásul már mindenkit beszállítottak, pár perc volt hátra a kapu zárásáig. Uccu neki, elkezdtem mindent magamra venni. Pizsamafelső, még két póló, még egy pulcsi, neszesszer a kabátujjba dugva , kabát a karomon. A végén kb. az ajándékok voltak a bőröndben a ruha meg rajtam. Az összes. 

Az egy dolog, hogy úgy néztem ki mint egy rögbijátékos a védőfelszerelésben farsangkor, de úgy izzadtam mint egy igásló. Némi bőröndön fenékkel való ugrálást követően egy laza mozdulattal becsusszantottam a keretbe és nem túl őszinte mosolyt villantottam a csávóra: Nesze neked, megvan b@ meg. : D

Persze mindig van egy lepattanó labda, szerintem a kiscsákó már csak erre várt és előre dörzsölte a kezét: Akkor most még a kezemben levő kólásüveget is legyek kedves beletenni. (Merthogy vettem egy fél litereset az automatánál felszállás előtt) Ehhez már tényleg el kellene olvasnom az üzletszabályzatot mert tuti hogy ez már túlzás, de erre akkor és ott nem volt idő, úgyhogy egy határozott mozdulattal lecsavartam a kupakot és húzóra lenyomtam fél liter Coca-colat. Az üveget meg lazán leejtettem az asztalára, biztos lesz olyan kedves és keres egy szemetest, köszike :-)

Utolsóként felpattantam a gépre és azonnali pakolásba és vetkőzésbe kezdtem. Az otthon gondosan hajtogatott és logikusan elrendezett ruháimat most csak úgy tessék-lássék gyömöszöltem be, miközben a kissé viharvert bonbonokat meg ki a bőröndből - át az eredeti szatyorba. Miután nagyjából visszaállítottam az eredeti állapotokat (Sok értelme volt szívózni velem) már csak azt vártam, hogy elaludjon a kis lámpácska és zöld jelzést kapjak a wc felé - a fél liter üdítő megtette a hatását. 

Innentől eseménytelenül telt a három óra: Spanyolország: reggel majdnem 7 óra, 18 fok -- Svédország, 10 óra, szakadó eső, erős szél, 6 fok ... A frizurámnak szerencsére egy tornádó sem árthat, úgyhogy nyugodtan léptem ki a gép ajtaján. Az eső gyorsan átváltott csepergőre (bár Mesiék míg kijöttek elém, útközben láttak egy rettenthetetlen svéd apukát akit ugyan majd' elfújt a szél és elmosott a szakadó eső, de hősiesen tolta a babakocsit - időjárás ide vagy oda, a gyereknek levegőzni kell. A szabály az szabály. :-)

Most először jártam Svédországban , bár mióta Esztiék kint élnek sokat mesélt nekem róla. 

Azért elsősorban ha Svédország, akkor mindenkinek svédasztal, ABBA (tudtátok, hogy fénykorukban többet hoztak a svéd konyhára mint a Volvo-gyártás?), Roxette, Ace of Base, Greta Garbo, Ingmar Bergman, IKEA, H&M (mondjuk bevallom én erről sokáig azt hittem hogy német), Nobel-díj, Volvo, Saab jut az eszébe, de mondjuk tudtátok hogy a cipzár és a Tetra Pack doboz is svéd találmány? Az orvosok, betegek pedig nekik köszönhetik az inzulint, az ultrahangot, a pacemakert, a művesét vagy a digitális hallókészüléket? 

A Celsius, Linné neve is ismerősen cseng és szerintem mindannyian néztük anno Nils Holgerson csodálatos utazásait :-) Ez a kisfiú olyannyira híres és fontos személyiség lett, hogy a svéd 20 koronáson is ott repül Márton lúd nyakán. Azt már régen is hallottam, hogy eredetileg a mese földrajz tankönyvnek készült, de bevallom azt csak most tudtam meg, hogy írója, Selma Lagerlöf 1909-ben irodalmi Nobel díjat kapott. 

Persze még bőven lehetne sorolni... 

A legjobb viszont a franciakulcs, amit a spanyolok angol kulcsnak hívnak, miközben pedig svéd :-) 

(Johan Petter Johansson találta fel 1886-ban)

Amit viszont úgy gondoltam,hogy Svédország hideg és sötét. Akár még áprilisban is. Ebben kellemesen csalódtam. Hűvös volt, de ha nem fújt a szél és előbújt a napocska még napozni is kifeküdtünk egy kicsit a tengerparton (jó, kabátban, de ki volt cipzározva, he-he ), a svéd fiatalok pedig akár fagyban is kimennek a frissen mosott hajukkal az utcára, és nem volt feltűnően több kopasz svéd mint spanyol, tehát levontam a konklúziót, hogy amivel egész gyerekkoromban riogattak, miszerint ha nem veszek sapkát kifagynak a hajhagymáim és megkopaszodom, nem állja meg a helyét...) Azért persze tud hideg is lenni, mikor Gyuriékat látogattuk meg (másik volt kollega aki szintén kint él), mutatott fényképeket ahol a ház előtti hókupac nagyobb volt mint ők- talán két éve télen volt amikor még a tetőről is lapátolták a havat. Idén elmondása szerint igazán laza volt a tél, nem kezdődtek 3-assal a minuszok... hmmmm)

Este pedig kifejezetten sokáig világos volt, igaz, azért megvan ennek a böjtje ősszel-télen. 

napozás svéd módra :-)

Ettünk rénszarvashusit, lazacot, megettem Esztiék teljes "IKEÁS" mustárkészletét (füstölt lazaccal reggelire valami isteni), láttunk fjordokat, tavakat, hódvárat, sok fenyőt, szakálmohát (asszem) és sok zúzmót, kompoztunk és sokat sétáltunk, "fikáztunk" (ez svédül van, értsd : uzsonnára finom sütiket ettünk (a svédeknél vannak normális sütik, nem úgy mint a spanyoloknál), jártunk múzeumokban és egy erődnél, és persze sokat-sokat beszélgettünk :-))) 

Itt is kiteszik az utcára az asztalokat az éttermek, cukrászdák előtt, csak körbeveszik kis üvegkalitkával, hogy azért ne fagyjanak meg :-)

Egy göteborgi cukrászda falára festve

valahol Marstrandon

fikázáshoz elengedhetetlen a kaka - olyanok vagyunk mint a gyerekek: ezeket a szavakat azonnal megtanultuk :-) 

pékség

nagyon finom rákos szendvics - és a svédek szeretik a kaprot, míg itt Spanyolországban nem nagyon találkoztam vele. Lehet kapni, de a tradícionális ételekben nem találtam

Ez volt a kedvencem a cukrászdák közül, Hunnebergben a rénszarvas múzeum mellett

Nagyon jellegzetes, hogy ha van is függöny az ablakokon akkor az csak dekoráció, szinte sosem láttam behúzva egyet sem, viszont minden ablakban virág (többnyire orchidea) és egy kis lámpa vagy gyertyák. Gondolom ha ez ég este akkor nem látnak be annyira a lakás belsejébe. Nekem nagyon tetszett, bár én függöny párti vagyok, de sajnálom, hogy itt nincsenek belső ablakpárkányaim, nagyon szép látvány volt a sok virág és a lámpácskák :-) )

A postaládák, mint nálunk, nem egyesével a házaknál vannak hanem egy kupacban több is, szerintem nagyon logikus, a postásnak nem kell minden kapunál megállnia. Láttunk egy sárga postás autót is, aminek az az érdekessége, hogy jobb kormányos, gondolom egyrészt kényelmi másrészt balesetmegelőzési célzattal: így a postásnak nem kell kiszállnia hogy bedobja a leveleket. Csúszós út, hideg, nagy havazás vagy eső esetén igen praktikus :-)

postaládák, jellegzetes skandináv házikó

A parkolókkal pedig tessék vigyázni, a P betűs táblák alatt kiegészítő feliratok (természetesen svédül, úgyhogy átlag turista eleve vesztesként indul) amik azt jelzik, hogy mennyi ideig lehet az adott helyen parkolni- 10 perctől kezdődik, a 4 órás már jónak számít :-)

Remélem nem várat sokára egy újabb hármas találkozás a világ valamelyik pontján :-)

PS.: Svédországról  képes beszámoló folyt. köv ahogy időm engedi :-)