Nem igazán illik a bloghoz amiről most írok, de egyszerűen annyira megrázott, hogy le kell írnom.
Egy ügyeletemben megjelent egy rendőr, hogy legyek szíves kimenni a parkolóba és megállapítani a halál beálltát egy csecsemőnél. Először értetlenül néztem, hogy hát miért nem hozzák be, mi van ha nem is halt meg, stb. Aztán elmagyarázta, hogy addig nem mozdíthatják, amíg egy orvos nem látta. És hogy már biztosan halott.
Anyuka jelentkezett a nőgyógyászaton láz és vérzés miatt. A nőgyógyász rákérdezett a szülésre, amit anyuka letagadott. (El sem tudom képzelni, hogy gondolta, hogy hogy nem jönnek rá, hogy nemrég szült...?) Erre persze az orvos azonnal értesítette a rendőrséget aki meg is találta a csecsemőt, a placentával együtt, anyuka autójának a csomagtartójában. Egy reklámszatyorban. Kb. 3 autóra az én kocsimtól, a kórház parkolójában.
Persze mindenki hallott már csecsemőgyilkosságról, kukába dobott babákról, el is szörnyülködött rajta, de aztán ment minden a maga útján. Én is sok mindent láttam orvosként, csecsemő boncolást, 20 hétre megszülesztett magzatot, az is borzasztó, de ott legalább beteg volt a baba. Ez viszont egy érett, terminusra született, egészségesnek tűnő újszülött. Aki egyszerűen megfulladt egy zacskóban. És nekem kellett kivenni, megvizsgálni... Már legalább egy napja halott volt. Leírhatatlan érzés. :( Azóta is állandóan előttem van. :(
"Furcsa, de legrosszabb rémálmod mindig távolinak tűnik. Aztán hirtelen itt van, mint egy óriási szökőár. Küzdesz, küzdesz, küzdesz. Kétségbeesett kiáltásod néma. Majd valami furcsa történik. Már nem küzdesz. Kiáltásod szárnyra kap, s már nem fuldokolsz." (Sötét öböl c. film)
És nem tudom megérteni az anyát. A szülés nem egy váratlan dolog, 9 hónapja volt eldönteni, hogy mit csinál a gyerekkel. Nincs számomra olyan körülmény, olyan nehéz szociális, családi vagy akármilyen helyzet ami ezt igazolhatná. Lett volna lehetősége segítséget kérni. Lett volna ideje jobb megoldást találni.
Vagy hogyan képzelte? Bemegy a kórházba, kap egy receptet és mintha mi sem történt volna, távozik??
Az abortusz Spanyolországban is legális. Ami nem jó, de a két rossz közül még mindig a kisebbik. Vagy megszülheti és otthagyhatja a kórházban, rengetegen várnak örökbefogadható kisgyerekre.
De nem ölheti meg!
Nem vagyok egy pszichológus alkat. Én az ilyennek kérdés nélkül zacskót húznék a fejére, pont úgy, ahogy ő tette a gyerekével....
És ezért nem hiszek semmiféle Isten létezésében. Sem abban, hogy a gyermekek választják meg, hogy hová születnek. Nem, ezt senki nem választja. :(
"Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét." (Tolkien)
Én azt sem igazán értem az ilyen eseteknél, hogy a környezete SEMMIT nem vett észre??? Kizártnak tartom, hogy sem szomszéd, se rokon, testvér, vagy bárki, ne lássa egy nőn, hogy gyermeket vár. Mondjuk én ha a híd alatt laknék is megtartanám, de hát nem vagyunk egyformák :-(
VálaszTörlésA nővel személyesen nem beszéltem, nem az én betegem volt, én csak a babát láttam :(
VálaszTörlésDe ha egyedül lakó remete, akkor se értem, hogy hogy tehet valaki ilyet. Ha pedig van családja, szomszédai, akkor én sem hiszem, hogy nem látták. Hogy néz a szemükbe??
Az abortuszt se pártolom, de ennél még az is jobb. Vagy ha már kihordja, megszüli, akkor hagyja ott a kórházban, lenne aki örülne neki.
Persze olvasni valahol ezt, vagy személyesen látni, megfogni... borzasztó :(
Amit az ember tanul szerintem minden egyes nappal, az a feltetel nelkuli elfogadasa minden egyes embertarsunknak. Tudom, hogy nem mindig egyszeru, de szamtalan hitrendszer letezik, es attol, hogy nem hiszunk egyikben v masikban meg leteznek. Ha hiszunk pl a karmaban (azt kapjuk, amit adunk), nem tudhatjuk, vajon miert tette azt az anya ebben az eletben, amit tett a gyerekevel, esetleges elozo eletben tortent dolgok miatt. Persze nezhetjuk onnan is, hogy tobb, mint valoszinu, hogy ez az ember nem volt maganal, amikor ezt tette, mint ahogy az is lehetseges, hogy 9 honapon keresztul, sot ki tudja, talan mar elotte sem volt maganal. S itt a kerdes mar inkabb 'tarsadami', vajon miert nem kapott ez az asszony senkitol segitseget, amivel megelozheto lett volna a tragedia? Iteletet csak sajat magunkrol alkothatunk, masokrol azert nem, mert nem az o eletuket eljuk, nem az o tapasztalataikon megyunk keresztul es meg csak nem is az o hitrendszeruk szerint elunk. Megertem, hogy felzaklatott egy ilyen esemeny, mindenkit felzaklat, de ugy gondolom az sem veletlen, hogy pont te voltal ott, akinek a halal bealltat kellett konfirmalni, mint ahogy az sem, hogy en olvastam a te posztodat minderrol. Minden egyes tapasztalatbol tanul az ember. Sajat magarol is... tobbet is mint gondolna... Az en hitem szerint nem leteznek veletlenek...de ez csak egy gondolat, amit remelem nem banod, hogy leirtam.
VálaszTörlésOsztom, hogy semmi sem történik véletlenül. Én is sokszor kérdezem magamtól, hogy miért kaptam ezt vagy azt az élettől, miért kerültem bizonyos helyzetbe és mit kell belőle tanulnom. Miért kapnak egyesek mások számára látszólag "könnyű" életet és miért kell másoknak sokszorosan "megszenvedni" ugyanazért vagy kevesebbért. Jó lenne néha előre látni, persze tudom, hogy ez lehetetlen. Mindenesetre én hálát adok a sorsnak mindazért, amit eddig kaptam, és sosem vagyok elégedetlen!
TörlésSzia!
TörlésNem bánom, sőt, köszi, örülök neki. Bár ennek ellenére nem értek egyet Veled.
A megbocsátásban, elfogadásban igazad van, de ez szerintem az egyéni, személyes, ránk vonatkozó sérelmekre vonatkozik, nem terjeszthetjük ki olyan dolgokra ami a jelenleg hatályos törvények szerint súlyos bűnténynek számítanak (jelen esetben gyilkosságnak).
A hit mindenkinek a magánügye, de aki ebben az országban, ebben a kultúrában él (és egyébként európai nő volt, bár ettől még bármilyen vallású lehetett), annak minden körülmények között kötelessége elfogadni az adott ország törvényeit. Az emberölés pedig néhány vallástól eltekintve mindenhol főbűnnek számít.
Így nem hiszem, hogy a vallásra való hivatkozással ezt az esetet el kellene fogadnunk. Ennyi erővel elfogadhatnánk a szeptember 11-i eseményeket is, vagy a keresztes háborúkat, a boszorkányégetéseket, a nők megkövezését... Kevés háború szedett annyi áldozatot mint a vallások...
És nem tudom, hogy ha a Te családodban fordulna elő, hogy a vallás nevében egy szeretted gyilkosság/terrorcselekmény áldozata lesz, vajon akkor is ilyen elfogadó, megértő tudnál lenni?
A "nem volt magánál" orvosként számomra két dolgot jelenthet.
1. Olyan súlyos fokú szellemi fogyatékossága van ami cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezi. Ez esetben valóban elképzelhető, hogy nem volt tisztában tettének súlyával és következményeivel. Ennek ellent mond az a tény, hogy jogosítványa volt, saját autót vezetett, tehát nem lehetett ennyire fogyatékos. Másrészt ebben az esetben lenne gondviselője aki felel érte.
2. Olyan súlyos pszichiátriai betegsége van, ami miatt nem fogja fel tette súlyát, illetve felfogja de valamilyen felsőbb "utasításra" cselekszik, pl. schizofrenia, stb. Ez szintén nem szokott rejtve maradni, ilyen esetben ennyi idős korra már komoly pszichiátriai kórtörténete van az embernek. Ennek a nőnek nem volt. Persze nem kizárt, hogy épp most kezdődik nála valami, majd megkérdezem holnap a pszichiátereket, hogy mi lett a diagnózisuk. (És ezek a betegek egy része maga szokott jelentkezni és segítséget kérni, mert igenis felismeri, hogy mit követhet el és fél attól, hogy valóban megteszi)
Teljesen mindegy milyen ok miatt döntött a gyilkosság mellett, de ez határozott döntés volt. Azóta kiderült, hogy nem járt terhesgondozásra sem, tehát titkolta a terhességet.
Persze a környezet felelőssége nem vitatható, de ez nem menti fel az egyént a saját felelőssége alól.
Az ítéletalkotásról pedig úgy gondolom, hogy a fejlett ún. nyugati társadalmak alapja a jogrend, ami egyenlő az előre lefektetett szabályokkal és azok betartatásával, illetve a be nem tartás büntetésével. És itt nem egyszerű szabálysértésről, hanem számomra a legsúlyosabb elkövethető bűncselekményről van szó.
A társadalomnak pedig szerintem nem a megértés/megbocsátás a feladata, hanem hogy kiszűrje, lehetőleg megelőzze a hasonló eseteket és igenis büntesse az ilyet elkövetőket.
Tény, hogy engem nagyon megrázott a dolog, egyáltalán nem hasonlítható össze a személyes élmény azzal, hogy "hallottam már ilyet" :(
A véletlenekről én azt gondolom, hogy valóban véletlenek, de ezek által a tapasztalatok által formálódik a személyiségünk, így természetesen minden esemény hatással van ránk és a jövőnkre.
Remélem hogy nem haragszol amiért ennyire ellentétes a gondolkodásunk :) De Spanyolország szeretete közös :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBár nem kellene, sőt egyenesen tilos leírnom hiszen az orvosi titoktartás kötelez, de nem hiszem, hogy túl sok spanyol olvasná a blogomat... szóval beszéltem tegnap a pszichiáterekkel és a nő teljesen beszámítható, tisztában van vele hogy mit tett és be is vallotta később. Ezután persze átkerült igazságügyre a dolog és mi már nem tudunk róla többet.
VálaszTörlésTeljesen megertem, hogy sokkolo lehetett, olvasni az volt.. :(
VálaszTörlés