A pincék csak csoportosan, előre megadott időpontokban látogathatók. Több pincészet is szervez borkóstolást, sőt, kombinált jeggyel akár többet is végigjárhatunk. Mi a Ferreira pincészetet választottuk, azt mondták ez a "legautentikusabb". (A Sandeman is nagyon híres, de az állítólag "turistásabb", a többi nagy része, pl. az Offley pedig angol tulajdonú - ami nem véletlen, a portói legnagyobb exportja Angliába tart évszázadok óta)
A Ferreira egyike a legrégebbi és legnagyobb pincéknek, 100% portugál tulajdonban van, és elég részletesen mesélnek a bor és a borvidék történetéről. A kül. vezetett túrák több nyelven is indulnak, a megfelelő csoporthoz érdemes csatlakozni.
A bejáratnál egy pici múzeumot is berendeztek ahol könnyen elüthetjük az időt míg várakozunk. Főszezonban mindenképpen érdemes előre jegyet venni (mi a turist info-ban vettük, ott nem volt sor, és ők elintézték telefonon a foglalást) mert bár a helyszínen is lehet kapni, de ott elképzelhető hogy csak soká indul olyan csoport amilyen nyelven mi szeretnénk (és mikor mi voltunk rengetegen álltak sorba)
A pincészet a XVIII. század óta ugyanannak a családnak a kezében van. Antónia Adelaide Ferreira volt az, aki híressé tette boraikat és akkoriban modern technikával szerelte fel a pincészetet. Angliába utazott új módszereket tanulni, a portói mai napig nagy népszerűségnek örvend a brit szigeten. Manapság, ha portói borról van szó, sokszor külföldön is az ő pincéjük borait kóstolhatjuk. Jelképük a lópatkót a csőrében tartó gólya(?).
 |
| szerintem gólya... bár hiányzik néhány fekete szárnytoll... |
Kb. fél óra alatt körbevezetnek minket, meg-megállunk néha, hogy elmondjanak egy-egy érdekességet, történetet, ismertessék a legfontosabb helyi borfajtákat.
Elmondják a különböző szőlőfajtákat, hordóméreteket, tárolási éveket az egyes boroknál, de ezt kb. akkorra elfelejtettem mire kiértünk. Összességében viszont érdekes volt, mindig tanulunk valamit. Cseppenként pedig szépen lassan kikupálódhat az ember :-)
A portói a Duoro folyó felső szakaszán nagyon szigorúan meghatározott területen termelt szőlőből készült borfajta. (Ezért aztán nincs is sehol a világon máshol portói. Amit Magyarországon anno Oporto-nak hívtak, és egy bizonyos szőlőfajtára utalt, azt ma már "portugieser" néven forgalmazzák)
Kifejezetten édes (nekünk már nagyon is), amolyan likőrbor. Korábban a szőlőt a helyszínen feldolgozták és a boroshordókat kis bárkákon úsztatták le a folyón Portóig. Ma már magát a szőlőt szállítják és a bort a pincékben érlelik és palackozzák.
 |
| a kikötőben még láthatunk néhány hordót szállító bárkát, inkább csak a turisták kedvéért |
A bor attól olyan édes, hogy néhány nap után az erjedést megállítják egy nagyon erős alkoholtartalmú párlat (tulajdonképpen brandy) hozzáadásával, ezért a portói gyakorlatilag mindig cuvée. (Ezt az eljárást a magyar boroknál például kifejezetten tiltják, a tokaji aszú az aszúszemek édessége miatt olyan édes.) Ennek a borpárlatnak a hatására a cukrot nem eszik meg az élesztők, hanem benne marad az italban. Ráadásul így az alkoholtartalma is magasabb mint más boroké, ált. 18-22 fokos. Általában több évjáratot kevernek össze hogy elérjék a kívánt minőséget.
A gyönyörű vörös színt a bor a kékszőlő héjából nyeri, így eredetileg a szőlőszemeket először jól megtaposták miközben fado-t (portugál szerenád, népdal) énekeltek. Hála istennek ma már nem kell aggódnunk a lábak kétes tisztasága vagy a lábgomba miatt, a legtöbb pincészet gépesített.
Minden évben az összes új borból mintát kell küldeni egy ellenőrző intézetnek és csak vizsgálatot követően, az ő engedélyükkel palackozható portóiként.
A séta "fénypontja" a borkóstolás: mi egy fehéret és egy Tawny-t kóstolhattunk:
 |
| A jobb oldali üveg cimkéján Dona Antonia Ferreira, a picészet alapítójának képe |
 |
| tawny és branco Egészségünkre! |
A legfontosabb portói borok:
D.O.C. ez tulajdonképpen a fiatal vörösbor, ez nem a klasszikus édes portói
Branco: fehér portói
Ruby: általában 2 évet tölt hordóban, fiatal rubin színű vörösbor (ennek a színe a legszebb)
Nem szokták sokáig érlelni, a legjobb palackozás után hamar elfogyasztani. Kizárólag kék szőlőből készül
Tawny: több mint 10 éves borokból készített "reserva". Kerülhetnek bele fehér szőlők is, színe inkább dióbarna mint vörös.
Vintage: abban az évben amikor nagyon jó termés van kiválasztják a legszebb szemeket: az ezekből készült bor a vintage (ez az amelyik cimkén évjáratot is találunk), ez nem több évjárat keveréke. Viszonylag rövid időt (kevesebb mint 2 év) tölt hordóban, majd palackozzák. Ekkor még állítólag ihatatlanul rossz, de 10-20-40 év palackban érlelés után mennyei ital, a portói borok királynője.
LBV (Late Bottle Vintage): ugyanaz mint a vintage, csak több időt tölt a hordóba zárva palackozás előtt.
A legtöbb portóit szűretlenül töltik az üvegbe, ezért ajánlatos dekantálni őket fogyasztás előtt.
Édessége miatt inkább étkezés utáni desszertbor, esetleg kék sajtokhoz, libamájhoz, mandulás-diós süteményekhez ajánlott kínálni. Ideális fogyasztási hőmérséklete 15-18 fok.
Nagyon ajánlgatták a portóit tonikkal keverve. Ugyan vettünk egy üveggel erre a célra, de ez csak most jutott eszembe a poszt írása közben, még nem próbáltuk ki.
Nyitvatartás:
(utolsó csoport kb 17-kor)
A vásárlást állítólag nem itt érdemes intézni, a pincészetekben drágábban adják a borokat mint a bevásárlóközpontokban. Gondolom erre több turista megfordul és költi a pénzt...
Az is igaz ugyan, hogy a drágább, Vintage borok általában nem találhatók meg a szokványos üzletközpontokban, így ha ilyen, (több) száz Euros borra áhítozunk, akkor mégiscsak innen vásároljunk.
Egészségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése