León: a katedrális, egy Gaudi-ház és egy érdekes spanyol ünnep

Térjünk vissza a nyaraláshoz - ami nem is annyira nyaralás mint inkább kényszerpihenő volt.

A kutya meg néhány doboz miatt vissza kellett utaznunk kocsival: komppal Franciaországba, onnan Spanyolország - na jó, tettünk egy kis kitérőt Portugália felé, legalább ennyi jó legyen abban a sok kocsikázásban - északról délre végig Portugálián, majd Andalúzia és haza. Ott kuttyot felvenni, egy tucat bürokratikus baromságot elintézni, majd húzás vissza Írországba. 

Érdekes, ezt az utat kb 2 hónapja tettük meg. Mire ezeket a sorokat írom azóta már megint megjártuk Spanyolországot: eladtuk a Zsolt kocsiját (itt Írországban nem kelendő a balkormányos változat) úgyhogy most vittük vissza őkelmét. 5 óra vezetés, 1 nap kompozás, majd 1800 km 2 nap alatt... Én szeretek utazni, de ez már nekem is sok.

Már majdnem otthon voltunk mikor felvettünk egy stoppost. Majd ha már egy ott volt, még kettőt. Ha egyedül vezetünk soha nem veszünk fel senkit (igen, itt tart a világ, félünk) de mivel ketten voltunk, a 7 üléses kocsi meg tök üres, gondoltuk elférnek. A francia srác este 10-kor Elche-nél kiszállt, abban a reményben, hogy még éjjel eljut Granadáig. Valami zenekart akarnak alapítani, interneten megismert "haverokkal".  Nem tudom sikerült-e neki...  a Granadába jutás éjszaka, pasiként, egyedül...., meg a zenekar alapítás. Bár talán zenekart alapítani esélyesebb...

A lengyel egyetemista pár is ki akart szállni, de fogalmuk sem volt hol éjszakáznak. Talán sátorban a benzinkút parkolójában. Komolyan előtört belőlünk az "anyai/apai ösztön". Ha az én gyerekem lenne, tuti infarktust kapnék... Felajánlottuk, hogy ha akarnak jöjjenek velünk, hazavisszük őket, aludhatnak nálunk (még épp nem volt kiadva a ház). Két vadiddegentől ezt elfogadni nem kevésbé meglepő és nem kevésbé rizikós mint a benzinkúton aludni, de ezek szerint bizalomgerjesztőek lehettünk :-) Szerencsére sem ők sem mi nem voltunk az a baltás gyilkos típus, úgyhogy reggel megreggeliztünk, elvittük őket egy autópálya melletti benzinkútig, remélem hamar felvették őket. Még szelfit is csináltak velünk, merthogy szerintük ezt meg kellett örökíteni, úgyhogy valahol ott vagyunk egy lengyel kirándulós blogban :-)

Már csak a saját blogommal kellene haladni ...

Franciaországban megnéztük a D-day naphoz kötődő múzeumokat, de erről inkább később, az óriási anyag és most nincs időm annyit írni, bocs...

Következő állomásunk León volt. 

Leon észak-nyugat Spanyolországban, Kasztília és León tartományban található város.

Két legismertebb látnivalója amit mi is meg akartunk nézni az a katedrális és a Gaudi által tervezett Casa de los Botines-t.

katedrális

A Casa Botines: 

az épület eredeti neve Casa Fernandez y Andrés, de ezt kb csak az tudja, aki utánajárt. Az emberek kezdetektől fogva Casa Botinesnek hívják, ami a tulaj, Juan Homs Botinás katalán nevének spanyolosított (Botinás - Botines) változata. 

Gaudi nem sok épületet épített Katalónián kívül - szám szerint hármat* - ezek egyike a Casa de los Botines.

Antonio Gaudí

A ház egy katalán textilkereskedő család megrendelésére épült, az alsó szinteken műhely és bolt, a felsőbb emeleteken lakások helyezkedtek el. 

A 4 emeletes épület akkoriban a kis városban felhőkarcolónak tűnhetett. A tervek 1891 decemberében készültek el, Gaudí pedig 1892 januárjában megkezte a munkálatokat. Az építkezés kevesebb mint egy évig tartott, a lakosság nem kis megrökönyödésére. (Novemberre befejeződött, igaz, a bejárat feletti szobor csak egy évvel később, 1893-ban került a helyére.) Mindenki meg volt győződve róla, hogy a ház össze fog dőlni. A gyerekek még egy versikét is faragtak: "La casa de los Botines se cae, se cae..." (A Botinék háza összedől, összedől...) Gaudí erre csak annyit válaszolt: Ha így gondolják, kérem adják ezt írásba, hogy bekeretezhessem és kiakaszthassam az előszobába, ha kész az épület."

az építész szobra, amint a terveket nézegeti

Az alaprajz kívülről nézve egyszerű téglalap, ez azonban nem lenne elég "Gaudí-s" ;-) , úgyhogy ha jobban megnézzük, a tervek alapján ez egy 3 tompaszögből és egy hegyesszögből álló, kicsit trapézra hasonlító négyszög. Csak hogy az optikai csalódás miatt szabályosnak tűnjön. 

Első ránézésre nekem inkább amolyan középkori várnak tűnik, ha jobban megnézzük, a bejárat fölött még egy beépített sárkány is van. Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy a csúcsos tornyszobákba odaképzeljük a hercegnőt, akit a hős lovag megment a sárkány karmai köztül.... Azt hiszem kicsit elkalandoztam...

A bejáratot Szent György szobra őrzi, amint épp megadja a kegyelemdöfést a sárkánynak. 

Amolyan sárkánygyík az inkább... A szájában levő csőbe rejtette Gaudi a tervrajzokat (ez egyébként rá nem volt jellemző) és egyéb, korabeli emlékeket, újságot (1893 szept. 15., a házavató napja), pénzérméket. Amit egyébként teljesen véletlenül találtak meg: 1952-ben a gyík álkapcsa és egyik lába letört (a mészkő nem túl időtálló kőzet) ezért Szent György helyébe egy másik szentet akartak tenni, így elkezték szétszedni a szobrot. Ekkor bukkantak a gyík szájában levő cső alá rejtve az építész által aláírt tervekre. 

Az emberek pedig addigra annyira megszerették az épületet hogy követelték az eredeti állapot visszaállítását. Így rehabilitálták a Sárkányölőt (igaz, ma nem az eredeti szobrot láthatjuk) aki visszakerülhetett eredeti helyére, a bejárati ajtó fölé, 1956-ban. A gyík szájában levő ólomcsőbe pedig két új lapszám került: 1926. június 10 - Gaudí halálának napja, és annak 30. évfordulóján kiadott példány.

Gaudí a fényekkel is szeret játszani: az alsóbb szinteken nagyobb a belmagasság és nagyobbak az ablakok is, ezzel érte el, hogy minden szintre egyforma erővel süssön be a napocska. 

1969-ben Nemzeti Műemlékké nyilvánították. Érdekessége, hogy 365 ablaka van: az év minden napjára jut egy :-) A textilkereskedő boltja után banképület lett belőle, az emeleten pedig privát bérlakások voltak. Idén tavasszal nyitották meg a nyilvánosság előtt mint múzeum, bár az emeleti lakások nagy része, bár 1992 óta nem laknak benne, de magántulajdonban maradt, így nem látogatható. Több időszakos kiállítást is terveznek a jövőben. 

Gaudí tervezte bútorok

a tetőtérben az egykori bank még megmaradt konferenciaterme

a torony belülről - állítólag egy szeg nem sok, annyi sincs benne

Nyitvatartás: 

vezetett csoportokhoz kell csatlakozni
 mi csak úgy betévedtünk, de pár perc múlva indult is egy csoport

A főtéren található még a Guzman palota, sajnos ez ottjártunkkor nem volt nyitva így csak az udvarra vethettünk egy futó pillantást.

Szemben a Guzman palota, balra mellette a Casa de los Botines

átrium

Leon-nak van egy érdekes ünnepe (mert a spanyoloknak mindig és mindenhol van ünnepük, ha meg esetleg nincs akkor csinálnak) : a Genarín temetése. Genarín egy helyi tisztességes alkoholista volt, aki borgőzösen az utcán intézte biológiai szükségletét amikor 1929-ben Húsvét Nagycsütörtökéről Nagypéntekre virradó éjszaka a város első kukásautója halálra gázolta. Nem túl elegáns halál...

Egy évre rá négyen a helyiek közül, miután felhörpintettek pár pohárkával Genarín emlékére, egy verset keztek el szavalni a a Plaza del Grano-n. Minden évben egyre nagyobb tömeg verődött össze, míg 1957-ben a város betiltotta az ünneplést. 1977-ben aztán a demokrácia győzött és Genarínt is rehabilitálták: azóta minden évben Húsvétkor rendezik meg az "újratemetést". Genarín lassan szent lesz: a szóbeszéd szerint egy veseköves ember ugyanott pisilt ahol vizelés közben elütötték az öreget: a kő távozott, neki meg azóta semmi baja. :-)

Kicsit még sétálgattunk az utcákon, beültünk egy cukrászdába, majd másnap megcéloztuk Portugáliát. Néhány kép még Leónból:

*Gaudí három, Katalónián kívüli épülete: Asztorgai püspöki palota - Astorga, Casa El Capriccho - Comillas, Casa de los Botines - León