Síelés 2017

Most tanúi lehetünk azon különleges és ritka pillanatnak, hogy nagyjából valós idejű blogírást folytatok :-) 

Február végén pár napra elmentünk síelni, a szokásos helyünkre, Teruel mellé.

kár hogy a fényképezőm az út előtt meghalta magát, telefonnal nem tudtam jobban ráközelíteni,
de az ott valamiféle két párosujjú patás :-)

Mondjuk mivel október végén ügyesen kettészakítottam az egyik térdszalagomat*, a traumatológus még nem engedett sílécre állni, úgyhogy idén ez nekem kimaradt. Azért a lányok emléket állítottak nekem, az egyik pályát rólam nevezték el: "Tudod, az ahol anya a múltkor elesett**" -  hmmm....

Olyan szempontból is jó volt ez, hogy kicsit az apjukkal lehettek a gyerekek, mostanában úgyis olyan kevés időt tudnak együtt tölteni. Nagyon jól elvoltak, apuka csillagos ötösre menedzselte a két manót a pályán.

Az első nap elkísértem őket, lássak már én is egy kis havat, na meg lőttem pár fényképet, aztán maradtam az apartmanban és próbáltam behozni a lemaradásomat a munkáimban, mondanom sem kell, olyan ez mint hóesésben havat lapátolni ...

Aztán ha nagyon eluntam magam akkor elmentem kincset keresni, hármat találtam is nem túl messze tőlünk. 

* Azt hiszem nem írtam róla, pont a londoni utunk előtt történt, egészen pontosan indulás előtt egy nappal, úgyhogy mivel nem akartam tönkretenni a csajok szülinapi ajándékát, nem mondtuk le az utat, térdrögzítőben róttam a km-eket...  ha meg már ezt megtettem akkor ehhez képest dolgozni járni piskóta, nem is mentem táppénzre (az orvos mindig a legrosszabb beteg) - nem csoda, hogy azóta sem gyógyult meg rendesen...

** A vállamból két éve az egyik lejtőn legurulva törtem le egy kis darabkát, nem volt nagyon vészes,  2 hónapig elvoltam vele, csak nem javult , ránéztünk, aztán összeszegelték :-) de azóta is emlegetik a lányok, illetve ha valaki nagyot zakkan valahol akkor "úgy síel mint anya". Azért örömmel tölt el, hogy ekkora etalon vagyok a gyermekeim szemében :-))