Montazels : Chateau de Cazemajou
Ellátogattunk abba a régi kúriába ahol "a mi papunk" (mi már csak így emlegettük, a mi papunk:-) ) gyermekkorában nevelkedett.
A hely le volt zárva, az épület láthatólag évtizedek óta lakatlan, az udvaron nyakig érő gaz.
Persze a lányoknak se kellett több: vadregényes hely, akárcsak Csipkerózsika kastélya ahová a herceg alig tudja átvágni magát a bozóton, de a végén bejut a hercegnőhöz és ... a többit már mindenki kívülről fújja.
Mivel a kapu nem volt bezárva, bemerészkedtünk. Látni kellett volna a lányok arcát: jobban élvezték, mint akármilyen modern vidámparkot :-)
Lehetett bujkálni, félni, visítani, kincset keresni, a szalonban táncolni, a kandallókba bekukkantani ... Ez aztán az igazi felfedezés!
 |
| Mekkora kandalló! Állva is simán beleférünk! |
 |
| Az lehetne az én szobám? |
 |
| Így táncoltak a bálon a hercegnők |
 |
| Valamikor jobb időket is megért... Azért szép lehetett |
 |
| Be merjünk menni? Vajon mi lesz mögötte? |
 |
| kincsesláda!! |
 |
Na mit találtam?
Egy régi kulcs! Biztos jó lesz még valamire, magammal viszem. Ugye, hogy érdemes volt bejönni? :-) |
Azért ha nem a rózsaszín meseszemüvegen át nézzük, ez mégiscsak egy lepusztult régi kúria, amin nem hogy semmi érdekes nincs, hanem kifejezetten taszító. De hát mi felnőttek már csak ilyenek vagyunk, kihalt belőlünk a gyermeki fantáziavilág...
Azért pár percre néha magával ragadott a lányok lelkesedése. Persze az egész nyaralásból mindenkinek ezt mesélték elsőnek. Képzelem mit gondolhattak az iskolában. Még jó, hogy idén lusták voltunk és nem készítettük el a nyári képes naplót :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése