2012. február 21., kedd

Árak és sípályák a Sierra Nevadában

Sokan szoktak kérdezni az árak felől és én sosem tudok válaszolni, mert számadatokat megjegyezni nem az én világom.
Úgyhogy most bescanneltem az aktuális árakat a prospektusból, hátha valaki hasznát veszi.
És ha már scanneltem akkor felteszem a sípályák és felvonók térképét is, egyrészt mert még mi is járhatunk erre és innen (remélhetőleg) nem tűnik el, másrészt pedig másnak is jól jöhet.



PS: Kattintásra nagyíthatók

2012. február 20., hétfő

Így síeltünk mi: hétvége a Sierra Nevadában

A tavalyi sikereken felbuzdulva most is terveztünk egy havas hétvégét. Az a társaság akikkel akkor együtt voltunk idén Andorrába ment de mi úgy döntöttünk, hogy valami közelebbi helyet nézünk ki magunknak, lévén úgyis a leglankásabb lejtőkön ügyetlenkedünk. 



Persze ember tervez ... a gyerek  pedig megbetegszik. Mondjuk ez szerintem kisgyerekes családoknál hagyomány, én is évekig orroltam a húgomra mert a görög körút előtt egy nappal belázasodott. Amint lefújták a szülők az utat másnapra semmi baja nem volt. 

Nálunk azért a biztonság kedvéért egy héttel korábban rákezdtek a csajok, előbb Csenge, aztán Pepe lázasodott be, köhögtek-taknyoltak, egyszóval veszélybe került az utazás. Persze bevetettünk minden praktikát, saját elveimmel ellentétben teletömtem őket mindenféle gyógyszerrel, nem mentek iskolába, csak hogy péntekre formába hozzuk őket.  Gyógyszer nélkül egy hét lett volna, de így hét nap alatt már rendbe is jöttek: csütörtökön már csak Pepének volt hőemelkedése.

Mivel a szállást csak 3 nappal előtte lehetett volna bukta nélkül lemondani így úgy döntöttünk, hogy megyünk, ott is tudunk semmit nem csinálni.

Ha babonás lennék ezekben már valami jelet láttam volna, hogy talán nem kellene mennünk. De mivel nem vagyok babonás, összecsomagoltam (A telelés még a nyaralásnál is rosszabb: kabát sízéshez, vastagabb kabát a hidegben sétáláshoz, farmerok, sínadrágok, melegítő a gyereknek ha beteg lenne és egész nap a szállodában maradna, mindenféle váltóruha izzadás, lekajálás, égszakadás-földindulás esetére... És persze az elmaradhatatlan takarók (a mámik, ha olvasnak még az oviból :-) , igen, még mindig vannak...) , plüssnyulak és egyéb állatfajták, gyógyszerkészlet meglévő betegségekre és a lehetséges szövődményekre és persze a mellékhatások kezelésére ... (A kocsi csomagterével egyenes arányban nő a nélkülözhetetlen cuccaink száma...)

Tavaly legfőbb nyűgöm a sícuccok cipelése volt. A gyerekre a kesztyűje volt rábízva de abból is elhagyta a felét, szóval nmbh (enembéhá = nem megbízható) a sílécet, botot, sisakot tekintve. Így viszont mi úgy néztünk ki mint a terhenyés szamár - és pont úgy is éreztük magunkat. Mikor rátaláltam erre a szállodára tudtam, hogy ez kell nekünk: kilátás a havas hegyoldalra, közvetlen hozzáférés a pályákhoz: lelki szemeim előtt lebegett amint könnyedén, teljes menetfelszerelésben, léccel a lábunkon siklunk ki a szállodaajtón. És bár piszok drága, de úgy gondoltuk egy hétvégére, egy évben egyszer kibírjuk. 

Érkezéskor aztán kicsit csalódtunk: a szoba amit kaptunk ugyan szép nagy és tágas, csak épp az ablak előtt egy méterre egy sziklafal áll, ami jóindulattal ugyan nevezhető havas hegyoldalnak de mondjuk úgy, hogy nem pont így képzeltük. A túlsó oldalon levő szobák egyébként tényleg gyönyörű kilátással rendelkeztek, bár ez engem cseppet sem vigasztalt. Reklamáltunk ugyan, de nem sok sikerrel, telt ház volt, tetszik, nem tetszik nem kaptunk mást. Ráadásul ugye két gyerekkel csak családi szobába mehetünk, abból meg nincs is túl sok. (Az már csak másnap bosszantott, hogy összvissz egy lift van amire egy teltházas szállodában folyton várni kellett, és egy ötcsillagos hoteltől elvárnám, hogy naponta ürítsék a szobai szemetest vagy ne legyen csatornaszag a fürdőben...)

Folytatásként már nem volt lehetőség magánórára (Legalábbis úgy nem, hogy egyszerre oktassák a gyereket meg minket, márpedig akkor hová tesszük addig a pockokat míg mi csúszkálunk a tanárral?), úgyhogy egy csoporthoz csatlakoztunk, ami 2x3 óra volt szombaton és vasárnap. Na ilyenre soha többet, 8-10 fő egy csapat, az oktató mondja a magáét, egyénenként kb. semmi figyelem nem jut, néha javított ezt-azt de gyakorlatilag magunknak csúszkáltunk. Egyetlen privát órán százszor többet tanultam volna mint három óra alatt a csoportban. A gyerekek is csalódottak voltak, ugyanezt érezték, tavaly csak velük foglalkozott egy pasi, idén meg egy csomót ültették őket a havon míg egyenként csúszott valaki, az idő nagy részében pedig nem is síeltek hanem léc nélkül szaladgáltatták, ugráltatták őket. Így aztán közös megegyezéssel másnap kihagytuk az órákat (persze pénzt vissza nem kaptunk). 
Ja, és a közvetlen sípálya hozzáférés igaz, csak azt felejtették el előre közölni, hogy a szálloda mellett ugyan kéken indul a pálya, de egy pirosba torkollik, úgyhogy nem épp kezdő sízőknek való.  A telesilla (ezt nem tudom pontosan hogy hívják magyarul, valami felvonó) pedig nem közvetlenül a havas pályához érkezik hanem egy másik felvonóhoz, a kettő között viszont sétálni kell egy kicsit, így a léceket nem lehet felcsatolni hanem kézben kell vinni. Na ezt megint nem vállaltuk be két gyerekkel. Bár biztos mi vagyunk a nyulak...
Úgyhogy idén is cipekedtünk, izzadtunk és a tökünk tele volt mire felértünk.

Fent pedig irtó nagy tömeg, 20 perceket álltunk sorba egy-egy felvonóhoz vagy mozgó szőnyeghez (ennek se tudom mi a magyar neve, futószalag?), hogy aztán pár perc alatt lecsússzunk.

Ne tévesszen meg senkit, a mögöttünk levő pálya le volt zárva, azért nincs ott senki

Apa-lánya

A tehéntől rengeteg ajándékot kaptunk: sapkákat, ceruzákat, dobot, zászlót és persze csokit

Pepe éjjel úgy köhögött mint egy kehes ló, másnap nem is volt kedve jönni, így az apjával otthon maradtak.

Mi Csengével ketten nekiindultunk. Gyors számítások szerint a következő eredménnyel:

Buszozás a szállodától a faluig ahonnan a felvonó indul: 10 perc. Sorban állás a kabinos felvonóhoz: fél óra. A kabintól a még két mozgó szőnyeg ami felvisz oda ahonnan csúszni tudunk: 2x 20 perc. 



Lecsúszás egy kisebb zöld pályán: 1 perc. (Na jó, ha épp elesett a gyerek és fel is kellett állítani akkor kettő). 



 Azaz 1 óra 20 perc alatt csúsztunk egy percet. Ezután egy hosszabb pályát néztünk ki magunknak, ide nem szőnyeg hanem székek vittek fel. Sorban állás szintén 20 perc, csúszás 5 , vagy talán 10 perc is volt, tekintve hogy Cseni kétszer is elesett és fel kellett állítani.  




Anyja-lánya fotó. Figyelitek hogy egymáshoz öltöztünk? :)


Ezek után közölte, hogy akkor ő már nem akar többet sorba állni, inkább menjünk haza Pepéhez.  



Szerencsére mások még nem akartak visszafele menni, így szinte várakozás nélkül jutottunk a faluba ahonnan 10 perc buszozással már a szállodában is voltunk. 


Összegezve: közel 2 óra buszozás, sorban állás, liftezés mellett csúsztunk akár 10 percet is! 
A hülyének is megérte, hát még nekünk! (Hogy mindezért mennyit fizettünk azt hagyjuk is, mert azt összeszámolni tényleg komolyabb kockázatokkal és mellékhatásokkal járna)



Hát, így síeltünk mi. 

De nem adjuk fel, jövőre visszamegyünk oda ahol tavaly voltunk. Emlékeim szerint olcsóbb és sokkal kevesebben voltak. Bár lehet, hogy csak szerencsénk volt, de ott néhány percnél többet soha nem álltunk a felvonóknál. A felszerelés cuccolására meg addig szabadalmaztatunk valamit. Még van egy évem kitalálni. :)

2012. február 12., vasárnap

Teljes a boldogság!


Pár hete csak úgy megemlítettem itt a blogon, hogy ó, milyen jó is lenne ha lenne egy kis ponty, netán tök errefelé...

Nos, kívánságom meghallgatásra talált!
Szinte hihetetlen, de egy kedves ismeretlen ismerős aki a blogomat szokta olvasni, meglepett több kiló fagyasztott hallal és tökkel, egyenesen Magyarországról!
Mikor hallottam, nem is akartam hinni a fülemnek :)

Az első adag meg is sült, paprikás lisztben, ahogy a Zuram szereti (és ő is süti meg, szóval tökéletes :) )
Az előkészületek közben pedig olyanok hangzottak el a lányok szájából mint 

- "Anya, szálkás hal! Ez tényleg szálkás hal!" *
- "Jaj de jó az illata! Biztos finom, csak már nem emlékszem az ízére"
- "Hal, kenyér, saláta - ma királyi ebédünk van"
- "Ez nagggggyon finom!!!! Kérek még!"

Azt hiszem ennél nagyobb dicséret nem kell. :) Pláne az én éhenkórász válogatós gyerekeimtől :)



(A fotó nem túl jól sikerült, de kutyafuttában készült mielőtt szétkapkodtuk volna )


És ha olvasnak minket a jótevőink: még egyszer NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK !!!



* a "szálkás hal" a csajok szóhasználatában édesvízi halat jelent , kb. összefoglalóan mindaz amit itt nem lehet kapni

Student of the week


Az iskolában úgy általában nagyon szeretik jutalmazni és ezzel motiválni  a gyerekeket. (Ami szerintem rettentő jó dolog, mindig úgy jönnek haza a suliból mint valami tábornokok, egy csomó csillaggal a ruhájukon :) )
Van egy kis füzetük, ebbe gyűjtenek matricákat, pecséteket jó munkáért, hibátlan dolgozatért és minden hatodik után választhatnak egy kis ajándékot (tollat, radírt, matricát, hajcsatot, stb) a Golden box-ból. Ha pedig egy teljes oldalt telegyűjtenek akkor kapnak egy emléklapot. Ezt a heti rendszerességgel tartott alsó tagozatos (1-6. osztály) gyűlésén adják át, mindenki előtt. Természetesen jól meg is tapsolják egymást, szóval a gyerekek alig várják, hogy mehessenek emléklapot átvenni. Ilyen reggeleken szokta Csenge ragyogó szemmel mondani, hogy "Anya, ma szeretek iskolába menni" :)
A legnagyobb elismerés azonban a "student of the week" emléklap, amit minden héten csak egy diák kaphat meg a 6 évfolyamból. A tanárok szavazata alapján ítélik oda annak a gyereknek aki valamiért kimagasló teljesítményt nyújtott, mind a tanulás mind a magatartás terén. 


A díjazott fényképe kikerül az aulába a dicsőségfalra és az osztály ajtajára is. 

Pár hete ezt Pepe kapta meg :)), az osztályukból elsőként!



Miután felkerül a következő heti díjazott az ő arcképe az egyik csillagra vándorol


Nagyon büszkék vagyunk rá :)

2012. február 7., kedd

Összeesküvés-elmélet

Eddig azt hittem csak a spanyolokat lepi meg a hideg és ők nem tudnak mit kezdeni a hóval, de most olvastam, hogy a magyarok sem. 


Ami számomra még meglepőbb, de ezek szerint úgy tűnik, hogy otthon is csodaszámba megy a fehér égi áldás és a mínusz pár fok így télvíz idején...?

Azt hiszem itt világszintű, vagy legalábbis Európa szintű figyelemelterelésről lehet szó, mert ezek szerint jobb az időjárásról beszélgetni (mit nekünk angolok), mint a válságról, az Euróról, a munkanélküliségről, az adóemelésről, a sztrájkokról, a csődbe ment cégekről...

Na ezért nem nézek én tévét.  Még a végén úgy érezném, hogy hülyének néznek.

És a rossz időről annyit, hogy tegnap + 17 fokban ragyogó napsütésben kabát nélkül ebédeltünk egy étterem teraszán.:)
Ha hinnék a híradásoknak esküszöm azt gondolnám, hogy én nem vagyok normális...

2012. február 6., hétfő

Van élet a halál után

Csak a haverokkal ittak pár sört. Aztán a haverok jobbra, ő balra el. 
Egyedül, a tök sötétben. Városon kívül, az út mentén, gyalog. Ráadásul fekete ruhában. 
A gázolás szinte borítékolva. 

27 évesen miért nem érik ezt fel ésszel az emberek?!
És milyen haverok azok akik elengedik így a másikat?!

Nem tudom kit sajnáljak jobban: 
- a srácot? Ő nem érzett/ fogott fel az egészből semmit.
- az autó sofőrjét,
- vagy a haverokat, akiknek ezzel a lelkiismeret furdalással kell élniük? 
- a családot?   
                - A testvére tekintetét, ahogy reggel a parkolóban nézte a transzplantációs kocsit, nem lehet elfelejteni...



Vagy nézzük a jobbik oldalát: egy telefonhívás - két vese, egy szív, ésatöbbi - jópár ember ma reggel kicsit ambvivalens érzésekkel, de mégis az ÉLET reményében indult a rég összekészített csomagjával a kórházba...


És csak úgy mellesleg: a srác újraélesztését a helyszínre elsőként kiérkező rendőrök (Guardia civil) kezdték meg. A mentő folytatta az ALS-sel és ugyan agyhalottan, de jó keringéssel szállították kórházba, így donorként a szervei felhasználhatók maradtak.
Anno otthon évekig mentőzünk mind a ketten, de az összes rendőr csak bámészkodni tudott, még véletlenül se nyúltak a sérültekhez míg ki nem ért a mentő, "nehogy valami bajt csináljanak" meg "biztosítják a helyszínt". (persze kivételek mindig vannak, tisztelet nekik) Ilyenkor jópárszor megkérdeztük, hogy melyiküknek van jogosítványa? Persze mindenkinek. Akkor mi a fenéért kötelező az elsősegélynyújtási tanfolyam? Persze tudom, az ember elfelejti meg minden, de mondjuk ha általános iskolától kezdve tananyag lenne egy alap elsősegélynyújtás és legalább olyan komolyan vennék mint az érettségi tételeket akkor talán annyi megmaradna belőle, hogy ilyenkor hogyan lehet segíteni. Vagy a rendőröknek, akik tényleg szignifikánsan több balesetet látnak mint az átlag polgár, nem lehetne ilyen tanfolyamokat tartani? Ja, bilibe lóg a kezem. Otthon erre nincs pénz. Pont erre nincs.

Pedig esetleg nem "csak" donor lesz belőle, hanem életet menthetünknének.

2012. február 2., csütörtök

Hola! - Ola de frío!


Hihetetlen, leesik pár centi hó és pár fokot mínuszba csúszik a hőmérő higanyszála és a spanyolok teljesen megbolondulnak :-)

Nem, nálunk nincs ilyen rossz idő, itt csak simán esik és pluszban van 7 fok (a Kanári szigetek után itt van mindig az országban a legmelegebb) de a tv-n/rádión bármelyik csatornára kapcsolok arról van szó, hogy hogyan ne fagyjunk meg. Olyan trükköket tudhatunk meg mint pl. ha sózzuk vagy homokkal felszórjuk az utakat, akkor nem fog csúszni. Vagy hogy sálat kell tekerni a szánk elé, nehogy beszívjuk a hideg levegőt. Több iskolát pedig a hóhelyzetre való tekintettel bezártak, mert már esett 9 cm hó és mi van ha délutánra annyi lesz, hogy a gyerekek nem tudnak hazamenni? 
Nekünk annyiból jól jön, hogy nemsokára megyünk síelni, legalább tuti lesz hó :)

A hét szóvicce pedig kb. minden csatornán: A Hola! köszönésre a válasz az Ola - de frío!, amit így elég nehéz elmagyarázni, de "Hola" = szia, csak kiejtésben a H-t nem ejtjük, így "olá" marad. Az "Ola" pedig hullámot jelent, így "ola de frío" = hideghullám. Na, ezt most jól megaszondtam, de ha olvasnak spanyolul tudók, akkor biztos értékelik a humort :)

Pl. itt lehet megnézni a barcelonai időjárást:
esetleg Burgos: http://www.eltiempo.es/burgos.html , itt akár -8 is lehet egy éjjel.
Csak kontrasztként Budapest, mondjuk a vasárnap éjszakai -17 -tel :)