Az argentin oldal után másnapra maradt a brazil oldal felfedezése, ami jóval kisebb területen helyezkedik el, mi mégis majdnem az egész napot bent töltöttük a parkban.
A brazil oldal ettől csodálatos: előző nap ott mentünk fent a vízesések tövében, itt viszont a látvány egyszerre tárul elénk, és bár lehetetlen az összes vízesést egy képre befogni, de így is eláll az ember lélegzete amint meglátja a vízfüggönyöket maga előtt.
 |
| Iguazu Nemzeti Park bejárata, brazil oldal |
 |
| A világ 7 új természeti csodájának egyike |
A bejáratnál van egy fotókiállítás amit sokan vagy észre sem vesznek, vagy nem érdeklődnek iránta, pedig szerintem érdemes azt a pár percet rászánni, milyennek látták száz éve a Nagy Vizet.
Egy kiépített sétaúton lehet végigmenni, egészen a vízközelbe eljutunk. Kerekesszékkel ez az út nem járható, de azért nekik is van több lehetőség, lifttel le lehet győzni a szintkülönbségeket is.
 |
| a nemzeti park területén található szálloda Nagyon csilli-villi, de nagyon drága. Egyetlen előnye, hogy a park zárása után is itt sétálgathatnak a vendégek, a turista tömegek nélkül. |
A bejárattól busszal jutunk el a vízeséshez. Az itt élő ormányos medvék (koatik) nagyon is jól tudják, mikor érkezik az új csapat:
Ahogy a buszról leszállunk, ennél a kilátónál találjuk magunkat. Mindenki ide áll fotózkodni, a koatik pedig felmásznak a korlátra és "adót szednek": míg az ártatlan áldozat kedvesen mosolyog a kamerába ők pillanatok alatt boszorkányos ügyességgel nyitják a táskát, és vesznek el mindent ami mozdítható. Ez egyrészt vicces, másrészt elég ijesztő, mert ha valamit megszereznek, akkor az összes "kollega" azonnal ott terem, és agresszíven marják el egymástól a zsákmányt.
Kisgyermekeseket figyelmeztettek is: elvették a gyerek kezéből a kiflicsücsköt, nyalókát, mert azért ezek az állatkák annak ellenére, hogy aranyosak, a kajáért simán összemarnák szegény gyerkőcöket. A babakocsi egyébként is veszélyes, sokszor tíz-húsz állatot kellett szó szerint lerázni róla.
Egy srácnak pedig a komplett ebédjét vitték el szendvicsestül, főtt tojásostul :-)
 |
| kirántották a kaját a zsákból, aztán mindegyik egyszerre rárontott a zsákmányra |
 |
| megszerezte a tojást :-) |
 |
| szegény mindenfele mászkált vele, nem merte letenni, nehogy elvegyék tőle |
 |
| a kis fekete volt a kedvencünk |
Innen lesétálva jutunk el a folyóig:
 |
| itt már nem volt kedvünk megint bőrig ázni, de végig lehet sétálni a pallón egészen a ízesések tövéig Aki mégis lemenne, fényképezőt dupla zacskóba elzárni, különben tuti vége lesz! |
A vízesésen kívül az állatok, növények is lenyűgöztek minket, és itt igazán nincs hiány koátikból és pillangókból, úgyhogy bár erre az oldalra állítólag elég két óra, szerintem ennél sokkal többet is érdemes rászánni.
Rengeteg színes lepke repkedett mindenfele, néha elég viccesen nézhettem ki ahogy lopakodtam utánuk, hogy sikerüljön lencsevégre kapni őket.
Eredetileg egy helikopteres körre is be akartunk fizetni, hogy felülről is megnézzük magunknak a vízesést, de annyira eltelt az idő a parkban, hogy inkább kihagytuk, hogy megnézhessük a közeli madárparkot még zárás előtt.
Akit érdekel, lehet raftingolni, meg vízesés alatt kötéllel felmászni, minket ezek nem hoznak lázba:
Ez a park csodálatos élmény volt! Igazából itt kezdődött számomra a brazil kirándulás, ettől kezdve igazi kaland volt. Ha valaki ide készül, mindenképpen két napot javaslok rá, egy nap alatt csak egy rohanás lett volna. Ez a június eleji időpont azért is volt jó választás, mert nem volt olyan sok turista mint januárban és az idő is kellemes naposra fordult . Jó lenne egyszer visszatérni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése