A családi nyaralást augusztusra tervezzük a gyerekekkel. Petra olvasta Kate O'Hearn Pegasus sorozatát és Rick Riordantól a Percy Jackson sorozatot (ennek néhány részéből film is készült) és annyira megtetszett neki az ókori görög mitológia, hogy azt kérte, menjünk Görögországba nyaralni. (Ezek a könyvek már csak azért is jók, mert észrevétlenül megtanulta velük a görög istenek nevét, úgyhogy köpi-vágja ki volt Zeusz, Poszeidón, Pallasz Athéné, Aphrodité vagy Hermész... akinek hasonló korú gyereke van és szereti a fantasyt, bátran ajánlom, úgyis jön a hosszú nyár, el lesz foglalva velük :-) )
Zsoltnak volt egy konferencia Athénban májusban, amire feltétlenül menni akart, akkor viszont a gyerekeknek még iskola, sőt, május végén vizsgák, így szóba sem jöhetett, hogy velünk tartsanak. Azt találtuk ki, hogy mivel nekünk is ez lesz az első utunk Görögországba, mi most megnézzük magunknak Athént pár napban, őket úgysem fogja érdekelni a hosszú városnézés, velük csak oda megyünk, amit feltétlenül látniuk kell és érdekelheti őket.
Bevallom, többet vártam a görög fővárostól. Persze mindenki ismeri az Akropoliszt, azt én is meg akartam nézni, de gondolotam van ott sok más látnivaló is, mégiscsak eltelt 2-3 ezer év az építése óta.
A nagyobb városokban fiatalok bevonásával szoktak ingyenes városnéző túrákat szervezni. Persze ez annyiban ingyenes, hogy nincs szabott ára, mindenki pénztárcájának és megelégedettségének megfelelően ad borravalót, általában fejenként 5-10-20 Euro körüli összegeket. Beregisztráltam egy ilyen túrára, egy angol egyetemista, ógörög történelmet hallgató (egyébként megélhetésként másodállásban szakács és idegenvezető) srác volt a vezetőnk.
Nagyjából bebarangoltuk a várost, szeretem, hogy ilyenkor olyan helyekre is elvisznek, ahonnan mondjuk jobb a rálátás a nevezetességekre, vagy amit amúgy esetleg kihagyna az útikönyvből tájékozódó turista. Tippeket adnak múzeumokat, belépőjegyeket, közlekedést illetően, és mesélnek úgy általában az országról, a kultúráról, tipikus ételekről... egyszóval mindenről ami minket érdekelhet. Ráadásul mivel sétálva tesszük meg az utat végigbeszélgethetjük, igyekszik válaszolni minden kérdésünkre és ha út közben van valami érdekes egy homlokzat, egy szobor, egy utca... azt mindet megemlíti. Hátránya, hogy elég jó tempóban haladunk és fényképezgetni sokszor nincs idő mert lemarad az ember. Pláne, ha megvárjuk míg a csoport arréb kolbászol, hogy ne legyen tele idegenekkel a képünk. Ezért ilyenkor én nem fotózom, inkább újrasétálom az útvonalat, bemegyek az épületekbe, megállok a látnivalóknál és a magam tempójában fényképezgetek, olvasgatok. Ilyenkor bőven túllépem a napi 15-20 km-t a városnézéssel. Ez az ami nem gyereknek való.
Ránk fért felfrissíteni a töriből tanultakat, görög-perzsa háborúk, Periklész, görög demokrácia... jó lesz majd ha jövünk a csajokkal. Az pl. számomra elég furcsa, hogy az ókori görögök még csak említés szintjén sem szerepelnek a történelemkönyvükben. Az ókort a Római Birodalom történetén keresztül tanulják, de még azt sem olyan részletesen mint mi anno. Emlékszem, hogy utáltam megtanulni az összes római császárt szép sorban... Igaz, itt két részletre van szedve a történelem (meg úgy minden egyéb) oktatás, de a kisérettségi után csak az tanul törtit akinek az kell a továbbtanuláshoz.
Az is igaz, hogy kb. mi is mindent elfelejtettünk, csak szavak, fogalmak rémlenek, de érettségin tuti megbuknék. (jó, én sose szerettem törit tanulni) Arra jó az akkor megszerzett tudás, hogy azért nem nézek tök bambán ha erről van szó, legalább a legalapabb alapok megvannak, általános műveltség szinjén azért megbújik a hátsó agytekervényeim legmélyén.
Mivel a városnéző séta is zömében az ókori romokra fókuszált, megkérdeztem a vezetőnket, hogy merre érdemes menni, ha mást is szeretnék látni. Kiábrándító módon az volt a válasza, hogy nem sok más látnivaló akad errefelé. Athén óriási város, kb. a fél ország itt lakik (szó szerint, az összlakosság kb 11 millió, ebből 5 millióan fővárosiak), de legnagyobbrészt lakótelepek, az óváros egy gyalog könnyen bejárható területre koncentrálódik.
A perzsák legyőzése után Athén és Spárta egymásnak estek (Peloponészoszi háború, ez rémlett), és Nagy Sándor vezetésével létrejön a makedón világbirodalom. Ez sem tart sokáig, jönnek a rómaiak és elfoglalják a területet. A Római Birodalom is elbukik egyszer, jönnek a Bizánci császárok, ők aztán nyakra-főre alakítják át az ógörög szentélyeket görög keleti keresztény templomokká. A görögök isteneinek befellegzett, szép lassan elterjed a kereszténység és a jó öreg Zeusz és családja szinte feledésbe merül. Bizánc bukása után a középkorban ihol jönnek a törökök, semmit nem kímélnek, új épületek helyett ami eddig keresztény templom volt, abból lesz muszlim mecset. Nem sokat vacakolnak, kicserélnek egy-két ablakot, lecserélik a keresztet félholdra, 'oszt jónapot'. Mondjuk a helyiek megtartják a keresztény hitet, ebbe a törökök nem szólnak bele, így maradnak görög keleti templomok is. A XIX. század elején aztán a szabadságharcos törekvések itt is erőre kapnak, nagyjából kiűzik a törököket Európából, 1830-ra megalakul az önálló Görögország. Ezután épülenek a klasszicista stílusú épületek, majd a világháborús bombák sajnos elég sok kárt okoznak a műemlékeknek.
Ennyi történelmi összefoglalóból leszűrve a lényeget: akárki foglalta el az országot, többnyire a meglevő épületeket használták, alakították át, vagy a lebontott anyagokból építkeztek újra, így a különböző korok nem sok új épületet hagytak hátra. A háborúk, természeti katasztrófák sokszor a földdel tették egyenlővé az építményeket, az Akropolisz is jeletős ráncfelvarrást, újjáépítést kapott, különben ma semmit nem látnánk belőle. A megmaradt bizánci vagy török korszakból származó, vagy a klasszicista stílusban épült újabb épületek pedig építészetileg nem jelentősek. Ha valaki gótikus katedrálisra vágyik az Párizsba utazik, a reneszánsz képzőművészet csodáiért Rómába megyünk, bizánci ortodox bazilikáért Isztambulba, és még sorolhatnám. Természetesen itt is van minden sarkon egy templom, de az emberek nem ezért utaznak Athénba, ezek nem jelentős látnivalók.
A srác szerint Athén tipikus vagy egy hétvégés kirándulóhely fapados olcsó repjeggyel, vagy a tengerparti nyaralás mellé beikatatott egynapos városlátogatás célpontja ('ha már úgyis itt tett le a repülő' felkiáltással). A kirándulás végére én is egyetértettem, ha csak valaki nem megszállott kutató, Athén egy-két nap alatt felfedezhető.
A perzsák legyőzése után Athén és Spárta egymásnak estek (Peloponészoszi háború, ez rémlett), és Nagy Sándor vezetésével létrejön a makedón világbirodalom. Ez sem tart sokáig, jönnek a rómaiak és elfoglalják a területet. A Római Birodalom is elbukik egyszer, jönnek a Bizánci császárok, ők aztán nyakra-főre alakítják át az ógörög szentélyeket görög keleti keresztény templomokká. A görögök isteneinek befellegzett, szép lassan elterjed a kereszténység és a jó öreg Zeusz és családja szinte feledésbe merül. Bizánc bukása után a középkorban ihol jönnek a törökök, semmit nem kímélnek, új épületek helyett ami eddig keresztény templom volt, abból lesz muszlim mecset. Nem sokat vacakolnak, kicserélnek egy-két ablakot, lecserélik a keresztet félholdra, 'oszt jónapot'. Mondjuk a helyiek megtartják a keresztény hitet, ebbe a törökök nem szólnak bele, így maradnak görög keleti templomok is. A XIX. század elején aztán a szabadságharcos törekvések itt is erőre kapnak, nagyjából kiűzik a törököket Európából, 1830-ra megalakul az önálló Görögország. Ezután épülenek a klasszicista stílusú épületek, majd a világháborús bombák sajnos elég sok kárt okoznak a műemlékeknek.
Ennyi történelmi összefoglalóból leszűrve a lényeget: akárki foglalta el az országot, többnyire a meglevő épületeket használták, alakították át, vagy a lebontott anyagokból építkeztek újra, így a különböző korok nem sok új épületet hagytak hátra. A háborúk, természeti katasztrófák sokszor a földdel tették egyenlővé az építményeket, az Akropolisz is jeletős ráncfelvarrást, újjáépítést kapott, különben ma semmit nem látnánk belőle. A megmaradt bizánci vagy török korszakból származó, vagy a klasszicista stílusban épült újabb épületek pedig építészetileg nem jelentősek. Ha valaki gótikus katedrálisra vágyik az Párizsba utazik, a reneszánsz képzőművészet csodáiért Rómába megyünk, bizánci ortodox bazilikáért Isztambulba, és még sorolhatnám. Természetesen itt is van minden sarkon egy templom, de az emberek nem ezért utaznak Athénba, ezek nem jelentős látnivalók.
A srác szerint Athén tipikus vagy egy hétvégés kirándulóhely fapados olcsó repjeggyel, vagy a tengerparti nyaralás mellé beikatatott egynapos városlátogatás célpontja ('ha már úgyis itt tett le a repülő' felkiáltással). A kirándulás végére én is egyetértettem, ha csak valaki nem megszállott kutató, Athén egy-két nap alatt felfedezhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése