Ez ciki volt... de minden jó, ha jó a vége. Így kezdődött az utunk a Pantanal (Mato Grosso) mocsárba

Sajnos a vízeséstől nincs közvetlen járat Mato Grosso-ba, így vissza kellett repülnünk Campinasba, majd onnan tovább Cuiabába*.

Cél: a Pantanal mocsárvidéke

Transpantaneira, a Pantanal-on keresztül vezető út
száraz időben poros, a leágazó utak hepehupásak,
ha kicsit is esik az eső sárosak, ha jobban esik, járhatatlanok
A csónak az itt élőknek alapfelszerelés 

Ritkán választunk vezetett túrát, de nem mertünk kocsit bérelni és beautózni a vadonba, meg gondoltam egy tapasztalt túravezető biztos jobban ismeri a helyet... és milyen jó, hogy így tettünk! Nem azt mondom, hogy nem lehet egyedül is bejárni ezeket a helyeket, sőt, elég biztonságosnak is tűnt, találkoztunk is egyéni utasokkal, akik saját szervezésben érkeztek, de az tény, hogy rengeteg állat mellett elmentem volna, ha ő nem figyelmeztet rájuk. Hangjukról felismerte a madarakat, így tudta, merre mit láthatunk, merre induljunk, ismerte a fészkelőhelyeket, így tudta, hol kell letérni az ösvényről ahhoz, hogy mondjuk megtaláljuk a jácintkék ara fészkét...
Persze az internet világában nagy a bőség zavara, sok utazási iroda szervez csoportokat, komplett  sok napos túrákat, nehéz eldönteni, hogy melyiket válassza az ember.

Mi egy olyat kerestünk, ami elég személyre szabottan, kis csoportokban is vállalt vezetést. Sátor, tömegszállás kizárva, nyaraláson pihenni vágyom, ágyban, párnák közt, saját szobában, lehetőleg saját fürdőszobával... nem vagyunk egy nomád típus, na.... A szervezésnél fontos szempont volt még az időkeret, miután végigcsekkoltam az összes lehetséges légitársaság mindenféle átszállósdival tarkított verzióját, kialakultak a konkrét napok, hogy mikor tudunk indulni és pontosan hány napot akarunk a Pantanalban tölteni. Így egy kisebb, családi cég mellett döntöttünk, akik elfogadták az általam megszabott napokat, feltételeket. Még a megbeszélt érkezési nap előtt is kaptam üzenetet a túravezető nevével, telefonszámával, és hogy pontosan hány órakor vesz fel minket a hotel portáján.

Cuiabában nem sok látnivaló van, meg fáradtak is voltunk, így a szállodából csak a közeli bevásárlóközpontba sétáltunk pár dolgot venni és egy gyorsat vacsorázni. Másnap reggel izgatottan korán keltünk, reggeliztünk, majd a megbeszélt 8:30-as találkozó előtt már negyed órával kicsekkolva, rajtra készen várakoztunk a portán. Az nem volt szimpatikus, hogy 8:30-kor nem volt ott, de nyilván a reggeli dugó, kis késés még belefér, mégiscsak Dél-Amerikában és nem Németországban vagyunk... Azért mondjuk dobhatott volna egy üzenetet, hogy kések, bocs... Aztán elunva a várakozást, 9 körül elkezdtük hívogatni a megadott telefonszámot: az egyiken hangposta jelentkezett, a másik számon előfizető nem kapcsolható, a cég netes honlapján levő telefonszám is csak kicsöng, kicsöng, senki nem veszi fel...

Na itt kezdtünk pánikolni... Több ezer dollárt utaltunk át előre, és tuti, hogy valami kamu cég ültetett fel minket. A nagy utazásszervező irodáknál több száz értékelés volt a közösségi oldalakon, míg ez a cég egy éve alakult, alig több mint tíz, bár csupa 5 csillagos értékeléssel bírt. A neten ugyan nem találtam róluk semmi rosszat, de ki tudja... Megkértem a szálloda portását, hogy hívja már fel a számokat, hátha csak a külföldi hívószámra nem reagál - de semmi, ugyanúgy nem vették fel a telefont. Már épp azon gondolkodtunk, hogy milyen B és C verzióink vannak: feljelentést teszünk a rendőrségen, de hogyan tovább? Vajon a nagy cégeknél lesz olyan szerencsénk, hogy az utolsó pillanatban be tudunk csatlakozni egy most induló csoporthoz? Így max egy napot vesztünk (meg egy csomó pénzt, mivel ugyanúgy ki kell fizetni a túrát...) de legalább látjuk amiért ennyire messzire eljöttünk, vagy hagyjuk a fenébe, és menjünk egyből Rioba, netán béreljünk egy autót és próbáljuk meg magunknak megszervezni az egészet a semmiből....???
Amint ezen agyaltunk belépett céges pólóban egy fickó és széles mosollyal üdvözölt minket, hogy ő Paulo, a túravezetőnk. Szegényre elég csúnyán néztünk és lecsesztük, hogy legalább a telefont felvehette volna..., de azért nagy kő esett le a szívünkről.

Később aztán tisztázódott a helyzet és nagyon elszégyelltük magunkat: Cuiabá, ahonnan a túra indult egy időzónával arrébb esik mint Campinas vagy az Iguazu-vízesés... így a túravezetőnk nem 50 perc késéssel, hanem 10 perccel a megbeszélt időpont előtt érkezett.
Karórát egyikünk sem hord, a telefon meg automatikusan átáll a helyi időzónára amikor levesszük a repülő módot érkezéskor. Nem tudom mi történhetett, de egyikünk mobilja sem érzékelte, hogy új időzónába kerültünk, így tulajdonképpen mi voltunk azok, akik túl korán keltünk és feleslegesen várakoztunk és idegeskedtünk annyit. Amikor ezt sikerült kiderítenünk, rettentő cikinek éreztük és nem győztünk bocsánatot kérni. Úgyhogy levontuk a tanulságot, ha időzónák között repkedünk csekkoljuk a reptéri órát vagy a hotelben kérdezzünk rá a helyi időre.
Mondjuk ha a túravezető felvette volna a telefont az is sokat javított volna a helyzeten, mert akkor nem egy órával később tisztázzuk ezt az egészet...

Már mindegy, ettől kezdve viszont csodálatos volt az egész túra, ha lehetett volna 6 csillagot adni értékelésként, annyit adtam volna. Csak mi ketten voltunk egész úton vele, egy légkondicionált terepjáróban utaztunk, míg láttuk a nagy cégeket akik nyitott platós kocsikra zsúfolták fel a kéttucatnyi utast, ami ezeken a földutakon nem kevés por belélegzését jelentette.... Ráadásul mi kb. minden bokornál megálltunk ha megláttunk egy állatot, és addig nézelődhettünk, amíg csak kedvünk tartotta, nem kellett alkalmazkodni senkihez. Egész úton a vezetőnk volt az, aki a Nappal kelt és késő estig fent volt, leste minden kívánságunkat és próbált érdekeseket mesélni és minden kérdésünkre válaszolni: nem csak az állatokkal kapcsolatban. Sokat beszélgettünk Brazíliáról, a brazilokról (ő egyébként portugál és Afrikában született, de brazil a felesége és már több mint egy évtizede itt él) az országokról amiket bejárt, a munkájáról, a trópusi betegségekről... Kiválóan beszélt angolul (és spanyolul is), és nem mellesleg zoológus végzettsége van, tudományos munkákat is végez, a túravezetést is sokszor a BBC forgatásokra vagy a természetfotósok, ornitológusok vezetésére használja. Régebben ő is a nagy cégeknek dolgozott, de nemrég megalapította a saját vállalkozását. Ha esetleg valakit érdekel, kommentben megadom az elérhetőségét. Nagyon örülök, hogy mertük őt választani és nem a biztosnak tűnő nagy céges csoportokhoz csatlakoztunk. Persze nem kételkedem az ottani jó értékelések valódiságában sem, ez a hely annyira csodálatos, hogy lehet, hogy akkor is elégedett lettem volna, de ez így annyira személyre szabott, annyira tökéletes volt, hogy ha netán egyszer visszamegyünk jaguárt nézni vagy az Amazonas vidékére, csakis őket választom.


Ha valaki mégis az egyéni felfedezőút mellett dönt, tudni kell, hogy Pocone az utolsó település ahol benzinkút található, a Transpantaneira úton nincs töltőállomás! Élelmiszerbolt sem, úgyhogy ha valaki önellátásra rendezkedik be, mindent előre fel kell pakolnia. Ezért is egyre drágábbak a bentebb levő szálláshelyek, hiszen rengeteget kell autózni a friss zöldségért, gyümölcsért, tejért, húsért...  A tank méretétől és a bejárandó terület nagyságától függően érdemes kannában is benzint vinni magunkkal. Kannát helyben kell valahol venni mert a bérelt autóhoz nem adnak. Porto Jofre a tipikus jaguárnéző hely, oda-vissza egészen biztos nem bírja ki egy tank benzin. Ott állítólag árulnak benzint, de sokszoros áron, de ha kell hát kell- de jobb előre felkészülni. Szerintem csak terepjáróval érdemes nekivágni, pláne ha mélyebbre szándékozunk beutazni, és a szállások is sokszor több km-re a főúttól beljebb találhatók. Esős évszakban akár járhatatlanná is válnak ezek az utak! Mi már a száraz évszak elején érkeztünk, de még így is volt, ahol csónakáztunk, miközben mondta a túravezető, hogy egy hónap múlva ott már sétálni fognak...


*tipp: a campinasi reptéren van csomagmegőrző, mi a konferenciás cuccunkat nem cipeltünk magunkkal az útra, hanem ott hagytuk egy szekrényben a bőröndöt az öltönnyel, kosztümmel, magassarkúval - ezekre viszonylag kevés szükség van természetjárás során. Elvileg bedobós érmével működik és max. 24 órára lehet szekrényt foglalni, de e-mailben előre leegyeztettük, hogy több mint egy hétre ott hagynánk a cuccost és ennek sem volt semmi akadálya.