Staycation 2. co. Donegal

Donegal megye az ír sziget északnyugati részén található, a határ (felfele a csillagos felhős ég), észak és nyugat fele az Atlanti-óceán, keletre indulva pedig Észak-Írországba jutunk, de erről majd egy következő posztban esik szó... 

Mivel itt lakunk és alapból elég aktív család vagyunk, ha elmegyünk sétálni, leugrunk a partra, megsétáltatjuk a kutyát a közeli erdőben, nem is gondolunk arra, hogy most éppen kirándulunk (gondolom a saját megyéjükön belül sokan így vannak vele), így ezek általában a blogra sem kerülnek fel. Idén itthon "nyaralunk", ezért aztán arra gondoltam, néhány posztban bemutatom a környéket. 

Valahogy a szám nem áll az óceánra, így mi itt is a "tengerpartra" szoktunk lemenni, abból pedig van bőven. Az írek a fürdéstől sem riadnak vissza, sokan szörföznek, kajakoznak, mi csak sétálni szoktunk, azt viszont elég gyakran. Sajnos tavasszal hiába volt nagyon jó idő, a korlátozások miatt nem tudtunk lemenni, nyár közepén pedig sokat esett az eső, de ahogy kicsit tisztult az idő amikor tudtunk kimentünk bóklászni kicsit, kezd az agyunkra menni a nyaralás hiánya... A gyerek már azt mondta, akárhány templomba, múzeumba, akárhova menne, csak menjünk :-) 

Most hogy legalább nem esett (annyit) megint tudtunk menni, ha csak lehet, hetente többször valamelyik parkban, erdőben vagy a tengerparton sétálunk. 

Mutatok pár képet, hátha valaki kedvet kap a vadregényes Donegal meglátogatásához (állítólag a világ legszebb leszállópályája, ha netán repülővel közelítenétek meg) 

Bunbeg beach az egyik a sok kedvencünk közül. A kabátok ne tévesszenek meg senkit, a képek pár hete készültek, csak épp eléggé fújt a szél, de az ír nyár már csak ilyen. 

Innen jól lehet látni az Errigal hegyet, amiről az előző posztban írtam:

a kutya imádja ezeket a sétákat, szabadon rohangálhat

meg hát a gyerekek is :-)

Eddie hajója (volt egyszer rég...) 

Bád Eddie írül Eddie hajóját jelenti,
ne dőljetek be a neten Bad Eddie, azaz Rossz Eddie címen futó feliratoknak.
(Sajnos az írt kevesen értik ezért ha valami hasonlít valamelyik angol szóra az úgy kezd terjedni)

A másik nagy kedvencünk az ARDS Forest park. 

Itt lehet túrázni, van játszótér, fagyizó, (wc), akár főzőcskézni, grillezni is lehet a parton, szóval jó pár órát, vagy akár egy egész napot el lehet itt tölteni. A leghosszabb túraútvonal a piros, 13 km, mi ennek a szebbik, tengerparton haladó, majd hegyre-fel-le részét szoktuk rendszeresen megtenni, de természetesen van több, rövidebb-hosszabb útvonal, mind jól jelölve. Több bejárat is van a parkba, sokan a főút mentén hagyják a kocsit, ott ingyenes a parkolás, illetve az Ards Friary felől is nagy, ingyenes parkoló van (itt van egy kis kávézó is, de most a Covid alatt nem tudom, hogy mi lett vele). Mi a főbejáraton szoktunk behajtani, 5 Euro a belépőjegy (az automata csak aprót fogad el!) nyári időszakban 8-21 h között van a park nyitva. Ez a behajtó a nagy központi parkolóhoz visz ahol a gyerekjátszótér, wc és egy fagyizó is található. 

Kipipáltunk egy újabb pontot a nyári bakancslistán, a sátorozást a tengerparton:

Muti mid van? Adsz? 

Folyt köv...

Staycation 1: co. Donegal. Errigal mountain - "Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét"...

Mivel ez a fránya vírus keresztülhúzta az összes nyári tervünket és nagyon sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán lehet-e utazni és ha igen, milyen karantén-feltételekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk és idén nyáron itthon maradunk. Zsolti bevállalta az újraindult szakrendelőket, műtőket, én pedig a rendeléseket. Aztán sikerült annyira betábláznunk mindent, hogy mikor már lazítottak az utazási szabályokon, akkor sem maradt annyi egybefüggő napunk amin mindketten szabadok vagyunk, hogy érdemes lett volna bármilyen utazást foglalni. Azért ha szabadnaposak vagyunk és épp az eső sem esik, akkor kirándulgatunk a környéken, egyik nap például hegyet másztunk.

Az Errigal hegy csúcsa Donegal megye legmagasabb pontja, 751 méter. Az R251-es főút melletti parkolóból indulva érdemes megközelíteni, és mindenképpen vízálló bakancsban és lehetőleg pár száraz napot követően érdemes elindulni, mert a hegy lábánál erősen sáros, süppedős, mocsaras a talaj. Ráadásul mi most az ösvényt is elvesztettük (már ha van egyáltalán), így egy részen szó szerint árkon-bokron keresztül mentünk, de végül csak meghódítottuk a csúcsot. Kb 2 óra alatt oda-vissza teljesíthető a túra, még egy kis kincskeresés is belefér 😉. 

Nekem mászni is elég volt, de minden évben megrendezik a "Seven sisters" nevű futóversenyt, amikor futva teszik meg a távot, egyik hegycsúcsról a másikra, na az már nem semmi... összesen 50 km 4000 m szintkülönbséggel, vagy a féltáv, 27 km, 2100 m szintkülönbséggel.

geocache - ezt is levadásztuk!

Folyt köv...

A Covid és a "tudjukkik"

Érdekes látni ahogy bővül a szókincsünk egyik napról a másikra. Pár éve a Brexit még nem ért volna pontot a Scrabble játékban, ma meg már komplett hírfolyamokat, könyveket, tantermi előadásokat szentelnek neki. 

Ugyanilyen lett a Covid, (és sajnos az ebből képzett covidióta is...  ami nem PC így nem szabad használni, különben úgy jártok mint én és a blogger letiltja a bejegyzést)

https://www.flickr.com/photos/housebuyfastworthing/49676661316

Sokan kérdezik, hogy miért kellenek szigorú karantén intézkedések, munkahely/iskola bezárások,  határlezárások... a fenyegető gazdasági válság talán még a vírusnál is keményebben csap le, és persze kényelmi, kulturális, szórakozási szempontból is minimum kellemetlen... Nem lenne-e elég, ha mindenki betartaná az ajánlásokat, maszkot hordanánk, s a veszélyeztetett csoportok lennének csak fokozottan védve? 

<a href='https://www.freepik.com/free-photos-vectors/design'>
Design vector created by freepik - www.freepik.com</a>

De, lehet, hogy igen. 

Ahogy teljesen felesleges lenne a CCTV kamerarendszer, a riasztó, a 7 ponton záródó biztonsági zár, a traffipax, az alkoholszonda, a fémdetektor, az adóellenőrzés, a jegyellenőr, a korhatár, a drogkereső kutya, a vpn, a jelszó, a pin kód, a biztonsági őr, a távoltartó határozat, a börtönök, a fegyverviselési engedély, a vízjel, a vírusirtó ... , 

ha az emberek emberként viselkednének. Ha betartanák a szabályokat. Ha használnák a józan eszüket. Ha becsületesek, szavahihetők, őszinték lennének. 

De az emberekben nem lehet megbízni. 

Mindenkinek saját igazsága van. 

Mindenki mindig mindent jobban tud. 

Mindig minden másokkal történik. 

Soha senki nem gondolta volna, hogy pont itt, pont most, pont vele... 

Ő nem akarta. Nem tudta. Nem gondolta. Azt hitte...

Mindenkinek mindenhez joga van. Jár neki. Mert mindenki igazán megértheti, hogy... De hát ő csak... Hisz ennyi még belefér. 

Más a hibás. Minek ment oda. Miért nem vigyázott. Gondolhatta volna. Kellett neki. Megérdemli. 

Nem akarom. Nem tudom. Nem értem. Nem érdekel. 

Majd én megoldom. Oldja meg. Oldják meg. Miért nem oldják meg?!

Felsőbbrendű. Alsóbbrendű. Hajlamos rá. 

Én, én én. Nem én. Miért én? Miért pont én?! 

Ameddig az emberek nagy része nem lát tovább az önös érdekeinél, nem képes csoportban gondolkodni, nem képes a saját érdekét/kényelmét a mások érdekében önként korlátozni, addig sajnos kellenek a hatósági intézkedések. Nem miatta. Mások miatt. 

Hogy vigyázzunk rájuk. 

Helyettük is. 

Mihez kezdjünk ha a gyerek kinőtte a kerti homokozót?

Az egész tavaly kezdődött, amikor ki akartam dobni pár kicsírázott krumplit, a gyerekek pedig megsajnálták. Azt mondták, az olyan mint az abortusz... és kitalálták, hogy elültetik a kertben. Mivel a homokozáshoz már nagyok, az pont megfelelő helynek bizonyult. Pont akkor jött haza az apjuk munkából és nem bírta nézni, ahogy szerencsétlenkednek, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne fényképezzem le ahogy öltönyben kertet ás... 

nem egy kimondott őstermelő...

Tavaly aztán olyan krumplitermésünk lett, hogy ihaj. Vettünk még mellé pár eper* palántát meg egy málna és egy köszméte tövet, ezzel maximálisan kihasználva a kb 2 nm területet. 

Ezen felbuzdulva idén már tudatosan készültünk: pár zacskó virágfölddel feljavítottuk a homokot, a málnát és a köszmétét megmetszettem, az eprek melletti helyre pedig idén borsót, répát, fokhagymát vetettem. Igen, ezt mindet :-) 

Valahogy megbújhatott a földben pár szem krumpli is tavalyról, ha meg már kinőtt, ott hagytam, egye fene. Komplett zöldségeskertet sikerült varázsolni egy zsebkendőnyi területből. Aztán annyira belelendültem, hogy vetettem paradicsom, karalábé és karfiol magot, szépen ki is keltek, nemrég palántáztam ki őket. 

Ehhez persze vennem kellett virágládákat, mert a szép zöld gyepet nem akartam felásni miattuk. (Meg nem vagyok biztos benne hogy a tulaj el lenne ragadtatva ha meglátná..) 

koktélparadicsom
Pici magkoruk óta nevelgetem őket

már virágzik :-)

A cukkinit  sajna lerágták a gaz pucér csigák és a karalábéimra is pályáznak, de felvettem ellenük a harcot - erről majd később...

Apu meg küldött csicsóka gumókat, sajnos nekik nagyobb dézsa kellett volna, ezt is megtanultam. 

csicsóka

ezek nagyon nagyra nőnek... jövőre vennem kell nagyobb dézsákat

Májusban nagyon szép időnk volt, de most pár hete csak esik, így mindennek csak a levele nő... az epret is meg kellett metszenem, hogy érje némi napfény a szemeket, különben sosem érik be. 

Azóta viszont már volt szüret, és még lesz is, eperben úgy tűnik jók vagyunk. 

Borsóban is, bár a dögök maguktól nem akartak szépen felkapaszkodni a karóra, úgyhogy kénytelen voltam kikötni őket. Már virágzik :-) 

Csenge a születésnapomra kapott rózsacsokromat is meg akarta menteni, és azt mondta a nagyapja, hogy egy szem krumpliba kell bedugni a rózsaszárat és majd kihajt. Nos, a rózsa nem hajtott ki, a krumpli annál inkább... csak mivel ez nagyon felszínesen, egy kisebb dézsába lett ültetve (mégiscsak rózsára számítottunk) lassan kiborul belőle. 

Lesz köszméte és málna is. Már csak egy kis napfény kellene neki. 

Most megy a verseny apuval, hogy ki a nagyobb paraszt. Azt mondta, nyerésre állok :-) 

* kiokosodtam Bálint gazdától, hogy az amit epernek hívok az tulajdonképpen szamóca helyesen, de nekem már csak eper marad, itt a blogban magunk közt vagyunk - ha majd kertészeti nyuggerklubba jelentkezem, ígérem, választékosabban fejezem ki magam. 

Vírushelyzet

Nem akarom elkiabálni de lassan itt is lecseng a járvány, szerencsére napról napra kevesebb a beteg és a megyénkben már több napja nem volt új fertőzött. Eddig összesen kicsit több mint 25 ezer igazolt eset volt az országban, ehhez több mint 350.000 tesztet végeztek. Tegnapi statisztika szerint 1658-an haltak meg. Figyelembe véve, hogy az ország lakossága feleannyi mint Magyarországé, itt bizony arányaiban is sokkal több fertőzött volt, bár az is igaz, hogy sokkal többet is teszteltek. Nálunk még a halottakat is leteszteljük ha gyanús, hogy koronavírusos volt. 

Így néztem ki a védőfelszerelésben..., illetve ilyen kis csomagokat kaptunk, benne hosszú szárú kesztyű, szemüveg, maszk (sima sebészi, semmi FFP flanc), kézfertőtlenítő és fertőtlenítő kendő a felületek fertőtlenítésére)

Szerencsére nem sok beteggel kerültünk közvetlen kapcsolatba, velük is inkább csak a járvány elején. Később olyan vizsgálócentrumokat állítottak fel, ahol fogadták a koronavírus gyanús betegeket, ide háziorvosi beutalóval lehetett menni a hét hét napján és még aznap megnéztek mindenkit akit oda irányítottunk. Így aztán a lázas, köhögő beteg ha betelefonált, nem jött hozzánk a rendelésre, hanem egyenesen a "hub"-ba kértünk neki időpontot.  Itt teljes védőfelszerelésben, "búvárruhába" öltözött háziorvosok dolgoztak, önkéntes alapon, a szokásos ügyeleti óradíj duplájáért. Szerencsére lassan már ezeket is be lehet zárni, bár még itt lebeg az őszi második hullám veszélye...

Az élet viszont nagyon lassan áll vissza a régi kerékvágásba. 5 fázisú nyitást terveznek, pillanatnyilag az első fázis végén tartunk, júni 8-án kezdődik a második fázis. A kormány folyamatosan egyeztet a járványügyi szakértőkkel és ennek megfelelően azért ezek a fázisok még változhatnak, de most ott tartunk, hogy kinyithattak bizonyos üzletek (kertészet, barkácsbolt, számítástechnikai üzletek, autó/motorboltok), max 4, nem egy háztartásban élő ember találkozhat szabadtéren, 2 m távolságtartással, és max 5 km-re távolodhatunk el az otthonunktól (kivéve bolt, gyógyszertár és orvosi rendelő) 

A második fázisban már 20 km-re emelik a kirándulható távolságot, így végre vissza tudunk térni a nemzeti parkba ahová futni, sétálni szoktunk menni esténként. Max 4 ember már egymás lakásába is tehet látogatást, de a 2m távolságot ott is be kell tartani. Idősek, veszélyeztetett betegcsoportba tartozók is elkezdhetnek látogatókat fogadni, de ők kizárólag maszkban, kesztyűben és két méter távolságtartással léphetnek be a házba. Azok a munkahelyek nyithatnak újra ahol a 2 m távolságtartás megoldható a dolgozók között. 

A bölcsődék, gyerekmegőrzők nyitása a harmadik fázisban, júni 29-én kezdődik, itt még egyeztetések folynak, mert elvileg csak a nélkülözhetetlen munkaerő viheti a gyerekét közösségbe. A tervek szerint kis csoportokat fognak kialakítani, nem keveredhet az összes gyerek. Az iskolák majd szeptemberben nyitnak újra, de erről még semmi pontosat nem tudunk, felmerült az is, hogy csak az órák egy része lesz az iskolában és fél napra megmarad az online tanítás, így nem lesz annyi gyerek egyszerre az épületben és jobban szét lehet szórni a csoportokat. 

Az éttermek, kávézók is csak júni végétől fogadhatnak vendégeket. 

A maszkviselés nem kötelező, csak ajánlott. Utcán gyakorlatilag senkin sincs maszk, boltban is csak elvétve látok maszkos/kesztyűs vásárlókat. (Mondjuk lehet, hogy a vírus által jobban sújtott városokban jobban tartanak az emberek a fertőzéstől és többen viselnek maszkot)  Viszont tény, hogy még a nagyobb szupermarketek is viszonylag üresek, és a pénztáraknál felfestett jeleknek megfelelően szépen mindenki 2 m-re áll a másiktól. A bejáratnál kézfertőtlenítő van kitéve mindenhol, ezt úgy látom használják is. 

A kórházak fokozatosan nyitnak, természetesen elsőként a daganatos betegek ellátása/kivizsgálása áll vissza. Zsolti már harmadik hónapja nem csinál semmit és még nem is igazán látjuk az alagút végét, hiszen ő alapvetően nem a daganatos betegekre specializálódott. Nálam meg "business as usual"...

Füstbe ment tervek

Ez a vírusmizéria kb mindenkinek betette a kaput. A tervezett műtéteket leállították és még nem is tudjuk, mikor indítják újra, így ez a fizetésen is érződik, de nekünk legalább van munkánk, nem panaszkodunk. Mivel a kijárási korlátozást is csak lassacskán oldják fel, így a pénzt se nagyon tudjuk költeni, úgyhogy a végén kb nullszaldósra jövünk ki, csak egy rakat élménnyel lettünk kevesebbek. 

Áprilisban Londonba mentünk volna a nemzetközi bélyegkiállításra, Pepe pedig meglátogatta volna az ott élő barátnőjét. 

Májusban egy hétre a spanyol házunkba akartunk menni, igaz, ott mindig sok az intézni való, így az nekünk nem épp pihenés, de azért esténként jól esett volna iszogatni a teraszon vagy beülni az ismerős ízekért valamelyik helyi étterembe. 

Június végére magyarországi nagyilátogatás volt tervben (onnan pedig 1-2 napos kiruccanások a környező országokba, ha már arra járunk ugye...)

Július végén családi nyaralásként az USA-ba, Floridába, a Disney parkba és a Universal Studios-ba és Miamiba repültünk volna a lányok kedvéért. 

Szeptember végén/október elején pedig a húgommal kettesben terveztünk egy indiai körutat, ebben a helyzetben azonban az is törölve. 

Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy talán karácsonyra haza tudunk utazni, de arról még nem mondtak semmit, hogy mikor oldják fel a karanténra vonatkozó rendelkezést. Pillanatnyilag ha be is indulnak a repülőjáratok és engedélyezett lesz az utazás, hazaérkezést követően 2 hét karanténba kell vonulni, a szabadságunk terhére. Ennek semmi értelme, úgyhogy várunk... 

Öröm az ürömben, hogy ebből a rengeteg utazásból még semmi nem volt lefoglalva, úgyhogy nem kell idegeskednem elvesztett előlegek, bukott repjegyek, szállások miatt. Eddig panaszkodtam, hogy mire nálunk letisztul hogy pontosan mikor mehetünk, addigra mások, akik akár egy évvel előre tudják a szabadságukat, már lefoglalják a jobb/olcsóbb lehetőségeket. Kivételesen ez most nekünk kedvezett. (Bár azért inkább annak örülnék, ha utazhatnánk.) 

A nyári terveink füstbe mentek így ezen a nyáron úgy tűnik csak itthon nyaralunk. Pillanatnyilag 5 km-re lehet otthonról eltávolodni amennyiben nem munka vagy bevásárlás/gyógyszertár/állatgondozás miatt megyünk. Július 20-tól ezt 20 km-re emelik, szóval ez még mindig nem fér bele akár egy egynapos kirándulás kategóriájába sem. Augusztus 10 után indul a tervek szerint az utolsó fázis, talán akkor országon belül már jobban lehet mozogni. Angliába ugyan lehetne utazni, mivel a két ország között egy speciális megállapodás van 1948 óta, miszerint az angolok és írek egymásnak nem számítanak külföldnek, így EU ide vagy oda, bármilyen út/munkavállalás ahol külföld szerepel erre a két országra nem vonatkozik, de annyira nem néztem utána, hogy magyar útlevéllel is igaz ez itteni lakosként, vagy csak állampolgárokra... Mindenesetre az Egyesült Királyság annyira fertőzött terület, hogy akkor sem megyek most oda, ha lehet.

A gyerekeim még mindig tudnak meglepetést okozni. Semmi kesergés Disneyland miatt (letudták egy vállrándítással, hogy "akkor majd megyünk jövőre"), ellenben hihetetlen lelkesedés azért, mert itthon lesznek egész nyáron. Ez az első nyár, hogy nem ülnek repülőre, hogy nem utaznak, hanem egész nyáron csak itthon lesznek és azt csinálnak amit akarnak! Például lehet sátrazni a kertben, biciklivel felfedezni a környéket, Netflix maratont csinálni és teljes sorozatokat egyben végignézni, egész nap pizsamapartit tartani és ágyban enni (hmm) és még ki tudja milyen "különleges" dolgokat csinálni. Ez is csak a relativitás-elmélet ékes bizonyítéka, mindenkinek más számít különlegesnek :-) 

Szokatlan nyárnak nézünk elébe, az biztos...