2019. november 1., péntek

Pécsi séta


Lassan végére érünk a nyárnak... legalábbis ami a beszámolókat illeti. 

Pécsett volt Zsoltinak némi elintézni valója, ha meg már ott jártunk kicsit körbenéztünk, megmutattuk a várost a gyerekeknek is. Utoljára kb. 20 éve, vagy talán még több, hogy erre jártunk, és akkor sem turistáskodni. Sajnos most is csak egy fél nap jutott, de mi olyanok vagyunk, hogy ha ennyi, hát ennyi, de akkor sem hagynánk ki, hogy lássuk amit lehet. 

A Zsolnay negyedben kezdtünk, mert olvastuk, hogy épp ott voltak kiállítva a Munkácsy képek. Debreceniként a Déry Múzeum mellett nőttem fel, a Krisztus-trilógiát kb egy tucatszor láttam, iskolával, családdal, vagy éppen vendégekkel, ismerősökkel, amerikai turistákkal, akiknek meg akartuk mutatni... 

A Zsolnay negyed  pedig már önmagában is érdemes a látogatásra, így nem volt kérdés, hogy ide biztosan elmegyünk.

Mivel nem ismerjük Pécset ezért csak úgy találomra parkoltunk az első meglátott üres helyen a Zsolnay negyed közelében. Ez épp a Mauzóleum elé esett, így itt kezdtük a sétát. Sajnos mikor felsétáltunk a mauzóleumig, akkor derült ki, hogy jegyet a központi épületben kell váltani. Mivel nem sok időnk volt, így ide már nem tértünk vissza, sajnos belülről nem láthattuk az épületet. Majd legközelebb... 

A Zsolnay Mauzóleum





A Zsolnay porcelánt senkinek nem kell bemutatni

A koronaékszerek másolata a központi épületben volt kiállítva, ahol a jegyeket is vettük. Itt legalább közelről megnézhettük magunknak, nem úgy, mint a Parlamentben, ahol csak üveg mögött, tisztes távolból...




Van Bogyó és Babócás Zsolnay porcelán étkészlet. Mekkora kedvenc volt ez a mese anno...
Mondjuk nem épp a gyerek kezébe való, de nagyon aranyos ajándék, ha valaki nem sajnálja... 

Rengeteg látnivaló van, akár itt a Zsolnay negyedben el lehetne tölteni a napot.
Mi csak a Munkácsy kiállításra váltottunk jegyet, de a parkba nincs belépő, akár ingyen is csodaszép dolgokat lehet itt látni.
(a kép kattintásra nagyítható, a belépőjegyárak itt láthatók) 










Ez annyira tetszett, végre nem a fűre lépni tilos tábla fogadott.És még plédet is adnak.
Nagy piros pontot érdemelnek tőlem.  

Manapság már telefonfülkét se sokat látni, de íme, hogy okosan is hasznosítható. 

Kedves ötlet, az elolvasott könyveket itt lehet hagyni, akinek kell, vihet belőle.
Mondjuk nem épp a mai best sellerek voltak a polcokon, de ettől még jó a kezdeményezés,
biztos van aki talál itt kedvére valót.  
A Munkácsy kiállítás pedig annyira tetszett a lányoknak, hogy megvették a katalógust, ami tartalmazta az összes kép fotóját, itthon pedig megpróbálták reprodukálni a kedvencüket. Még vásznat is vetettek hozzá, ilyen képeket nem lehet papírra festeni :-) Ahhoz azonban nem járultak hozzá, hogy közkinccsé tegyem, úgyhogy ezt el kell hinnetek bemondásra. Jó hát egyik gyerekem sem egy Munkácsy, de modern feldolgozásnak még elmegy... 



A festő önarcképe


Innen a Széchenyi térre mentünk, ahol először a Dzsámiba mentünk be. Ez Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, ma római katolikus templomként működik. Quasim pasa alakította át az itt álló keresztény templomot és építtette a dzsámit az 1560-as években a török megszállás alatt. Szerintem ha Pécsre gondol valaki, ez az az épület, amit mindenki ismer, még az is, aki sosem járt a városban. 

A pécsi dzsámi




nekem nagyon tetszenek ezek a vörös-fehér csíkozású boltívek





jól megfér egymás mellett az imafülke, fölötte a kereszt

a mihrab, a Mekka irányába tájolt imafülke


jegyárak (nagyítható)


A Dzsáminál kombinált belépőt vettünk és a Székesegyház felé folytattuk utunkat.

kíváncsi lennék hány pár van ma is együtt azokból akik ide lakatoltak

Jó fej az önkormányzat, van külön lakatolható oszloprendszer.  Korrekt, még egy piros pont. :-)
A gyerekek keresgették a saját keresztnevüket. Petra még csak-csak akad néha külföldön, de Csengének szinte csak Magyarországon van esélye... 












Janus Pannonius síremléke az altemplomban.
Remélem nem olvas a régi magyar tanárom, de nagyon nem szerettem a verseit...







A Székesegyház után már nem sok időnk maradt, így a főtérre visszatérve fagyiztunk egyet és indultunk vissza a Balatonra, utána pedig nemsokára a vakáció is véget ért erre a nyárra.

Liszt Ferenc szobra a Püspöki Palota erkélyén.
A szobor a templom felé néz, mert a legenda szerint sokszor a székesegyház harangjátékából merített ihletet. 

a gyerekek szerint ez egy izzadásgátló dezodor reklámja lehetne....

a tied is...?  aha...







A Városháza a főtérről



Itt a vége...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése