2013. április 6., szombat

A hal nem lakoma hanem csak koma...



Vannak akik hisznek "A" jelekben. Sőt, mindenben "jelet" látnak. Mert minden valamiért történik. Mert véletlenek nincsenek. És persze ha figyeltem volna a jelekre....

Nos, én nagyon nem hiszek bennük, itt is van az eredménye :-)

Először is "véletlenül" elém került ez a plakát a tengeri kiállításról. Ahol aztán a lányok olyan jól szórakoztak, hogy itthon "véletlenül" pont akváriumot kezdtek gyártani. Átlátszó műanyag dobozt töltöttek meg vízzel, telepakolták elsüllyedt hajókról származó kincsekkel, rajzolt halakat ragasztottak az oldalára és készen is volt a játék amivel egy pár napig egész jól elvoltak. Utána már nem annyira érdekelte őket, de természetesen akinek van gyereke az tudja, hogy ezeket kidobni még "véletlenül" sem lehet... 


Aztán hogy ne unatkozzanak a szünetben, elmentünk a dinoszauruszos kiállításra. Ahol persze a kijáratnál egy csomó játékot árultak. És szokás szerint vitába kezdtünk, a gyerek a "delégyszianyacsakeztazegyetveddmegannnnyirajóóóóó" és én mint zord szülő a "nemveszünksemmitvanmárelégkacatotok" klasszikusnak számító mondatokkal. Persze a szülői szigor győzött, nem vettünk sem homokozólapátot régészfelszerelést, sem tojásból kikelő műanyagdínót, de még egy vacak plüssállatot vagy kirakót sem. Elég nagyok már, lehet észérvekkel hatni, előjöttem a "költsükapénztvalamiértelmesebbre"' szlogennel. És többek közt azt találtam mondani, hogy még a vidámparkban is több értelme van befizetni egy körre a hullámvasútra, mert azt legalább nem kell hazavinni.

Akkor még nem sejtettem, hogy ezzel a kijelentésemmel visszaélnek, illetve nem jutott eszembe, hogy kb. 2 perc sétára a kiállítás helyszínétől van egy mini-vidámpark. Persze belebotlottunk, és ők annak rendje és módja szerint visszamondták a leckét: akkor költsük a pénzt értelmesebbre és menjünk be ide.
Megadólag nagyot sóhajtva de mit sem sejtve léptünk be a kapun, amikor előttünk termett a "kacsa-peca". Ez az a nagyszerű játék, hogy egy asztalon körben műanyag kacsák úsznak-forognak és egy pecabot szerű kampós célszerszámmal ki kell horgászni őket. Persze nagyok már ehhez, fél perc alatt kikapkodják őket, de valamiért nagyon élvezik. Előre megbeszéltünk, hogy nem kell nyeremény, nem viszünk haza semmilyen műanyag kínais vackot, a plüssről meg már rég le kellett mondaniuk mikor kiderült, hogy Pepének háziporatka-allergiája van, szóval azok ("hálistennek") szóba sem jöhettek. 
Mikor végeztünk, már épp ránk akarták sózni a fent említett borzalmakat, mikor közöltem a hölggyel, hogy köszönjük, de ezekből nem kérünk, ha értelmesebb dolog nincs akkor meghagynánk ezeket másnak.

Na itt csúszott el a dolog, mert a hölgy közölte, hogy "véletlenül" lenne itt valami, bár azt nagyobb nyereményként szokták adni, de a szent hétre meg a húsvétra való tekintettel, meg "szegény gyerek" meg minden... A lényeg, hogy valahonnan hátulról előkapott egy mini-akváriumot (olyan 3 dl űrtartalommal), benne egy árván és rémülten úszkáló halacskával.

Képzelhetitek... a gyerekek éktelen könyörgésbe kezdtek, mert tulajdonképpen tudat alatt mindig is akváriumot szerettek volna, és ugye hogy épp pár napja csináltak egyet és milyen jól érezné magát benne a halacska, és szegény itt magányos, és el sem fér abban az edényben (ez mondjuk igaz), és .... és jöttek az érvek szakadatlanul ... ("anyalégyszilégyszi" a sokadik hatványon)
Én meg egy nem beszámítható pillanatomban rábólintottam. Azzal a feltétellel, hogy péntekig maradhat (ha kibírja), akkor megyünk Juanjo-ékhoz, nekik van akváriumuk és oda elvisszük. 
Gondoltam addig pont megunják és a halnak is sokkal jobb lesz. 
Utána már csak azon gondolkoztam, hogy fogom ezt Zsoltinak beadni, mert hogy nem fog úszni a 
boldogságban a hír hallatán, az biztos...

Este 9 után értünk haza, ekkor álltunk neki a hajléktalanszálló kialakításának. Mert oké, hogy megvolt a játékakvárium, de azért annyit még én is sejtettem, hogy nem a legideálisabb közeg a halacskánk számára. Úgyhogy első körben vizet forraltam, az itthon levő kagylóhéjkészletet kifertőtlenítettem, sóder híján ezeket tettük le aljzatnak. Még egy üveggolyó is került bele, mert a csajok szerint úgy dekoratívabb...


Reggel félve mentem megnézni, hogy biztos már nem is él, de köszönte, elég jól volt. Legalábbis nem döglött meg. Húsvét vasárnap lévén sok mást nem tehettünk érte mint utánaolvastunk a neten: életben maradási esélye nulla, az aranyhalak nem bírják sem a stresszt, sem a csapvizet. (A biztonság kedvéért ásványvízbe tettük, bár ilyenről sehol nem nyilatkoztak, valószínűleg eddig senkinek nem volt ilyen elvetemült ötlete)
Hogy éhen ne haljon kenyérmorzsát is kapott, bár erről sem volt infó az akvarisztikai oldalakon.

Aztán teltek a napok és a halacska még mindig élt. Estére bement a joghurtos poharába aludni (szerencsére épp volt itthon igazi cseréppohárban levő joghurt , mégis dekoratívabb mint a műanyag), nappal pedig békésen evickélt vagy valamelyik sarokban ácsorgott. Menet közben nevet is kapott, "Kivi" lett. Így szimpla v-vel. Mert ha magyarul olvassuk akkor kivi mint a "kiwi", a gyümölcs. Ha viszont spanyolul olvassuk, akkor a v-t b-nek mondjuk, így pedig kibi, azaz "kibírta". Ne tessék értetlenül nézni, az én gyerekeimnek már csak ilyen a humora...

"Kivi"

Szóval Kivi maradt, és menet közben belopta magát a szívünkbe. Meg a nappalinkba. (Zsolti szerint minden felelősség az enyém - magyarul takaríthatom ...)

Ha már marad megsajnáltuk és így beszereztünk neki egy igazi akváriumot.  Egy olyan kisebb fajtát,
de azért mégiscsak igazi. És kapott kavicsot az aljára meg kezdetnek két műnövényt. A joghurtos pohár maradt, már biztos úgyis megszokta. Ja kérem, és már jakuzzija is van, kapott buborékfújót is: ezt kifejezetten szereti, bele szokott úszni és a buborékáradat feldobja a víz tetejére. (Vagy csak én képzelek sokat a halak intelligenciájáról és szerencsétlen véletlenül beleúszik aztán meg nem tud kikecmeregni belőle)
Tegnap pedig egy szűrőt is kapott, mert aszondják a hozzáértők, hogy anélkül nem élet a halélet. Egész kikupálódtam a gugli gyorstalpalón. :-)
A hab a tortán pedig, hogy a lányok kikönyörögtek két barátot neki, mert olyan magányos. Lehetett benne valami, mióta itt vannak a haverok együtt lógnak és már nem ül szegény annyit a sarokban a köveken gubbasztva. 




A halas oldalak szerint még egy csomó ketyere kellene, egyelőre ez csak egy motel és nem a Hilton ... Talán majd apránként összeszedjük. Már ha addig nem dobja fel a talpát az uszonyát.

( A csajok szorgos házimunkába kezdtek hogy összeszedjék a pénzt a felszerelésre, most igazi növényre gyűjtenek. Soha nem láttam őket ennyire lelkesen zoknit párosítani :-) Lehet, hogy be kellene ígérnünk azt a kiskutyát? ;-) )



PS.: Hozzáértőktől : 'Állatvédők kíméljenek' jeligére kommenteljetek ... én is tudom, hogy nem a legjobb módja a haltartásnak, de hát ez már csak így alakult...

2013. április 4., csütörtök

Alicante - Dinopétrea


Újabb kiállítást néztünk, ezúttal Alicantéban a dino csontokat. (Persze a terueli Dinopolis-szal nem hasonlítható, de a cél most is a gyerekek kimozdítása és a szünet értelmes eltöltése volt, és ez sikerült. )



Láttunk igazi meteoritokat, dinocsontvázakat és - tojásokat, volt filmvetítés és a végén még egy homokozó is, ahol a gyerekek őskori fogakat, maradványokat találhattak. 


A koponyák alapján mintázott ősemberfejek

A nagy piranha

"csont-puzzle"




sehogy sem sikerült egészben...
... ő sem
Jópár maradványt meg lehetett vásárolni, úgy mint ezeket a tojásokat például.  

így nézhetett ki egy dino-embrio a tojásban

a nagy homokozó

A megtalált fogakat nekünk kellett beazonosítani. 



Akit érdekel:  kiállítás május 12-ig minden nap, Alicante, La Lonja

2013. március 28., csütörtök

Sea World Exhibition - San Pedro del Pinatar


Most hogy kitört a 3 hetes tavaszi szünet valami programot kell szervezni a csajoknak, hogy ne egész nap itthon egye őket a fene és unalmukban tv-t nézzenek ...
Véletlenül megláttam ennek a tengerről szóló kiállításnak a plakátját és már úton is voltunk arrafelé.


most megtudtuk, hogy itt a Mar Menorban csikóhalak is élnek,  igaz, védett faj, már elég kevés van belőlük




Ezt a kerítésszerűséget halászathoz használják. Szegény ártatlan halacska betéved és nem tud kijönni a labirintusból. A halászok meg hipp-hopp megfogják. 

Ezek a köcsögök pedig polipfogásra valók. A polipok ugyanis szeretnek beköltözni mindenféle üregekbe. A köcsögöt leengedik a víz aljára,  az állat örül, hogy talált egy üreget, beköltözik, a halászok meg egyszerűen kihúzzák őket köcsögöstül. Nem egy bonyolult dolog :-)

Ezek a sólepárlókat (Salinas) mintázzák. Itt mindenfelé hozzátartozik a tájképhez, szabályos alakú medencék amibe tengervizet engednek. Ezekből a nap a vizet elpárologtatja, a só bekoncentrálódik, majd a kikristályosodott sót gépekkel kinyerik. 

Ezekben a csillékben szállítják őket, nagy sókupacokat építenek, hogy majd tisztítsák és  csomagolják. 




Reggel mikor elindultunk itthonról elég hűvös volt és amúgy is sokat fújt a szél mostanában , ezért farmerba öltöztettem a csajokat. Délben már szenvedtek rendesen, miközben mások napoztak vagy a bátrabbak akár fürödtek a tengerben, ők hosszú nadrágban szedegették a kagylókat. Mondjuk ahhoz képest hogy otthon szánkóval érkezik a Húsvéti nyúl, igazán nem panaszkodhatunk...

a Mar Menor partja - San Pedro del Pinatar 

2013. március 24., vasárnap

Tentegorra Kalandpark - Cartagena


Réka pár napja mondta, hogy van a közelben egy kalandpark. Nem én lennék ha nem kezdtem volna egyből keresgélni, és persze az első adandó alkalommal, azaz ma el is mentünk kipróbálni. 

A park a Parque de Rafael de la Cerda néven Cartagena külvárosában található, nem csupán kalandpark, de egész nagy gyerekjátszótér, paintball, tenisz-, pádel- és focipályák, grillezőhely, ugrálóvár, valamint  fedett és nyáron szabadtéri medencék is találhatók. (képek itt) Folyamatosan fejlesztenek, most is több helyen láttunk építkezéseket. Egyszóval simán el lehet tölteni egy napot családilag.    
Mondanom sem kell a csajok is nagyon élvezték. 





óriás csúszda

A kalandpark részén  (Parque de Tentegorra) ,  van külön gyerekpálya és 5 különböző nehézségű pálya a felnőtteknek. Először végigmentünk a gyerekeknek szánt részen, de erre Petra kijelentette, hogy na nehogy már csak ennyi legyen, ez így unalmas, és ő igenis fel akar menni a nagyobbakra is. (Nem is ő lenne ha nem mondta volna...) Igaz, nyáron a Balatonnál a Sobri Jóska parkban tényleg voltunk a magasabb és nehezebb pályán is, szóval tudta, hogy miről beszél. 






Elvileg a zöld pálya 12 éves kortól engedélyezett, de aztán velünk felengedték őket. Semmi gond nem volt,  simán végigmentünk rajtuk, 2.5 órát mászkáltunk a fák között. :-) 
(Inkább a magasság miatt lehet lényeges a 12 év, mert volt  ahol nekünk kellett beakasztanunk a karabinert mert ők nem érték el.)

onnan csúsztunk át









Az már biztos, hogy nyáron visszamegyünk pikniktáskával és fürdőruhával felszerelkezve :-)

aktuális belépők: 
A parkba felnőtteknek 4, gyerekeknek 2 Euro, (de akik a közelben laknak nekik érdemes bérletet venni, ez is 4 Eu-ba kerül csak egész hónapra érvényes, plusz egy csomó kedvezményt adnak a helyi boltokban éttermekben), a kalandparkba külön belépő van, 10 Eu/fő.  


2013. március 17., vasárnap

Életjel


Az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, de az az igazság, hogy nem történt semmi különös. 
Forgunk az iskola, otthon, munka háromszögben. 

A gyerekek voltak osztálykirándulni Murciában a Terra Naturában, ahol Pepének sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie valami faházikó oldalával, ezért most úgy néz ki mint akit igen jól elagyabugyáltak. Az orra és a fél arca feldagadva, a bal szemét elég nehezen tudja kinyitni. Fényképet nem mellékelek, kifejezetten megtiltotta az érintett. Mindenesetre nem szép látvány...

A hétvégére kirándulást terveztünk, de a vacak időjárás miatt kénytelenek voltunk lemondani. Kb. a fél országban esik, csak nálunk van tűrhető idő, bár itt is felhős az ég. Mivel városnézést terveztünk és egy nemzeti parkba is készültünk, nem volt kedvük zuhét kockáztatni, így inkább elhalasztottunk. Sajnos nálunk nem olyan egyszerű egy komplett szabad hétvége, így nem tudom mikor kerülhet rá sor. 

Zsolt révén kicsit elkezdtem én is szaladgálni. Persze rájöttem, hogy ha úgy indulok el, hogy futok amíg el nem fáradok,akkor már itt a sarkon visszafordulnék. Így inkább valami "kézzel fogható" célt tűztem ki magam elé. A tenger elég motiváló tényező, hiába lakom itt már majdnem 4 éve, még mindig lenyűgöz a látványa. Így aztán úgy döntöttem pár hete, hogy irány a tenger. Az a házunktól pont 3.5 km. Miután megvolt, először kidőltem és kb. el is aludtam a parton napozva, biztos szép látvány lehettem :-) Aztán azóta fejlődtem, ma már sikerült 7 km-t futni, bár be kell valljam hogy kb. 300 m-t sétáltam a parton míg visszanyertem a lélegzetemet és gyönyörködtem a tengerben. :-) Visszafelé azért kicsit szemét dolog, mert ugye a tengerszinttől folyamatos enyhe emelkedő van hazáig ( a Google Earth szerint 59 m). Összességében szépen haladok, elégedett vagyok magammal.  :-) Ebben azért benne van, hogy Zsolt jön velem , ha egyedül futnék tuti hamarabb feladnám. Kb. május-júniusra beterveztem egy félmaratont én is, nehogy már lemaradjak. :-)

Ha már itthon maradtunk, tegnap elmentünk St. Patrick napot ünnepelni. Azért jó ilyen multikulti környezetben élni, mert valaki mindig ünnepel valamit és be lehet kapcsolódni :-)

 

Szent Patrik Írország védőszentje, március 17-én buli van az ír kocsmákban és az egész hétvégén programok vannak az egész családnak. A közeli sportcentrumban gyerek fociversenyek, rajzverseny, táncbemutató, tortaverseny volt, meg persze a szokásos ugrálóvár, rajzoló és lufiosztogatás. Na meg sörcsapolás, az elengedhetetlen :-)
Eredetileg beneveztem én is a tortakészítő versenyre, majd péntek este hajnal 3-ig sütögettem (kellett nekem szivárvány színű tortát kitalálnom, így minden lapot külön kellett sütni) de a krém túl híg lett én meg végül úgy döntöttem, hogy így mégsem állíthatok oda vele - családilag faltuk fel az egészet. Ízre jó volt :-)

Nos, kb. ennyi történt mostanában, mondtam, hogy semmi különös...

2013. március 8., péntek

Az élet nagy kérdései - 11.


Kitakarítottam a hűtőt és a mélyéről előkerült egy tálca gomba- megpenészedve.  Sikerült elfelejtkeznem szegényről. Viszont elgondolkodtatott: 

Ha a gomba megpenészedik az vajon kannibalizmus? Hiszen gomba eszik gombát... 



Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre elárulom, hogy nem, mert a csiperke meg a penészgomba csak egy törzs, de nem egy faj. Márpedig a kannibalizmus az egy fajon belüli egymás megevését jelenti...


De azért megnyugodtam, még mindig elég pihent agyam van az ilyen hülyeségekhez :-)

2013. március 5., kedd

Városi gazdák , avagy mit tegyünk ha kinőtték az erkélyládát a paradicsomok ...


Pár napja az egyik közeli falucskában sétálgattunk, amikor egy körbekerített zöldséges kertre lettünk figyelmesek a házak között. Felénk a falu nem pont azt jelenti mint Magyarországon, tengerparti település lévén sok a nyaraló, sőt, bőven vannak emeletes társasházak is. A kertekben sem épp saláták nőnek vagy csirkék kapirgálnak, a legtöbb udvar akkora, hogy épp egy kocsival be lehet állni, max. van még egy kis medence, és az egész szabad felület le van burkolva járólappal és cserepes leanderek, max. 1-2 citromfa árválkodik. (Szemben mondjuk Szlovéniával, ahol épp az tűnt fel, hogy még a városi sorházaknál sem tulipán virít az előkertben hanem paradicsom :-) )

Itt most a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy a parlagon álló, beépítetlen, parkosítatlan területeket ingyen és bérmentve biztosítja a lakosság számára, hobbikertnek. Feltétel, hogy helyi lakos legyen az illető, és vállalja, hogy a kért földterületet rendben tartja. 10-től 50 nm-ig terjedő parcellát lehet igényelni,akár egyéneknek, akár több helyi lakos is összefoghat. A magokat, palántákat, öntözéshez a vizet szintén biztosítja az önkormányzat. Sőt, ingyenes tanácsadás is van, ha valaki nem lenne tisztában az alapokkal. A terület tancélos is, az érdeklődő gyerekeket beengedik, akik közelről szemlélhetik, hogyan érik a paradicsom vagy honnan is húzzák elő a sárgarépát. Az árut értékesíteni nem lehet, csak saját fogyasztásra termelhetnek, bár a többi kertész között a cserekereskedelem megengedett :-)



(bocs a fotókért, mobillal, nappal szemben erre futotta)

Szerintem igen figyelemreméltó kezdeményezés, rákerestem a neten, egész Spanyolországban terjedőben levő dologról van szó, nem tudom mennyire újdonság, avagy más országokban is bevett szokás-e, én még csak most láttam először. Mindenesetre mégiscsak szebb látvány mint egy gazos, netán szemetes utcarészlet. Remélem máshol is követőkre talál és egyre több ilyennel találkozhatunk :-)