Kis hazánk új Alkotmánya, leginkább annak XXXI. cikke miatt úgy döntöttünk, hogy tovább lazítjuk a kötelékeket és megváltunk az eddig fenntartott állandó lakcímünktől, és ezzel együtt járt a személyi igazolvány leadása is. (Mondjuk Zsoltié már úgyis rég lejárt és az enyém is csak pár hónapig volt még érvényes)
Lehet, hogy felesleges para, de nem szeretnénk hirtelen behívót kapni előzetes vizsgálatra, vagy egy esetleges árvizet mondjuk katasztrófahelyzetnek nyilvánítva mondjuk ugyan már ugorjon el az Uram zsákot pakolni... Nem magával a zsákpakolással van itt a gond, hanem hogy ugye ehhez meg kell tenni pár ezer kilometert meg nem kevés szabadnapot kivenni. Szóval nem olyan egyszerű.
Azt mondják, jobb félni mint megijedni. Meg amúgy se használjuk már semmire azt a lakcímet, így biztos, hogy nem lesz belőle problémánk.
Persze ehhez a barcelonai követségre kellett utaznunk, még az volt a szerencse, hogy a gyerekeket nem kellett magunkkal vinni, nekik csak felesleges tortúra lett volna, na meg amúgy is iskola van.
Ha meg már úgyis elmegy egy napunk ezzel hát beiktattunk némi városnézést, bőven maradt még látnivaló számunkra.
Reggel 8 körül landolt a gép ( Az előző post képek szinte közvetlenül leszállás előtt készültek - itt nem kel túl korán a nap :), ráadásul a felhők közt már világosodott de a földön még tök sötét volt) , majd a reptérről a Plaça de Catalunya-ra érkeztünk.
Egész más hangulatú a Rambla ilyenkor: az árusok még most kezdtek kipakolni, friss, tiszta a levegő, a virágos bódék körül még érezni az isteni virágillatot, csak néhány turista húzza a bőröndjét, páran munkába sietnek...
Bementünk a Boqueria piacra, ami szintén most éledezett, a spanyolok piacra sem járnak reggel hatkor :)
Első gondolat: milyen jó egy ilyen piac mellett lakni, minden nap friss zöldség, gyümölcs, aszalt gyümölcsök, magok, fincsi csokik...
Második gondolat: még jó, hogy nem itt lakom, minden nap felvásárolnám a fél piacot... :-))
 |
| Mercat de la Boqueria |
Persze némi csoki és gyümölcsvásárlás elengedhetetlen, szigorúan csak reggelizés céljából :)
A Plaça de Sant Jaume - n a Városháza előtt megyünk keresztül. Mivel csak hétvégén látogatható így csak kívülről vetünk rá egy gyors pillantást. Egyébként itt található a 14. századi Százak Terme, ami állítólag nagyon szépen fel van újítva - itt működött anno a Százak Tanácsa. Vele szemben áll a Generalitat Palota, ez viszont csak Szent György napon és szeptember 24-én nyit meg a turisták előtt.
Mire visszafelé jövünk egy egész kis tüntetés verődött össze a téren a kormány megszorító intézkedései ellen. :(
 |
| Felfelé is érdemes nézni, milyen jó kis tetőkert! |
A Szent Eulália Katedrális a gótikus negyed szívében található. (Sajnos a darut sehogy se tudtam kihagyni a képből, épp renoválnak)
 |
| Szent Eulália Katedrális |
 |
| A kriptában Szent Eulália, Barcelona egyik védőszentjének sírja |
 |
| I. Ramón Berenger gróf és feleségének (a katedrális alapítóinak) fakoporsói |
A kerengőben a fák, szökőkutak közt évszázadok óta élnek libák, nem tudom mennyire az Úr kezére van bízva a végső órájuk vagy mennyiben a papok vacsoráját biztosítják...
Délre volt időpontunk a követségre, majd az ügyintézés után közelben levő Gaudí házat, a Casa Miló-t, vagy más nevén a Pedrerát néztük meg.
Legutóbbi itt jártunkkor túl hosszú volt a sor és nem volt kedvünk kivárni, de így januárban szerencsére nem sokan voltak így egyből bejutottunk. Először a tetőre mentünk, itt állnak a középkori, sisakos lovagokra emlékeztető kémények. A lentebbi szinteken múzeumot és lakást rendeztek be korabeli bútorokkal. Imádom az ilyen elegáns, régies berendezésű otthonokat, jópár bútort azonnal elfogadnék.
 |
| A ház modellje |
 |
| A teraszról látszik az épülő Sagrada Familia , jobbra pedig a "Vibrátor" |
 |
| Kémény- hadsereg |
 |
| Üvegcserép-sisakok |
 | |
| Van itt minden: tricikli, síléc, nyereg... |
Viszont tény, hogy nem gyűrődik a ruha, szépen vállfán egymás mellett.
Kicsit késői ebédet és némi sétát követően pedig visszatértünk a reptérre, s estére már itthon is voltunk. Hihetetlen, mennyire megszűntek a távolságok...
Tetszik, ahogy leírod a korareggeli várost, megfogott(nekem Athénban volt hasonló élményem). A Casa Battloba akkor talán érdemes bemennünk? Engem nem érdekelnek épületek belülről, régi berendezések stb. nem tudnak hatni rám, engem csak az építészeti forma, vonalak, alakzatok érdekelnek és ezért a legtöbb jelentős épületet csak kívülről nézem meg. Elő kell szednem asszem a Gaudi könyvem és nézegetni, hova érdemes bemenni, és hol elegendő csak kívülről megnézni.
VálaszTörlés