Casa Alfonso, Campoamor - avagy lássuk mit ér egy Michelin csillag!

Mivel a húgom egy Michelin csillagos étteremben kezdett nemrég dolgozni, gondoltuk munkakezdés előtt megnézünk magunknak egy ilyet. Itt a közelben egy egycsillagos étterem van, Campoamorban, a Casa Alfonso.

A Michelin csillagok története az autógumikig nyúlik vissza. Mikor a Michelin testvérek a 19. század végén feltalálták azokat a bizonyos gumikat, kitalálták, hogy kiadnak egy térképet amin jó éttermek és szállodák szerepelnek. Így remélhetőleg sokat utaznak majd az emberek, a gumik kopnak, az üzlet meg virágzik :-)

Ez lett a Michelin Guide, mely eleinte Párizs környékére, később Franciaországra majd Európára és szinte az egész világra kiterjedt.

Az ötlet olyan jól sikerült, hogy a mai napig él és működik a rendszer, sőt, egyre inkább továbbfejlesztik, mára már a legkomolyabb szakmai elismerések egyike.

Inkognitóban érkező ellenőrök értékelik az ételek minőségét, a konyha stílusát, az ár-érték arányt. Fontos, hogy csak az étel számít, a szerviz vagy maga a hely dekorációja nem.

A Wikipédia szerint:

• Egy csillaggal () minősíti a Vörös Könyv a „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő” éttermeket.
• Két csillagot ( ) kapnak azok a kitűnő éttermek amelyek miatt érdemes az utazóknak hosszabb kitérőket is tenni.
• Három csillagot (  ) adnak azoknak a helyeknek, amelyek meglátogatása külön utazást is megér.

Nos, a mi éttermünket kicsit eldugták, konkrétan volt internetünk, térképünk, GPS-ünk, aztán mégis egy helyi ember mondta meg az utat :-) Persze mint kiderült már kétszer elmentünk mellette, csak nem a jó oldaláról közelítettük meg a helyszínt. 

Ez a hátsó bejárat, ez előtt többször is elmentünk. Az oké, hogy láttuk, hogy egy étterem, de errefelé az nem ritkaság, szóval nem jöttünk rá, hogy ez AZ

Aztán mikor jobban megnéztük a postaláda mellett a feliratot rájöttünk, hogy ez az amit keresünk

Végül sikerült rátalálnunk a főbejáratra, azért innen már nehéz lett volna eltéveszteni

A neten valami régebbi infót találtam mert tudomásunk szerint hajnal 1-ig voltak nyitva, de mikor kijöttünk a pincér srác bizony bezárta mögöttünk az ajtót. Rápillantottunk a falon levő táblára majd az óránkra: fél 12 múlt, ők meg 11-kor zárnak. De tényleg egy pillanatig sem éreztették velünk. :-)

Természtesen a kóstoló menüt választottuk mert mindet ki akartunk próbálni. 

Bevallom akartam fényképezni is, de az ételek, a kóstolgatás és véleményezés annyira lekötöttek minket, hogy mindez csak akkor jutott eszembe mikor már kívül voltunk a kapun, így ételfotókkal nem szolgálhatok.  :-( De ha egyszer megint itt vacsorázunk, igyekszem nem elfelejteni!

Persze mindez azt is jelenti, hogy tényleg nagyon különleges dolgokat próbáltunk. Folyamatosan állítgattuk a rangsort: nekem a gyöngyhagymás a nyerő - nem, ez jobb - fú, ez valami csúcs... Voltak nem különösebben ízletes fogások és voltak amikből egy tállal is megettem volna. De olyan, ami kifejezetten nem ízlett, nem volt. 

Mondjuk a szakács kicsit talán túlzásba vitte a zselé használatát, konkrétan az ételek kb. felén volt valamilyen formában, talán ez az egyetlen negatívum, ha egyáltalán ez annak számít. A legviccesebb pedig az egyik desszert volt: fagyi robbanó cukorkával, hát ezen halálra röhögtük magunkat :-) (Persze ezen csak az tud röhögni, aki kb. 20-25 éve nem vett robbanó cukorkát és feltörtek benne a  gyerekkori emlékek :-) )

Az italok közül pedig a legjobb egy édes fehérbor volt ami része volt a menünek (Az egyéb fogyasztott vörös és fehér bort külön fizettük, azokat a menü nem tartalmazta.)

Íme, ezt mindet végigettük. :-) Ez a komplett kóstolómenü (létezik valami expressz változat is kevesebb fogással, na de ha már lúd, legyen kövér, nem?)

A fordításra nem vállalkozom, lévén, hogy némelyikről magam sem tudom, hogy pontosan micsoda, amelyikről meg igen, annak se tudom a magyar nevét... Na meg mondjuk az, hogy "kaviár tojással és sonkával" nem hangzik túl érdekesen, de ahogy elkészítették, na abban van a lényeg. (Tudjátok, a részletekben rejlik, vagy valami ilyesmi...)

Abban egyetértettünk, hogy az abszolút kedvenc a "Tartar de atun rojo, mahonesa de wasabi y dashi" volt, ami szintén nem egyszerűen fordítható, de annál különlegesebb ízkombináció.

A Michelin Guide-nak igaza van, aki erre jár és valami különlegesre vágyik, az ne hagyja ki. 

(De paellaért vagy sangria-ért nem ide kell jönni :-) )

Ja, és előzetesen telefonon érdemes asztalt foglalni (965321365), ha legalább egy nappal előre foglalunk akkor egyedi igényeket (lisztérzékenység, allergiák, stb.) is igyekeznek figyelembe venni)