Elköltöztünk...

Fárasztó nyár van mögöttünk:

Furcsa volt egy évig úgy élni, hogy már nem vettem semmit, mert úgyis költözünk. Aztán végre tényleg eljött a nagy nap. :-)

Kanada után hazamentünk, a spanyol házat nyaralóvá alakítottuk (műfű hogy ne kelljen az igazit nyírni meg öntözni, festés, fürdőszoba-csempézés, az emeletes ágyakat likvidáltuk, új bútor, ésatöbbi...) aztán lakásügynökség, kocsieladás, postafiók-bérlés...

Egy kis magánreklám: ha esetleg valaki pont ott szeretne nyaralni, itt az ügynökség linkje: ;-)

https://www.propertyrentalsplayaflamenca.com/index.php?action=listingview&listingID=54

Végül pedig több mint 100 doboz bepakolása  - hogy lehet ennyi kacatunk???
Ráadásul a költöztető cég köbméterre számolta az árat, így a lényeg az volt, hogy minden lyukba még bepréseljünk valamit. (Ami bepakoláskor jó, viszont most semmit nem találok...) Tulajdonképpen volt idő amikor szerettem tetriszezni. Kár, hogy elmúlt... 

Nem tudom a porszívóval vákuumozható zsákok feltalálója kapott-e valami díjat, én mindenesetre megszavazok neki egyet: az összes takaró, síruha, törölköző ilyen zacsiban végezte, kb tizedére zsugorítva. 

Mivel a törékeny cuccokat csak extra biztosítás kötése esetén vállalták épségben kiszállítani (és a szerződési feltételek apró betűs részében kifejtik hogy kb egy tucat esetben akkor sem fizetnek ha összetörik, mert nem az ő hibájuk...), úgy döntöttünk, hogy mivel a blökiért úgyis hazamegyünk, inkább a porcelánt és a festményeket is kocsival hozzuk vissza. 

Július végén anyukámék 40. házassági évfordulójára hazaugrottunk Magyarországra a gyerekekkel és a húgommal. Sikerült igazán meglepni őket, teljes titokban tartottuk az akciót egészen az utolsó pillanatig. Olyannyira, hogy mivel a londoni gépnél túlfoglalás volt, lemaradtunk, és csak az esti járattal tudtunk hazamenni, így éjfél is elmúlt mire odaértünk. A gyerekek a hálószobáig osontak, majd "Meglepetéééés!" csatakiáltással ébresztették a nagyszülőket... én meg csendben reménykedtem, hogy nem kapnak anyuék infarktust :-)  

Amúgy mikor kiderült, hogy kb 12 órát a reptéren kell csöveznünk, és még azt sem tudták biztosra mondani, hogy az esti gépre lesz-e mindannyiunknak hely, sóhajtva azt találtam mondani, hogy "még az kell, hogy itt is aludjunk". A csajoknak sem kellett több, fülig érő szájjal, tágra nyílt szemmel kérdezték, hogy "Olyat lehet??" Be kell látnom, a gyerekek másképp látják a világot :-) Szerencsére azért estére hazajutottunk. :-)

Rubinlakodalom

40 év jóban, rosszban

Gratulálunk!

Aztán Magyarországról repülővel jöttem Írországba, az meg pont a mi házassági évfordulónk volt. Zsolti meglepett az új kocsimmal, itt állt a ház előtt mire hazaértünk, úgyhogy azt hiszem ezt az ajándékot jövőre nehéz lesz túlszárnyalnia :-)) 

Nekünk "csak" 17 év 

tudom, sokan mondják, hogy ronda
- de ahogy mondani szokták ez olyan csúnya, hogy már széép :-)

mióta megjelent a piacon azóta mondogattam,
hogy ha egyszer lecserélem KÁ-t ő lesz az utód 

Furcsa a bal oldali vezetés, de számomra is meglepő módon elég hamar megszoktam, bár még mindig minden elindulásnál átgondolom, hogy akkor melyik sáv is lesz az enyém :-) Praktikus lenne egy "Vigyázz, a sofőr először vezet a bal oldalon" tábla...

Az előző kocsim egy Ford KA-volt, azt a gyerekek Ká ügynöknek hívták (Men in Black után szabadon), úgyhogy kézenfekvő volt, hogy ez most Jé ügynöknek lett keresztelve.

Ide megérkezve pedig vártam a szállítókat. Ráadásul a házat amit bérlünk most adták ki először, a tulaj kb. egy bőrönddel költözött ki, minden kacatát hátrahagyva, mondván, hogy ami nem kell azt dobjam ki. Úgyhogy a beköltözés azzal indult, hogy az ő cuccait dobozoltam és pakoltam a garázsba. (Kidobni nem merem, még a végén majd eszébe jut hogy valami kellett volna...)
Na meg festettünk, parkettáztattunk, (mert ezeknél a padlószőnyeg a divat, ami szerintem takaríthatatlan), ráadásul Pepe allergiás a háziporatkára, szóval legalább a hálószobákban felszedtük azt a porfogót... 

A dobozok kipakolására nem is maradt idő, indultunk vissza kocsival Spanyolországba. Ha meg már megyünk, tettünk egy kis kitérőt Portugália irányába ;-) erről még később jön a részletes beszámoló.

Otthon még volt egy csomó elintéznivalónk, úgyhogy ez az idei nyaralás nem túl pihentetőre sikeredett, aztán fullra pakolt kocsival meg a kutyával indultunk vissza. Az eb egyébként meglepően jól viselte a hosszú utazást, egyedül a kompon nem szerette a kennelt, de másnapra azt is megszokta.

Itt pedig már birtokba vette a környéket, imádja a füvet, lelkesen szüreteli a vadszedret (kiválogatja az éretteket és csak azt eszi), én pedig nem győzöm fürdetni, mert ha elengedem a pórázról akkor nyakig sáros lesz mint egy kismalac. Erre még ki kell dolgoznunk valami taktikát... Sajnos a kert csak bokrokkal van körbekerítve, amin őkelme villámgyorsan átfúrja magát, úgyhogy felügyelet nélkül nem tudom kint hagyni. A szomszéd kutyája pedig ugyanilyen ügyesen jön befelé, a konyhaablak alatt szokott leülni, gondolom várja, hogy onnan csak akad valami jó falat neki is. Sőt, valamelyik reggel két tyúk kapirgált a kertben, még csak az kell, hogy holnap meg a tehenek tévedjenek ide... Szép is a vidéki élet :-))


Mindenki az időjárást kérdezi: nem bonyolult a válasz: hideg van és esik... Persze hogy pontosabb legyek egy ír mondást kell idéznem: Ha nem tetszik az idő, várj öt percet és elmúlik :-)

Ez olyannyira igaz, hogy kiteregettem a törölközőket mert olyan szépen sütött a nap. Aztán 5 perc múlva beszedtem, mert esett az eső. De mire bementem a szobába és kinéztem az ablakon láttam, hogy már elállt. De mire ezt elmondtam Zsoltinak, hogy nézd már kár volt behoznom a ruhát, -  már megint esett - úgyhogy mégiscsak megérte behozni. Vagy mégsem? Csak nem kisütött a nap??

Az egyik szivárvány még el sem múlt, már megjelent a másik :-)

Viharos gyorsasággal elkezdődött az iskola is. Mi azt hittük, hogy szeptemberben kezdenek, rosszabb esetben elsején, ahogy Magyarországon szoktak, jobb esetben majd valamikor egy héttel később, mint Spanyolországban... erre kiderült, hogy aug. végén itt már iskola! A lányok épp csak beestek a padba, egy nappal előbb érkeztek az országba. Szerencsére a könyveket előre megvettük és az egyenruhát is sikerült összeszedni, úgyhogy nagyjából zökkenőmentes volt a kezdés. A suliról majd írok bővebben, még gyűjtöm a tapasztalatokat. A lányok első nap nagyon lelkesen jöttek ki, ez mindenképpen jó jel. Mindenki azt hiszi róluk, hogy angolok, a brit akcentusuk miatt :-)


Én még mindig a munkához szükséges papírokkal vesződöm, a spanyolok jó szokásuk szerint kb egy év múlva szándékoznak küldeni a hivatalos szakvizsga papíromat (természetesen miután megigényeltem,  ők lecsekkolták, én befizettem az eljárási díjat, kinyomtattam az igazolást és bevittem a hivatalba, ők lepecsételték, én elmentem a kamarához leigazoltatni... ááááááá. Az internet persze mindeközben tucatszor dobott ki mert valami kínja volt a kódommal/a file méretével/ a lakcímemmel ésatöbbivel. )
Ha maradtam volna Spanyolországban ezt a kört akkor is le kellett volna játszanom, csak az a különbség, hogy ott nem sürget az idő, mert adtak egy igazolást amivel országon belül már másnap beállhatok szakorvosként dolgozni, de ezt persze külföldön nem fogadják el. Még így is függőben a konformitás igazolás, remélem ahhoz nem kell megvárni a minisztériumi hivatalos szakvizsga díszoklevelet mert akkor még jövő nyáron is htb leszek... igaz, én úgy szoktam mondani, hogy konzultánsNÉ. Nem rossz azért az sem :-)

Na nem mintha a háziorvosi munka lenne minden vágyam, de itt sürgősségin nem dolgozhatok. (A spanyoloknál nincs sürgősségi szakvizsga ezért csináltam háziorvosit, mert azzal dolgozhatnék sürgészeten. Erre az íreknél bizony van ilyen szakvizsga ezért nem engednek a h.o. szakvizsgámmal ott dolgozni, max. registrar-ként. Tudom, ez érthetetlen és bonyolult, még nekem is, úgyhogy nem is magyarázom tovább...)
Azért azt így "belülről nézve" már most látjuk az ír egészségügyön, hogy ha valami bajunk lesz és házon belül nem tudjuk megoldani akkor irány vissza Spanyolország.... Persze kérdezhetitek hogy akkor minek jöttünk ide - hát betegnek semmiképp, az biztos. Az orvosi oldala más tészta...

Azért hogy ne unatkozzam, (meg nem is én lennék ha nem tanulnék valamit) beiratkoztam a wales-i egyetemre egy egy éves posztgrad képzésre, hogy a cukorbetegség szakértővé okosítsanak ki. Valamire csak jó lesz. :-)

Nagyjából ennyi most az update, a többi a jövő zenéje....
Ahogy időm engedi, folyt köv.