Már megint egy véletlen: most épp Dániában jártunk

Amint az kezd körvonalazódni a blogból, idén kicsit túllőttünk a célon utazásügyileg...

Az a helyzet, hogy kb. csak a skóciai síelés és a görög családi nyaralás volt betervezve, illetve a nyárra egy családlátogatás Magyarországra. Aztán még beütött a spanyol hazaút is az adóbevallás,  papírmunkák miatt, egye fene, menjen az egész család. 

Azonban menet közben vérszemet kaptunk az itteni sokkal rugalmasabb munkaidő és a napokban  mérhető szignifikánsan több szabadság miatt, illetve, hogy a konferenciákra is kap Zsolti néhány extra szabadnapot. Így került Mallorca és Athén is a listára tavasszal. 

Aztán egyszer csak kapott a Zuram egy e-mailt, amiben "a megbeszélteknek megfelelően" küldték a programot és az előadásának időpontját és helyszínét a koppenhágai Euroanaesthesia konferenciára. Visszaírt, hogy ez csak valami tévedés lehet, egyrészt vele senki semmit nem beszélt meg, másrészt meg ő sebész, nem anesztes, bocs. Egy-két oda-vissza mailből kiderült, hogy bizony itt róla van szó, csak aki beajánlotta előadónak az biza elfelejtett szólni neki. 

Bocs. 

Először kiakadtunk, hogy na ne már, aztán győzött az utazás szeretete és a kalandvágy: még sosem jártunk Dániában. Hát legyen :-)

Persze ilyenkor a következő kérdés mindig az, hogy de akkor mi lesz a gyerekekkel?
(Az, hogy ő megy én én meg maradok a gyerekekkel az szóba se jöhet egy ismeretlen célállomás esetén. :-) )
Itt nincs a szomszéd utcából/városból ugrasztható nagymama aki átjönne a hétvégére, hogy vigyázzon rájuk. Vagy kiutaztatunk valakit a családból, vagy visszük a gyerekeket is magunkkal.
Ugye mondanom sem kell, az a "csak 3 óra repülővel" az egy egész napot jelent: felmenni Budapestre a reptérre, ott becsekkolni, aztán 3 órát repülni, és onnan még másik hármat hozzánk kocsikázni. Ha nincs késés erre akkor is rámegy az ember napja. Mivel árban szinte nincs különbség, hogy egy-két nagyszülő ide vagy a két gyerek oda, úgy döntöttünk, hogy nem túráztatjuk a nagyikat, inkább jöjjenek a gyerekek velünk. Amúgy is célul tűzték ki, hogy annyi országban akarnak járni ahány évesek, így ezzel meglesz a 13., erre az évre teljesítve (a nyáron még túl is szárnyalják). 

Mielőtt bárki azt hinné, hogy nekünk ezeket az utakat gyógyszercégek vagy akárkik is fizetik, ki kell ábrándítsam: nem mondom, hogy nem volt még ilyen, de egyáltalán nem jellemző. Ha meghívott előadó akkor érezze megtisztelve magát, meg legalább nem kell regisztrációs díjat fizetni a konferenciára (ez mondjuk nem kevés, egy-egy orvosi kongresszus átlagosan 3-500 Euro között mozog), ha csak spontán maga dönt úgy, hogy visz egy előadást vagy posztert akkor még ezt is ki kell csengetni. Márpedig ha valaki tudományos karriert akar, akkor ezek szinte kötelezőek.
A konferenciához pedig el kell utazni, így a regisztrációs díjra jön a repjegy (persze nem akkor  amikor akciós, hanem amikor a konferencia van), szállás, amikhez a kórház van, hogy ad egy limitált hozzájárulást, de ez éves fix keret és bizony hamar a nyakára lehet hágni (és persze családi függelékekre nem vonatkozik). Mondjuk nem panaszkodom, a magyar kollégák még sokszor ennyit sem kapnak a munkahelyüktől.

Mindenesetre már csak ezért is jövőre sajna vissza kell fognunk magunkat :-( 

Szóval röviden ennyi, így kerültünk június elején Dániába. 

Mivel a repülők déltájban jöttek-mentek így az oda-és visszaút is kb. elvesztegetett nap volt.

Első délután Zsolt kb. a reptérről a konferenciára ment, épp csak odaért az előadására (de az a jó a saját előadásban, hogy nem kezdik el nélküle 😄), mi pedig a gyerekekkel miután lepakoltunk a szállodában a Tivoli kertbe vettük az irányt. Ez a világ egyik legrégebbi vidámparkja. A "kenyeret és cirkuszt a népnek" elvet követve épült: amíg a nép szórakozik, nem jut eszébe lázadozni. Ha jobban belegondolunk ma is érvényes ez...

A csajokkal amúgy is másképp kell szervezni az ilyen városlátogatásokat: őket még nem nagyon hatják meg a klasszikus látnivalók, mindig be kell iktatni valami "ifjúsági programot", ami esetükben lehet biciklizés, vidámpark, strand, mozi, de akár egy kedvenc kávézó, sütiző vagy gyorsétterem is (vagy akár ebben a sorrendben mind :-) )

Mivel Zsoltit a vidámpark hatotta meg legkevésbé ezért ide nélküle mentünk. Sosem mondom meg a gyerekeknek előre a programot, egyrészt, mert rajtunk kívülálló okok miatt is változhat, és nem szertnék "de Anya, megígérteeed"-et hallgatni, másrészt ha azt mondom, hogy négy templomot és három várromot fogunk megnézni, akkor nagyobb az öröm, ha mégis valami érdekesebb helyre lyukadunk ki. És utána már nem is bánják a templomokat :-)

Tivoli Gardens

A Tivoli Gardens vidámpark idén volt 175 éves, ezzel a világ második legrégebbi vidámparkja címet nyerte el (a legrégebbi szintén Dániában, 1583-ban nyílt meg).

Gyerekeknek mindenképpen a kombinált full extrás belépőjegyet érdemes megvenni, már amennyiben nem félősek vagy tériszonyosak. Ezzel olyan karszalagot kapnak amivel mindenre korlátlanul felülhetnek. Szülők vérmérsékletüktől függően választhatnak, én csak olyanra vagyok hajlandó felülni ami
1. nem zuhan le alattam
2. nem fordulok benne fejjel lefelé
3. és úgy általában, rókát csak az állatkertben vagy az erdőben szeretnék látni.
Ezzel, mondanom sem kell, jelentősen limitáltam a lehetőségeimet...

Ennek ellenére elveimet feladva az egyik hullámvasutat kipróbáltam: ilyen virtuális micsodás szemüveget tesznek az emberre (már ha kéri, a full extrás jegyben benne van az ára, egyébként ezért külön fizetni kell) és abban egy sárkányos filmet vetítenek: a sárkányokkal harcolunk, a hátukon repülünk, aztán a mélybe zuhanunk, miközben végigmegyünk a hullámvasúton. Nyilván egy-két perc az egész, de nekem sokkal hosszabbnak tűnt. Viszont hogy nem a valódi mélységet látom magam előtt, nem is olyan rémisztő. Mondhatni még tetszett is! A csajok persze mindenre többször is felültek, szerencsére a park éjfélig nyitva, úgyhogy az időbe belefért.

Érdekes, hogy gyerekkoromban megőrültem volna az ilyenekért, most meg csak ne kelljen felülni rá... Öregszem...?😕

Volt még Andersen műveit bemutató kisvasút:

és egy Akvárium is. Az állatok mindig nyerők, úgyhogy itt is sokáig nézelődtünk:

A parkban pedig kacsákkal találkoztunk:

A kacsacsaládot órákig tudnám nézegetni

a mama nagyon vigyázott a kicsikre, de azért egy óvatlan pillanatban megleshettem őket :-)

Másnap Zsolti is csatlakozott hozzánk, együtt indultunk Koppenhága felfedezésére. De ez már a következő posztba fér csak bele...