10 éve...

Tíz éve....

Tényleg rohan az idő, immár 10 éve, hogy elhagytuk Magyarországot és belefogtunk ebbe a kalandba.

A blogot 2009. májusában indítottam, azóta (a két blogfelületen együttvéve) 769 bejegyzés született. A legnépszerűbbek kétségkívül a magyar gyámüggyel folytatott harcunk beszámolói voltak, ezt követően a legtöbb direkt keresés az utazásainkkal kapcsolatos.

a blog 10 éve alatt meglátogatott országok
Remélem a következő 10 évben sok új piros folt kerül majd rá :-)

Érdekes így visszatekinteni az elmúlt évtizedre. A fotókat nézegetve a leghihetetlenebb, hogy milyen kicsik voltak a gyerekek, mennyit nőttek!

A legtöbben azt szokták kérdezni, hogy újra belevágnánk-e... Erre könnyű a válasz, egyértelműen kijelenthetem, hogy semmit nem bántunk meg, nagyon örülünk, hogy belevágtunk a külföldre költözésbe, az expat életbe, most sem tennék másképp.

Jó volt a Spanyolországban eltöltött 8 év és Írország sem rossz (bár nyugdíjasnak tuti visszamegyek a spanyol tengerpartra, az ír tapasztalatokról majd egy másik posztban részletesebben)

Honvágyunk sosem volt. Ez nem azt jelenti, hogy ne mennénk szívesen Magyarországra, hiszen ott vannak a szüleink, barátaink (már aki otthon maradt), a karácsonyi vásárban a cipóban árult gulyás és a kürtős kalács... de ugyanúgy szívesen megyek "haza" Spanyolországba, hiszen ott van a narancsvirágillat, a napfény, a tenger, a chipirrones vagy a paella...

Magyar vagyok, és az is maradok, hiába élek bárhol a világon. Viszont nem értem, mikor arról beszélnek, hogy erre büszkének kellene lennem. Miért lennék én büszke arra, hogy a Föld egy bizonyos pontján születtem, egy bizonyos nyelvet beszélek, vagy épp Radnótit vagy Esterházy-t olvasok, és még értem is, hogy "mire gondolt a költő". Egy spanyol meg Maríast vagy Zafón-t olvas, és én hiába értem a szavakat, nem fogom ugyanazt érezni/érteni a szavakból, mint ő. Ez egyszerűen a más kultúra, más műveltség kérdése. De egyik sem több, vagy jobb a másiknál.

Tartósan külföldön élve döbben rá az ember, hogy egy idő után kívülállóvá válik. Sosem leszek spanyol vagy ír (még ha állampolgárságot kaphat is az ember, az is csak egy darab papír... "Hány cédula egy élet?", ugyebár...) viszont ahogy telik az idő, már Magyarország is idegen lesz.

kép innen

Lecserélődnek az ismert arcok a tévében, nem találom a kedvenc rádiómat, nem ismerem a zenéket amik állítólag a legnagyobb slágerek...

Ha kilenc negyvenet-et kell fizetni, akkor hirtelen megzavar, hogy 200-as a legkisebb címlet a tárcámban (aztán persze kapcsolok, hogy a 9.40 az kilenc.száz.negyven). Ezek után még azt is közlik, hogy a papír kétszázast már ezer éve bevonták, és hogy a nálam levő ezrestől is igyekezzek megszabadulni, mert ha legközelebb jövök már nem fizethetek vele...

A városban, ahol egy negyed évszázadot éltem és csukott szemmel is odataláltam bárhová, most eltévedek: itt egy utcát lezártak, ott egy új bevásárlóközpont van a piac helyén, a kedvenc kézimunkaboltom megszűnt, ezt az utcát egyirányúsították, abból meg sétálóutca lett...

kép innen

A Túró Rudi, amit eleinte minden alkalommal zsákszámra vettünk, egy idő után nem hiányzik és már csak "kötelességtudatból" veszek egyet-egyet (na ezt mondjuk én sem hittem volna).

kép innen 

Egyre kevesebbet olvasok magyarul (azért még minden alkalommal veszek könyveket ha otthon járunk), írni pedig már csak a blogot írom ezen a nyelven, így a helyesírásom drasztikusan romlik.

Ha pedig valamiről beszélgetünk, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy úgy kezdem a mondatot: "Nem tudom, most hogy van, de mikor eljöttünk még úgy volt, hogy..."

kép innen

Csak 18-án veszem észre, hogy elmúlt március 15-e, a gyerekek pedig ugyan ismerik Petőfi nevét, de nem tudnák elszavalni a Nemzeti dalnak még az első versszakát sem... Igaz, helyette sok olyat tudnak, amit egy magyar diák meg nem.

Biztos sok ilyen-olyan apróság van amit fel lehetne sorolni, de a lényeg azt hiszem átmegy...

Valahol egyszer olvastam egy hasonlatot: olyan ez, mint a formaillesztő játék. Csak mintha a kerek lyukba akarna az ember egy kockát belepasszírozni. Valamikor én is beleillettem a lyukba, de most már nem igazán. Mondjuk ez cseppet sem zavar, inkább érdekes... Mert ha kicsit összehúzom magam, akkor meg bármelyik lyukba bele tudok préselődni :-)

10 év múlva megírom, egyetértek-e mostani önmagammal. :-)

Ír egészségügyi kisokos, második rész, avagy hol jobb megbetegedni (sehol, de ha már így alakult...)

Az ír egészségügyi rendszert bemutató második posztomban a kórházak működését magyarázom el.
Remélem mindenki felkészült a privát és public beteg fogalmából, aki nem, lásd előző posztot az ír egészségügyről. :-)


A kórházban az orvosi rendszer más mint Magyarországon, itt nincsenek osztályvezető főorvosok, hanem egy osztályon belül különböző csapatok vannak, ezeknek van egy-egy főnöke, ő a konzultáns. Alatta dolgoznak a "rezidensek" (idézőjelben, mert nem pont az a rendszer mint otthon, ez nem ugyanaz mint az otthoni rezidens).
Zsoltiéknál például a sebészeten van két vastagbél konzultáns, két emlősebész, és Zsolti mint gyomor-nyelőcső/bariátriai sebész konzultáns, mindegyikük egy-egy saját csapattal (ez egy kis vidéki kórház, nyilván nagyobb klinikákon jóval több csapat van). Egymás mellett dolgoznak, kb. semmi közük egymáshoz, minden csapatnak megvan, hogy mikor van műtője, mikor szakrendelője és mikor ügyeletes.

a konzultásnsok és egyéb, nem konzultáns (intern, SHO, registrar) orvosok aránya  Írországban
(ilyen bontásban magyar statisztikát nem találtam, de a két eü rendszer olyannyira eltér, hogy a konzultáns fogalom otthon nem is igazán behelyettesíthető)

A konzultánsnak a kórházon belül nincs főnöke, az ő munkáltatója az ír állam, főnöke pedig talán az egészségügyi miniszter, de nyilván ez nem valós kapcsolat. Ahogy az egyik kolléga fogalmazott: a kórházigazgató (aki egyébként nem orvos, hanem többnyire gazdasági szakember) könnyebben szabadul meg a feleségétől, mint egy konzultánstól.

A betegek főszabály szerint csak háziorvosi beutalóval mehetnek a szakrendelésekre.

A Churchill-nek tulajdonított*  mondás szerint 'Annak a statisztikának hiszek amit én hamisítottam', úgyhogy kezeljük az adatokat fenntartással, de :

A kórházi kezelések, a vizsgálatok és a szakrendelések public várólistájáról ezen az oldalon lehet tájékozódni: NTPF   Persze ha az ember megunja a banánt bármikor dönthet úgy, hogy beaktiválja a privát biztosítását vagy összekaparja a rávalót és kifizeti a vizsgálatot/kezelést/műtétet, kiválasztja a konzultánsát, ugrik előre és az adott doktor privát listájára kerül. (Sok beteg ilyenkor felhívja a konzultánsok titkárnőit, hogy kinél mennyit kell általában várakozni, és az nyer aki hamarabb megnézi)

Csak egy-két példa: listán levő de még időpontot nem kapott betegek közül több mint 18 hónapja várakozik (2019 februári adat): általános sebészetre 834, érsebészetre 170, kardiológusra 187, nőgyógyászati műtétre 213, ortopédiai műtétre 777... a sort folytathatnám. A 18+ hónap pedig akármennyi is lehet, pontosabb adatok nincsenek fent.
Arról nem is beszélve, hogy sokan kapnak ugyan időpontot, de a műtét előtti nap vagy akár aznap  törlik őket ágyhiány/műtőhiány miatt (az a fránya sürgősségi...). Ilyenkor majd később kapnak másik időpontot, de az nem derül ki számomra, hogy ez úgy jelenik meg mint a régi folytatása, vagy új időpontra csak egy hete várakozik...?


Egyes beavatkozásokról részletes listát nem találtam, de egy 2017 év végi cikk szerint a csípőprotézisre várók száma több mint 2100 volt, ezek közül 75 beteg már 15-18 hónapja van a listán.
A magyar NEAK várólista oldala szerint most épp 4475 beteg vár országosan új csípőre.
Ja, és a lakosságszám Írországban feleannyi mint Magyarországon, tehát összehasonlításként az írt lehet duplázni. Így kb forma-forma.

Magyarország területe és lakossága kb duplája Írországénak, viszont 3x annyi kórház van Magyarországon mint itt. Ha 100.000 lakosra jutó ágyszámot vizsgáljuk (mert ugye egy kórház lehet kicsi vagy nagy, darab-darab, ezért a lakosságszámhoz viszonyított ágyszám pontosabban megmutatja a különbséget): Az Eurostat 2017-es adatbázisa szerint Írországban 260, míg Magyarországon 700 ágy jut százezer lakosra. Ez azért már lényeges különbség - Magyarország javára.

                                   forrás: Eurostat 

És Magyarországon orvosból is több van, nem csak abszolút számokban hanem 1000 lakosra vonatkoztatva:

Aktív orvosok száma 1000 lakosra
 forrás: Department of Health, Ireland  (kiemelések tőlem)  

A rendszerben a magyarhoz képest viszont van egy csavar (erről már írtam az előző posztban): 

A betegek igényelhetnek "public" azaz ingyenes, és "private" azaz fizetős időpontot. A kórházi várólisták is duplák, van az állami és a privát lista, persze a privát rövidebb, ergo hamarabb be lehet jutni (de azért még így is hónapokat várnak egy műtétre...)


A kórházi konzultánsok az állami kórház kincstári felszerelésével, állami fizetés mellett, állami fizetett munkaidőben kezelnek privát betegeket. 

Ismerős???   Ugye-ugye, hisz ez a paraszolvencia! 

Nos, csak majdnem. 

A különbség, hogy 

- ez legális

- adózott jövedelem

- nem "amennyit gondol" a beteg, hanem fix tarifája van 

   (és elárulom, sokkal több mint amennyi otthon a paraszolvencia: szakrendelőben egyetlen vizsgálat/konzultáció 100 Eurótól felfele (az ugye barátok közt is 30.000 Ft), a kontroll ára általában 50-70%-a az első vizitnek - minden egyes alkalommal, ha beteszi a beteg a privát lábát a rendelőbe. És ezen felül jön a kórházi napidíj, a műtét/vizsgálat díja...)

- a kórházi bent fekvésnek, minden vizsgálatnak, műtétnek is megvan a privát tarifája, akárcsak egy magánkórházban (igaz, attól valamivel olcsóbb, mert a körülmények mégiscsak az állami kórházat tükrözik) : ha a betegnek van privát biztosítása akkor (mint fent írtam, csomagtól függően) részben-egészben a biztosító visszatéríti ezeket a díjakat, (illetve a konzultánsok szerződnek a privát biztosítókkal és azoktól kapják a műtéti díjat) ha nincs, akkor kinyithatja a pénztárcát és kifizetheti, mint a Tescoban a marhalábszárat, ez az ún. 'self-funded' beteg.

Sokszor felmerül, hogy külön kellene választani az államit a magántól, hisz ez az esélyegyenlőtlenség melegágya - de ahogy itt mennek a dolgok, mi azt már nem érjük meg...

Na akkor  nézzük ezek után

- milyen betegnek lenni Írországban?

A kórházba bekerült beteg egy egész sor dolgozóval találkozik: alnővér, szaknővér, orvostanhallgató, 'kis rezidens' (intern, SHO), 'nagy rezidens' (registrar)... és itt a "rezidens" akár 50 év fölötti őszülő halántékú doki is lehet. Sokan akár Magyarországról is kijönnek kis orvosnak, viszont ez egy csapda: ha nem felvételizik és kerül be a szakorvosképzésbe  (Royal college registrar - ami nagyon nehéz, több körös vizsga), akkor nyugdíjig rezidensként dolgozhat, soha nem lesz belőle szakorvos. És itt bizony a rezidens sokszor rabszolga... egy belgyógyászaton még el is lesheti a tudományt, de a műtétes szakmákban gyakorolni kell, hogy megtanuljon műteni. Műtétet pedig nem nagyon kapnak, Zsolti anyázik is rendesen, hogy némelyik sok év munkatapasztalattal még kamerázni is alig tud, ahogy egy volt kollégáját is gyakran idézgeti: "ha polip lennék magamnak asszisztálnék".

A képzés más, annak során persze megadott számú műtétet el kell végezni, de ezt itt sem olyan könnyű összegyűjteni. (Esetleg a képzési rendszerről is írjak egy posztot...?)
Egy magyar szakorvosjelölt bárhol zsebre tett kézzel leoperálja ezeket... Igaz, ez a egy vidéki kis kórházban leszűrt tapasztalat, de mivel évente több új rezidenssel dolgoznak és elég aktívan cserélődik a banda, illetve sok olyan dolgozik itt aki korábban a fővárosban vagy nagyobb egyetemvárosban dolgozott, így valószínűleg nem sokkal fényesebb a kép máshol sem. Igaz, sok náluk a képzésben részt nem vevő "örök rezidens".

Konzultánsból nagyon kevés van, országosan limitált szám, kihalásos alapon lehet új helyet megpályázni, és a szakvizsgán túl tudományos tevékenység, külföldi munkatapasztalat, valamilyen speciális szakterületbeli jártasság (fellowship) is kell hozzá** Sok magyar szakorvos is dolgozik kint Írországban rezidensi munkakörben, igaz, a fizetés még így is jobb mint a magyar szakorvosbér, de meg sem közelíti a konzultánsi fizut. (Magyarul a szakvizsgáját EU-s szabályok szerint ugyan honosítják, de pusztán ez nem elegendő arra, hogy konzultánsi posztot nyerjen el egy állásinterjún, annyi, hogy a specialista címke alatt regisztrálja az orvosi kamara. Ha nincs hozzá semmi extra tudománya, akkor többnyire szakorvosként is csak registrar pozíciókba veszik fel)

Namármost ... sehol nincs az előírva, hogy a beteget a konzultánsnak is látni kell. Vagy bármiféle szakorvosnak. A szakrendelőben is ülhet sho, rezidens, a műtétet is végezheti rezidens, a vizitet is csinálhatja egyedül a rezidens... minden azon múlik, hogy az adott csapatban a konzultáns kinek milyen feladatot ad. Otthon ez már kiveri a biztosítékot... itt természetes. A konzultáns persze felelős a csapatáért, ha személyesen nem is látja, de azért minden betegről tudja, hogy mi történik vele (jó esetben...). A privát betegnek megvan az az előnye, hogy őt a konzultáns látja a szakrendelőben és ő végzi a műtétet vagy más beavatkozást is. Ugye, pénz beszél...

Sokszor hallom, hogy itt ugyan sokat kellett várni a sürgősségin, de azért nem hagyták magukra őket, mindig benézett valaki, elmondta mi történik, egyszóval törődtek velük... Nos, ez így ebben a formában igaz is, és a beteg szempontjából nagyon is fontos. Az egészségügyi dolgozók nem annyira leterheltek, az egy betegre jutó személyzet valóban több, mint otthon. Emiatt, és az ír mentalitásból adódóan, (amire a konfliktuskerülő az egy enyhe kifejezés) mindenki mosolyog, kedves, figyelmes, és mindenekelőtt beszédes...  De attól még nem lesz orvosi szempontból minőségibb az ellátás, hogy "ez elment vadászni, ez meglőtte..." :egy nővér vérnyomást mér, a másik megkérdezi, hogy egyedül lakik-e, a frissen végzett orvos megkérdezi, hogy mi a panasza, a rezidens megvizsgálja, aztán elmondja mi van - ráadásul kb óránként végigtolják a kajás kocsit és folyton kérdezgetik az embert: teát? kávét? kekszet? (nem csoda, hogy úgy el van hízva az ír lakosság...) ... csak arra alkalmaznak egy nővért, hogy amikor valamilyen kisebb beavatkozás történik, simogatja a beteg kezét, és azt hajtogatja, hogy ne izguljon, mindjárt kész... és tudom, sokaknak ez nagyon is számít. Szóval az egyszeri beteg kellemesen tölti az idejét, még éhen sem hal, wc-papír és kézfertőtlenítő számolatlanul... 

csakhogy...

Ha mindez délután 4-5 óra után történik, akkor bizony konzultáns max. telefonvégen: a kórházakban éjszaka és hétvégén csak rezidensek dolgoznak. A konzultáns behívós ügyeletes. Telefonos segítséget lehet kérni tőle, de csak akkor megy be, ha a rezidens valamiért behívja, ha olyasmiről van szó amiben nem tűnik elegendőnek tanácsot adni. Meg úgy egyáltalán: ha a rezidens úgy érzi, hogy van szüksége tanácsra... Igaz ez a sürgősségi vagy az intenzív osztályra is... gondolom nem kell magyaráznom a három pontot a mondat végén... ezeken a helyeken sokszor percekben mérik az életet... És itt bizony a privát biztosító sem segít, a 'fizetős vendéget' is csak reggel látja a konzultáns. Ebből sok minden következik (és egyik sem igazán pozitív, de már tényleg nem akarom hosszúra nyújtani a posztot)

Természetesen a konzultánsok is emberek, és ennek megfelelően vannak lelkiismeretesebb és kevésbé lelkiismeretes példányok... de sehol semmi nem írja azt elő, hogy mit bízhatnak a csapatukra: a rezidens tükröz, operál, szakrendel, katéterez, altat... szakterülettől függően. Ami alapvetően mindenhol így van, hiszen így tanulja a szakmát, semmiképp nem akarom lekicsinyelni a rezidensek tudását, csak jobb helyeken (beleértve általánosságban Magyarországot is) van a kórházban azonnal elérhető tapasztalt szakorvos szükség esetére (ismerem a sztorit ahol az urológus rezidenst egyedül hagyták a sürgészeten vagy a bőrgyógyászt zavarták le az SBO-ra, de ott azért akadt legalább egy nyamvadt szakorvos kórházon belül, legalább az intenzíves, ha nagy a baj, van kinek visítani).
Itt sok rezidens panaszkodik, hogy egyedül hagyják a beteggel, volt olyan magyar rezidens itt a mi kórházunkban is, aki pont emiatt ment el, mert otthon sokkal több oktatást és segítséget kapott. Vagy volt olyan kolléga, aki Magyarországra ment Erasmus gyakorlatra, és ugyan szörnyülködött az áldatlan állapotok miatt (kórházi ágy kitört lába téglával pótolva, hulló vakolat, betegkaja...) de áradozott az oktatás minőségéről, a szakorvosi felügyeletről és hogy egy műtétet akár két szakorvos jelenlétével végezni?? Az meg aztán pláne luxus!

Tovább is van, mondjam még?

Az előző posztban kitértem a privát egészségbiztosításokra, nézzük ezután, hogy megéri-e vagy sem.

Először belinkeltem ide a legnagyobb magánbiztosító oldalát árakkal, de nem tudom mennyire reklám az ilyesmi, meg szabad-e... úgyhogy akit érdekel, inkább járjon utána...

Csak kíváncsiságból megcsináltam a melyik csomag illik hozzám a legjobban? típusú tesztjüket, családi biztosítás (apa, anya, 2 gyerek), alapcsomag 1086 Euro évente. Ebben egy szakorvosi vizit van részben finanszírozva, a háziorvosi vizitek pedig egyáltalán nem. Mondjuk legalább az adóalapot csökkenthetem vele. A legdrágább alapcsomag ( még mindig semmi szülészet, spec kardiológia, fogászat) 2537 Euro. Ez sem fizeti teljes egészében a vizitdíjakat, de egy része visszaigényelhető, de ezek száma is maximálva van. Pl. kórházi konzultáns, háziorvos max 7x egy évben.

Alapvetően, ha valaki nem beteges, ritkán jár orvoshoz és fiatal, akkor szerintem nem éri meg (bár adóalap csökkentésnek esetleg jó... pénzügyi kérdésekben borzalmas vagyok). Persze spórolni kell, de ha ugyanazt az összeget félreteszi, abból telik hébe-hóba egy térd MRI-re vagy akár egy sérvműtétre ha nem akarja kivárni a public listán a sorát. (Pl. a helyi privát radiológián a térd MRI 295 Euro, de vannak helyek ahol már 210-ért is lehet kapni... Azaz az 1000 Eurós alapcsomagból évente három MRI-re is futja... és még marad háziorvosra is :-) ) Ha meg netán nem kell az az három vizsgálat évente, a fennmaradó pénzt összegyűjtve azért pár év alatt már akár egy műtétre is futja...

Aki gyakran jár orvoshoz, ott már meggondolandó. Leginkább azért, mert a privát biztosítók a konzultánsokkal szerződnek. Azaz nekik fizetnek, ezért a pénzért pedig meg kell dolgozni: a privát beteget konzultánsnak kell ellátnia. Persze a rezidensek is részt vesznek a betegellátásban, de itt nem fordul az elő, hogy a konzultáns egyáltalán nem találkozik a beteggel, illetve papírforma szerint a műtétet is a konzultánsnak kell végeznie.


A szülészet más tészta, az a szintű luxus amit Magyarországon elvár a "fizetős" kismama, még privát betegeknek sincs. Vasárnap délután, szabadságról, vagy hajnal háromkor szüléshez nem rohan be a választott konzultáns, ilyenkor az ügyeletes látja el a kismamát. A szülést alapvetően szülésznők vezetik, orvos csak akkor van jelen (privát betegnél is) ha komplikáció miatt  az indokolt.
A terhesgondozás elsősorban a háziorvosok és a szülésznők feladata, komplikációmentes kis rizikójú terhesség követésénél public betegnél szülész konzultáns nem vesz részt. Természetesen a nagy rizikójú, komplikált eseteknél a public beteget ugyanúgy konzultáns látja mint a privátot. A privát biztosítással rendelkező betegeknél viszont van több konzultánsi vizit is, de ennek többnyire van önrésze, a biztosítók nem fedezik teljes egészében ezek díját. Az otthonszülés megengedett, de nem az ország egész területén érhető el állami finanszírozásban. A szülést ilyenkor két szülésznő vezeti, orvos nem megy házhoz, de az előzetes rizikófelmérésben szükség esetén részt vehet.

Ja, és a mentőn nincs orvos, csak "paramedic", ami kb. az otthoni mentőtisztnek felel meg. Csakhogy Magyarországon van esetkocsi mentőtiszttel, van orvossal, rohamkocsi sürgősségi szakorvossal... itt nincs más opció. És sokszor itt sincs ám kint 15 perc alatt mentő...

Az is igaz, hogy Magyarországon más az egészségügyi kultúra is: otthon sokkal gyakrabban hallottuk a "fizetem a tb-t ergo nekem jár" nagy sikerű szlogent, értendő ez mentőszállításra, orvosi ellátásra, gyógyszerre, beutalóra... itt jobban megértik, hogy az ügyeletre bizony be kell jönni, azért mert lázas vagy hány valaki, nem megy házhoz az orvos... és azért sem, ha van még 3 másik gyerek otthon és nincs kire hagyni. Behozzák mindet és kész. És igen, túlélik.

A fizetés pedig itt is ugyanúgy téma mint otthon és itt is keveslik, természetesen. Persze, mert míg Magyarországról nézve az ír konzultánsi fizu az álomfizetés, addig az ír orvos az USA vagy Ausztrália felé kacsintgat és oda vándorol ki, még több pénzért. Ráadásul az orvoshiányért itt is az államot hibáztatják, mivel a válság miatt lecsökkentették a béreket és azóta sem emelték vissza. 30%-os bérkülönbség van a 2012 előtt és az azt követően kezdett konzultánsok alapbére között, ami azért komoly bérfeszültséget generál. Ígéretet már kaptak a rendezésre, pénzt még nem.

És hogy itt van-e paraszolvencia? Természetesen nincs. De a betegek itt is hoznak néha ajándékot ha elégedettek. Viszont itt még véletlenül sincs olyan színezete a dolognak, hogy a beteg bármilyen előnyt várna el az ajándékért cserébe. Ha hoz egy doboz tojást, egy üveg italt, virágot, csokit,  ajándékkártyát, akármit, (ja és persze képeslapot, annak itt nagy hagyománya van), akkor azt valóban köszönetképpen teszi, és igazán jól esik.

Ha össze akarnám foglalni, akkor azt mondanám: Itt csak orvosnak lenni jó... 

ha nyugdíjas leszek, vagy betegek leszünk és magunkon már nem segítünk, akkor repjegy és irány Spanyolország. De még Magyarországon is szívesebben lennék beteg. És ezt nem csak én mondom, hanem kb minden itt dolgozó magyar orvos. :-(

Amit a külső szemlélő az itteni kórházban lát az a "hotelszolgáltatás", mi viszont az egész rendszert látjuk, belülről. És ha már választhatok, én inkább kerüljek szakértő kezekbe a hulló vakolat alatt és éljek száraz kenyéren egy hétig, mint hogy akár az egész bent fekvés alatt ne nézzen rám szakorvos...

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy úgy jó a magyar kórházak helyzete ahogy van, sőőőt.... csak hogy a stadionok árából jobb lett volna az épületeket renoválni (esetleg kórházak összevonásával modernizálni), eszközparkot felújítani, vagy vizitdíjból csirkemellet készíteni ebédre... de meg kellene becsülni (és megfizetni) azt ami jól működik... amíg még működik...
Vagy engem tenni meg egészségügyi miniszternek  ;-)

Az itteni orvosok nem értik miről beszélünk, hiszen ha ők külföldre mennek akkor Anglia, Kanada, az USA vagy Ausztrália a cél, amik alapjaiban hasonló szisztémák. Ha nemzetközi irodalmat olvasnak, annak 90%-a ezeken a területeken íródott. Mivel nem beszélnek mást mint az angolt, nem mennek el Németországba, Spanyolországba vagy Magyarországra, hogy megnézzék ott mi van - és esetleg visszavéve a felsőbbrendűségi komplexusukból belássák, hogy akár keletről is lenne mit tanulni... Persze ez nem az orvosok, hanem a betegek érdeke lenne, a konzultáns orvosoknak nagyon is kényelmes ez a rendszer... na meg nem is tudom mennyit kellene fizetni ahhoz, hogy egy itteni konzultáns bent töltse az egész éjszakáját vagy hétvégéjét a kórházban... szerintem ha bevezetnék, az írek azonnal csomagolnának Ausztráliába, pedig így is erőlködnek, hogy visszacsábítsák őket.


Az ír mentalitásra jellemző a fene nagy minőségbiztosítás: mindenre protokollt írnak, azt legalább be lehet tartani és nem kell gondolkodni. Józan ész? Gyakorlatiasság? Azt nem értik, itt az nem létezik. Minden legyen lepapírozva, megbeszélve, megbeszélik, hogy mit beszéltek meg legutóbb... ami elméletben kiváló, csak épp a gyakorlatban a beteggel nem történik semmi... max írnak egy újabb protokollt meg egy másik jegyzőkönyvet - probléma kipipálva.

Legjobban a Brian élete film egy jelenetével tudnám ábrázolni: képzeljétek el, hogy az asztalnál a konzultáns orvosok ülnek és Judit nővér meg Zsolti lenne, aki megpróbál egy felmerülő problémát megoldani...  hát kb. így érzi magát olyankor...





Szoktuk is mondani, fel kellene tölteni a kórházat keletről, aztán megmutatni, hogy lehet ezt jól is csinálni :-) Amikor a horvát radiológus, a magyar altatóorvos meg magyar sebész ügyel, megy is minden gördülékenyen. :-)

Hosszan tudnék még regélni a témáról (nyugi, isten ments), nyilván itt csak nagy vonalakban érintettem (hehe, mi lett volna, ha nem fogom vissza magam .-) ), de gondolatébresztőnek ennyi elég lesz. Ha valami konkrét kérdés felmerül, szívesen válaszolok.

* tulajdonított, tévesen, merthogy tudósok sehol nem találtak rá sem könyveiben, sem beszédeiben..., azaz valószínűleg nem is ő mondta

**Egy tavaly decemberi statisztika szerint összesen 3213 konzultáns poszt van az országban (beleértve a sebészt, belgyógyászt, bőrgyógyászt, radiológust, pathológust... minden orvosi szakterületet, kivéve háziorvos) ebből 2734 volt betöltve. Hogy milyen lassan őrölnek az írek malmai az abból látszik, hogy Zsoltiéknál a sebészeten 3 éve van egy betöltetlen állás, most épp meg sincs hirdetve - igaz, helyettesítő orvos átmeneti szerződéssel van a poszton.)

Írország, egészségügy: tényleg zöldebb az ír szomszéd fűje?

Egy kis betekintés az ír egészségügybe, első rész:

Magyarországon mindig azt lehet hallani, hogy bezzeg nyugaton. Nos, kíváncsi vagyok, hogy a posztok elolvasása után hányan cserélnék le az otthonit az ittenire...? 

Előre bocsájtom, hosszú lesz és fájni fog... Igyekszem érthetően elmagyarázni, de eléggé különbözik az otthonitól, úgyhogy tessék nagyon figyelni, mert csak egyszer írom le :-) Mivel nagyon hosszúra nyúlt két részletbe szedtem szét.

Az ír egészségügy alapjaiban véve két pillérre támaszkodik: van az állami és a privát egészségügy, ez a kettő azonban részben összemosódik.

A teljesen magán ellátásokról nem írok, az mindenütt a világon ugyanaz: az ember bemegy a magánkórházba és kiéneklik belőle az utolsó petákját is, de legalább minden csilli-villi, mindenki mosolyog és a lehetetlent is azonnal teljesítik. 

A következő bejegyzések az ír állami egészségügyi rendszerről szólnak (a teljesség igénye nélkül): 

Az állami eü. ellátásra tulajdonképpen minden tartósan itt élő jogosult, kb. hasonlóan a magyar rendszerhez (vagy járulékot fizet, vagy gyerek, vagy nyugdíjas, vagy regisztrált munkanélküli...) azonban a jogosultság nem jelent ingyenességet!

Alapvetően két betegtípus van:

1. akinek van valamilyen kártyája "card holder": medical card-os ("közgyógy") vagy GP visit card-os
2. egyéb public patient, azaz minden Írországban élő ember aki nem jogosult az előző kártyákra
       -   itt azért van két altípus: 
                       a) akinek van ezen kívül külön, saját maga által fizetett privát egészségügyi biztosítása  (ezeket hívjuk privát betegnek)
                         b) és akinek nincs

Vegyük sorra, melyik mit jelent:

Medical card holder ("Közgyógyellátott") és GP visit card holder ("Háziorvosi kártyás")

Szociális alapon lehet ún. Medical card-ot igényelni (ez az otthoni közgyógy igazolványhoz hasonlítható), kb a lakosság 1/3-a jogosult rá a jövedelme alapján (illetve kevesen egyéb okból pl. thalidomide-miatt fejlődési rendellenességgel születettek, rákos gyerekek, stb.). Az igényt mindenkinél egyénileg bírálják el a jövedelem, az eltartottak száma és az egyéb rendszeres kiadások (pl. albérleti díj, stb.) alapján, részletes info a hse oldalán.  Ezzel ingyenesen vehetik igénybe a háziorvosi ellátást, a kórházi ellátást, az alapvető szemészeti, fogászati és hallásvizsgálatokat. A gyógyszereket ingyen vagy "receptdíjért" kapják, illetve mentesülnek az iskolabusz díja és a középiskolai vizsgák díjfizetése alól is. Bizonyos költségeket, pl. vérvétel, receptdíj nekik is állniuk kell. 

Akinek az egy főre eső kiszámított jövedelmi értéke kicsivel meghaladja a medical card jogosultsági határértéket, az igényelhet GP visit card-ot. Ez ingyenes háziorvosi ellátásra jogosít, azonban a gyógyszerekért, kórházi bentfekvésért már fizetni kell. 6 év alattiak és 70 év felettiek számára alanyi jogon jár, tartósan beteg hozzátartozóikat ápolók igényelhetik, illetve a terhes nők számára a terhességgel kapcsolatos ellátás és a 6 hetes kontroll ingyenes. 

Public patients (minden tartósan Írországban élő ember)

Akinek egyik kártyája sincs, az egyrészt szerencsés, mert elég jól keres ahhoz, hogy ne legyen rászorulva, legalábbis ne tekintsék rászorulónak (a lakosság nagyobbik fele ebbe a csoportba tartozik), másrészt fizet mint a katonatiszt, mert itt bizony igen mélyen a zsebbe kell nyúlni ha az ember megbetegszik. Ez az ún. co-payment ("vizidíj"), azaz a befizetett tb ellenében (a társadalombiztosítási járulék itt USC) bizonyos ellátások ingyen járnak, másokért fizetni kell.

Privát beteg: 

Az állami egészségbiztosítón kívül itt több magánbiztosító is verseng a betegekért. Ezek úgy működnek kb. mint a Casco a kocsira: az ember eldönti, hogy mire kér biztosítást, mennyi önrészt vállal, és ennek megfelelően kikalkulálják az éves díjat. A választott csomagnak megfelelően a biztosítótól vissza lehet igényelni a költségek egy részét. Ezt mindenki maga döntse el, hogy neki megéri-e vagy sem..., erről még írok majd a későbbiekben.

Tehát a privát betegnek vagy van magánbiztosítása (a tb-t attól még ugyanúgy fizetni kell, ez plusz), vagy akár zsebbe nyúlva ki is fizetheti az adott ellátás költségét. Mondjuk ha van egy sérvem és meg szeretném operáltatni, akkor választhatok, hogy mint rendes járulékfizető feliratkozom a tb várólistájára, vagy használom a privát biztosításomat (esetleg a zsebembe nyúlok és kikapom a bukszából a rávalót) és a privát várólistára iratkozom fel. Természetesen a privát listák rövidebbek.

Ugye mindenkinek megkondult egy kis harangocska? Ez tisztára olyan, mint a magyar paraszolvencia, csak legális... erről is lesz még szó ...

Háziorvos:

A háziorvosi körzetek (nincs külön felnőtt- és gyerek háziorvos, mindenkit ugyanaz az orvos lát el) gyakorlatilag magánvállalkozások, szerződést kötnek a "tb"-vel, (HSE) oda számlázzák le a beavatkozásokat, a medical és GP visit card-os betegeknek az eü kassza fizeti a háziorvosát.

A bevételből fizetik a rendelő fenntartását, a műszereket, gyógyszereket, számítógépes hátteret, ápolónőt, adminisztrátort, takarítónőt, veszélyes hulladék kezelést, stb.) 

Akinek nincs a fent említett kártyája, az pedig fizet vizitdíjat. Nem 300 Ft-ot (1 Euro), mint anno amiért háborogtak Magyarországon, hanem orvostól és helytől függően 40-80 Eurot (a főváros mindig mindenhol drágább, de ez az adott orvos saját döntése, hogy mennyit kér. Az meg a privát beteg döntése, hogy a drágábbat vagy az olcsóbbat választja...). Annyi jó van a dologban, hogy az eü költségek (vizitdíj, kórházi díj, gyógyszerköltség, fogszabályzó, stb.) az adóalapot csökkentik, úgyhogy a számlákat meg kell tartani és adóbevalláskor a könyvelőnek átadni.

A vizitdíjat minden egyes alkalommal ki kell fizetni ha a háziorvoshoz megy az ember. Ha valami beavatkozás is történik, akkor annak külön extra díja van (házhoz hívás, anyajegylevétel, szemölcskezelés, vérvétel, fülkimosás, 24 órás vérnyomásmonitor, gyógyszerinhalálás, EKG, védőoltások, nőgyógy rákszűrés, spirálfelhelyezés, ... akármi - igen, itt ezt mindet a háziorvosok csinálják, melyik mire specializálja magát).
Az igazolások kiállításának, jogosítványnak is külön díja van, akár esetenként több száz Euróról beszélünk. A díjat a "közgyógyos" betegeknek az állam fizeti (Jó, jogsi, egyes igazolások a közgyógyosoknak is fizetősek, de túl bonyolult lenne minden részletre kitérni egy blogposztban, úgyhogy jelszó 'a teljesség igénye nélkül'...)

A privát betegek mindent fizetnek. Ismétlem, nem ugyanaz, mint Magyarországon, ez nem magánrendelés, nem kapnak semmivel többet, jobbat mint a közgyógyos, ugyanaz a háziorvos ugyanabban a rendelési időben, ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, vagy ugyanaz a központi ügyelet aki a "közgyógyos" beteget is ellátja. Nem élveznek prioritást, egyszerűen csak fizetniük kell. 

A kártyás betegeknek van egy háziorvosuk, bár ha valami problémájuk van, akkor kérelmezhetik a váltást, de alapvetően egy körzethez tartoznak. 

A privát beteg oda és annyiszor megy ahányszor és ahova akar. Csak győzze fizetni. 

Kórházak:

Ha valaki a kórházi sürgősségi osztályra háziorvosi beutaló nélkül érkezik, 100 Eurót fizet belépőnek (beutalóval ingyenes, illetve nyilván a háziorvosnak kifizette érte a díját, csak az olcsóbb mint 100 Euro). Mondjuk a sürgősségik itt is mindig bedugulnak, sokat kell várni, és állandó téma a hírekben, hogy hol van "katasztrófahelyzet", hány beteg van hordágyon mert nincs ágy...

A kórházban az állam (tb) által finanszírozott ellátásba tartozik minden (azaz az orvosi ellátásért, műtétért, szülésért, CT-ért, gyógyszerért nem kell fizetni), kivéve a "hotelszolgáltatást" (koszt, kvártély), ennek díja 80 Euro/nap (max. 800 Euro/év). Itt is vannak kivételek, mint pl. a szülés, egyes fertőző betegségek kezelése, stb. ezt most nem részletezem. Részletek a Hse honlapján.

A legutóbbi info-m szerint Magyarországon 1500-1600 Ft/nap az étkeztetés díja, ami kb 5 Euro...
Azaz csorgathatjuk a nyálunkat a facebook fotókon, hogy bezzeg itt milyen jó a koszt, van kézfertőtlenítő, wc-papír, pelenka, intim betét, fogkefe..., és a rendszeresen szedett gyógyszert sem otthonról hozza magával a beteg... de 80 Eurós napidíjból otthon is futná... (mondjuk úgy, hogy ha választhatnának, a legtöbb beteg inkább behozná azt a tekercs budipapírt meg rántott csirkét ebédre...  és még az ágyneműjét is boldogan mosná magára, csak ne kellene több száz Eurót leperkálni azért a pár nap bent fekvésért mert épp kivették a vakbelét vagy kezelték az asztmáját...)

Az is igaz viszont, hogy itt a rászorulóknak megfinanszírozza ugyanezt a minőséget az állam a jobban keresők befizetett tb-jéből*, míg otthon "aki szegény, az a legszegényebb". :-(



* Az adó mellett a tb járulék befizetés is sávosan történik:
USC (universal social charge):

AZ USC (társadalombiztosítási) járulék az éves bruttó jövedelem után
forrás: www.citizensinformation.ie 

Ebből látható, hogy a legjobban kereső réteg fizeti a legmagasabb tb járulékot, mégis ő az, aki a legkevesebbet kapja vissza belőle. Ezt hívják szolidaritás alapú társadalombiztosításnak, így biztosítva mindenkinek az elérhető eü ellátást. Amint láthattuk ez sem teljesen igazságos,  de Magyarországon ilyen eü reformmal tuti nem nyernének választást...

--

Ennyit a betegtípusokról és a finanszírozásról - az orvosok, a kórházi ellátási rendszer, a várólisták a következő poszt témája.

Csúszó csoda vagyok!

Síelni idén visszamentünk Spanyolországba, oda ahová kezdetben jártunk. A 'kellemest a hasznossal' esete forgott fent, tekintve, hogy amúgy is muszáj volt pár dolgot elintéznünk a ház körül. Az idő kiváló volt, csak épp nem síelésre, kifejezetten meleg volt, ami miatt nappal olvadt, éjszaka ráfagyott, szóval a hó inkább korcsolyapálya volt reggelente... de mi élveztük a napfényt és még egy pár jégborda sem ronthatta el a kedvünket. 

Tavaly írtam, hogy ez nem igazán az én sportom... idén sem volt ez másképp, de valahogy mégis... volt egy olyan "aha" élményem :-). 

Kezdtem azzal, hogy foglaltam egy órát egy oktatóval: a legnagyobb bajom az, hogy félek, és az nagyon nem jó. Vele valahogy magabiztosabban mertem lecsúszni, ha meg vele sikerült, akkor miért ne menne magamtól is, nem? Most egyébként is egy teljes hétre mentünk, úgyhogy a hét végére sikerült az összes pályán többször is végigmennem. Csak amolyan csigatempóban, de akkor is, elégedett vagyok magammal. :-)

" Egy csiga azt leste a magas buckáról 

hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.

Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,

mert érdeklődését roppant felcsigázta.

Majd töprengve egy-két hetet,

alkotott egy elméletet:

- Talpon marad a síkoson,

ki csak araszolva oson.

És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,

jégre ment, és estig csúszott is egy métert.

Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -

szólt ki diadallal, aztán odafagyott. " 

(Romhányi)

A csajok kitalálták, hogy farsang közeleg, mi lenne, ha jelmezben csúszkálnának? Azután Csenge kicsit veszített a bátorságából, így Pepe majdnem egyedül maradt, egyedül meg nem akart felöltözni..., de mire való az ember anyja ha nem erre? Úgyhogy először én csináltam hülyét magamból a kék csirke jelmezzel, de mikor Csenge látta, hogy nem szakadt rám az ég, felbátorodott, és gyorsan ruhát cseréltünk (hála az égnek). Utána már boldogon csúszkáltak és élvezték a sebességet.

itt még én, a csirke

itt már Csenge a csirke :-), Pepe tigris

Én eredetileg azt terveztem, hogy 2-3 napot csúszkálunk aztán túrázunk is a környéken, de a gyerekek inkább a sízésre szavaztak, így minden nap a pályán voltunk.

Ezzel végre nagyjából naprakész vagyok a bloggal, amire szükség is van, mert a héten vettem egy tucat repülőjegyet és foglaltam le egy csomó szállást, úgyhogy bőven lesz miről írnom az elkövetkező hónapokban :-)

Volt egyszer egy karácsony...

Így a tavasz kezdetén mikor már a nárciszaim is elvirágoztak, vér ciki ilyen bejegyzést írni, de ez van... Ne maradjon már ki. Majd gyorsan hátrébb süllyesztem a síelős poszttal :-)

Kezdődött az ünnepi szezon némi önkénteskedéssel. Errefelé ennek nagy hagyománya van, idén engem is hívtak a csajok: az egyik ismerősünké az a Santa Express, amit tavaly kipróbáltunk (és amiről akkor még nem tudtam, hogy  az övé). A szezon indulása előtt két napig megnyitja a kapukat a fogyatékosok, állami gondozottak, autisták, stb. számára. Ezekre spec. nevelési igényű iskolai csoportok, gyermekotthonok, fogyatékkal élők otthonai jelentkezhetnek, természetesen ingyen. A program ugyanaz, mint a fizetős vendégek esetében, csak a személyzet itt a barátnők önkénteskedéséből jön össze. Még tea, kávé, aprósütemény is van a büfében, természetesen most az is ingyenes.

Meghíztam, de nem ennyire... csak sok rétegben aláöltöztem a télapós pulcsimnak
reggeltől estig kint voltunk a hidegben, az én feladatom az volt, hogy fogadjam az érkezőket, segítsek beszállni a vonatba, és néha szaladtam a kastélyhoz, hogy előbb fent legyek az ajándékokkal mint a vonat :-)

a lelkes önkéntes csapat

Ezt követően a suliban volt karácsonyi vásár: a gyerekek kaptak egy-egy pultot, ahol kirakhatták a portékájukat, aztán aki akart, vehetett belőle. A csajok köveket gyűjtöttek a tengerparton, amiket aztán szépen kidekoráltak, és ezeket árulták. Pár kivételével mind elfogyott (pedig három nagy dobozzal készítettek), úgyhogy volt nagy öröm. 

lapos kavicsokat először fehérre festettek, aztán temperával készültek a minták, a kontúrokat pedig filctollal körberajzolták. Több napon át dolgoztak vele, de megérte :-)

Tavaly vettem, de valahogy elfeledkeztünk róla, így idén előkerült a polcon lakó manó, aki reggelre mindenféle hülyeséget kitalál és csínyeket követ el. Pár napig ötleteltem, de nagyok már ehhez, engem jobban szórakoztatott mint őket. Igaz, mikor nem csinált újabb csínyt, azért reklamáltak :-)

Idén Magyarországon karácsonyoztunk, pofátlan rablás a repjegyár ilyenkor, ahány külföldön élő család van manapság, valamelyik párt bevehetné a programjába a nyugdíjasok számára osztogatott karácsonyi repülőutalványt... Talán a Kutyapártot érdekelheti az ötletem...?

A csajoknál izgultam, hogy sikerül-e eltalálni kamaszék kényes ízlését, de most kifejezetten sajnálom, hogy nem szoktam videózni, szó szerint könnybe lábadt a szemük az ajándékok láttán. Csak rendes ürge ez a Télapó :-)

gyors fotó, aztán essünk neki!

még egy pulcsinak is úgy örült, mint egy kisgyerek

a lovas dolgok minden mennyiségben nyerők

nem gondoltam, hogy ennyire tudnak még örülni valaminek (konkrétan itt épp egy új telefonnak)

 A sok apró ajándék nálunk már hagyomány, imádnak bontogatni. Így aztán egyenként csomagolok mindent, minél tovább tart, annál jobb :-). Tudom, nem túl környezetbarát, de egyszer egy évben...

Ő(k) még csak most tizennégy...

A csajok 14 évesek lettek, ezzel is tartozom a blognak:

a gyertyák már alig férnek a tortára, a "gyerekek" egyre kevésbé lelkesek ha sokáig fotóznám őket, de azért idecsempészek egy-két képet, egyszer majd még hálásak lesznek (vagy nem) :-)

Svédország: Göteborg, egy kis jávorszarvas simogatás és a Tanum környéki bronzkori vésett kövek felfedezése

Svédországban már jártunk, írtam róla korábban, így most ezeket nem ismétlem.

Azóta Esztiék Göteborgba költöztek, ez a kirándulás inkább baráti látogatás volt mint a szokásos turizmus, bár mikor vendéglátóink dolgoztak akkor mi bóklásztunk kicsit. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, volt hogy viszonylag hamar bőrig áztunk és inkább hazamentünk megszáradni, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat.

Ismét sikerült Gyuriékhoz is ellátogatni, érdekes ahogy a gyerekek ismeretlenül is azonnal 
megtalálták a közös hangot.

Gabikának van egy weboldala, a Swency, ahol online lehet svédül tanulni. Tanároknak, nyelvtanároknak is nagy segítség, mert nem kell a feladatok javításával bajlódni többet, az egész osztály eredményét, hibáit egy kattintással látja az ember. (aki most gondolkodik a kiköltözésen, még jól jöhet😉), illetve külföldön élő magyar gyerekeknek vannak fent magyart tanító feladatlapok.

Bevallom pár elvetélt próbálkozás után feladtam itthon a magyartanítást, egyszerűen a gyerekek engem nem vettek komolyan, elviccelték az órákat, ne meg mindig akadt jobb dolgunk is... Ezzel a weboldallal viszont a mai számítógépfüggő gyerekekhez is közelebb lehet hozni a feladatokat, szívesebben pötyögik be a megoldást egy elektronikus feladatsorba mint az anyjuk által kézzel írt papírokra, füzetbe. Remélem kitart a lelkesedés :-)

Nem csak tanároknak, de kint élő magyar szülőknek is szuper, hogy gyakorolhasson a gyerek magyart, vagy akár matekot is. Megtalálják benne az egész szorzótáblát, osztást, kivonást, összeadást mint gyakorló példatár (vagy a j-ly betűs szavakat). Az olvasás tanulásához több száz feladat van, kezdve a két betűs szavakon át a rövidebb mondatokig, rövidebb-hosszabb szövegértési feladatokig. Szülőként látod, hogy mik a típushibái a gyermeknek és így még hatékonyabban tudsz segíteni. Jó lett volna, ha ez kisebb korukban is elérhető lett volna!
Ezúton is köszönet érte, a lányokra nagyon is ráfér a helyesírás tanulása, akit érdekel, itt bekukkanthat.

Visszatérve Göteborghoz: először az Universeumban jártunk. Ez egy nagy tudományos- és szórakoztató központ, olyasmi, mint otthon a Csodák Palotája, gyerekekkel mindenképpen érdemes ide ellátogatni - ráadásul fedett hely, esőbiztos :-). Szeretek olyan programokkal indítani amit tuti élveznek, akkor jobban viselik az "unalmasabb" múzeumokat :-)

Ez tuti választás volt, nem csak a csajok, de én is imádtam, több órát eltöltöttünk benne. Az állatok nem félnek az embertől, nagyon közel, szó szerint néha karnyújtásnyira jönnek, volt olyan kisgyerek aki ettől megijedt, úgyhogy picikkel csak óvatosan.

Ahogy észrevettük a "dzsungelt", egyértelmű volt, hogy ott kezdünk

ez a szőrgombóc egy lajhár, ha esetleg nem lenne egyértelmű :-)

Sárgaszalagos nyílméregbéka: a világ egyik legmérgezőbb állata
A Batrachotoxin 0.00001 grammja halálos az ember számára!
A béka bőrén van a méreg, úgyhogy ne csodálkozzon, ha senki nem akarja megsimogatni...
Tudtátok, hogy csak akkor mérges, ha bizonyos mérgező rovarokat eszik? Mivel itt nem azzal etetik, ezért ő szegény teljesen ártalmatlan. 

Van nagy emeleti terasz, le lehet ülni uzsonnázni (sokan hoztak otthonról falatozni valót, de venni is lehet) és rengeteg tudományos-szórakoztató program gyerekeknek, még amolyan tornaterem-féle is ahol a hiperaktív ugrabugrák is ledolgozhatják a feles energiájukat.

az állatok után az űrkutatásról szóló rész volt a legérdekesebb

kipróbálhattuk hogy működik az "űrbudi"
Aki látta a Mentőexpedíció c. filmet Matt Damon főszereplésével, annak ez nem újdonság
(aki pedig nem látta, nézze meg)

űrkaja
Mivel folyadék semmilyen formában nem lehet a kabinban (ugyebár cseppekben lebegne a gravitáció nélkül és veszélyes lenne a műszerekre) , ha fogat mosnak a vizet le kell nyelniük, inni pedig csak szilár formátumú folyadékot ihatnak (tudom, oximoron), de ha megnézitek a sarokban azokat a fehér golyókat, na az tej....

a hajvágóhoz egy porszívócsőhöz hasonló szerkezet van erősítve
Azt viszont nem értem, hogy a kép szereplői miért nincsenek rögzítve - ők nem lebegnek?
Vagy a képet nem odafent készítették? Na erre már nem emlékszem

Kipróbálhattuk mennyit nyomnánk egy másik bolygón

vajon ki tudjuk cselezni a kobrát? (nem) 

Ezen kívül a parkokban sétálgattunk, kincset kerestünk, egyszer egy őz (vagy szarvas?) is átfutott előttünk, ez igen nagy meglepetés volt!

Mivel novemberben a napok rövidek, az eső pedig sokat esett, benti programot szerveztük és kipróbáltuk a falmászást. Azt már sokszor mondtam a gyerekeknek, hogy a falra mászok tőlük, de hogy szó szerint??! Egyáltalán nem olyan könnyű mint amilyennek tűnik, a legegyszerűbb falra párszor felmentem és már éreztem is az összes izmomat, főleg a karomban, ujjaimban. A ferde falon pedig még megkapaszkodni sem tudtam, potyogtam mint az érett szilva a fáról - még jó, hogy vastag matracokkal van kibélelve a padló :-)
Mondanom sem kell, a lányok nagyon élvezték, engem meglepett, hogy milyen könnyen másztak fel-le, bár másnap őket is elővette az izomláz.

Az Universeum mellett van a Liseberg vidámpark, de az eső és szél kombinációja elvette a kedvünket, ide inkább nyáron térünk vissza.

Hazafelé ismét Oslóból repültük, de nem busszal, hanem Esztiékkel kocsival mentünk vissza, így egyrészt még egy napot együtt tölthettünk, másrészt meg tudtunk állni itt-ott szétnézni. Az időjárással is szerencsénk volt, végre nem esett, csodás volt az őszi táj. 

Első megállónk egy jávorszarvaspark volt (Moose of Anneröd, 1 óra Göteborgtól északra) . A lányok azóta is emlegetik, vissza akarnak menni :-), még a szarvasszőrt is megőrizték. Nagy állatbarátok mind a ketten, ennél jobb programot keresve se lehetett volna találni. Egy nagy parkban vannak a jávorszarvasok bekerítve, de a belépőjegy mellé egy kosár almát is kapnak a látogatók - és ezt a szarvasok is tudják: ahogy sétáltunk az erdei utakon megjelentek a kerítés mellett, meg lehetett őket simogatni, nagyon barátságosak voltak. Egy hím van, a többiek nőstények: sajnos amikor több hím volt akkor megtámadták egymást - a halálig tartó küzdelem következménye a nagy szarvasagancs az étterem falán :-(

A belépőt az étteremnél vehetjük meg, néztünk egy rövid filmet a jávorszarvasokról, kaptunk térképet és több útvonal között választhattunk. A térképen fel voltak tüntetve azok a helyek ahol a legnagyobb valószínűséggel találkozhatunk szarvasokkal. 

nagyon barátságosak, és imádják az almát

A környezet is nagyon szép, akinek több ideje van, komplett egész napos túrák is szervezhetők erre, sőt, akár kint is lehet aludni az erdőben a szarvasok közt. Lehet halászni, grillezni, helyben biztosítanak minden hozzávalót. 

ezek a szarvasok félősebbek voltak, nem tudtunk a közelükbe férkőzni

Az a trófea a falon az általunk látott hím ellenfele volt. Sajnos ő maradt alul a küzdelemben

Ezt követően egy kisebb erdei túrát tettünk a Vitlycke Múzeum környékén (Tanumshede település közelében, a norvég határtól nem messze. Kb 130 km Göteborgtól északra) és megnéztük a bronz kori kőbe vésett képeket: a nagy, lapos kövek, melyek valamikor a tenger partján feküdtek ma már szárazföldi területek. Nagyon fontos történelem előtti időkből származó emlék, UNESCO Világörökségi helyszín. A bronz korban ezekbe a nagy lapos kövekbe véstek jeleket, örökítették meg a történeteiket , fegyvereiket, csatáikat, vadászataikat az akkori emberek. Valószínűleg vallási, rituális szerepük is volt. A múzeumba ingyenes a belépés, bemutatják, hogy élhetett a bronzkori ember a környéken. Nekünk sajna erre a részre nem jutott időnk, inkább az erdőben, a kövek közt tettünk egy nagy sétát. Emlékezetes volt!

bronzkori vésések a kőben. A mintákat a régészek pirosra festették, hogy jobban láthatóak legyenek:
hajókat, állatokat, harci eszközöket, embereket ábrázoltak

nem lehet könnyű megőrizni az itteni időjárási körülmények között

a természet is szép

ha követjük a kijelölt utat több hasonló vésett kőre bukkanhatunk

Ezzel búcsút vettünk Svédországtól.

Osloban ezúttal a reptéri szállodában aludtunk mert másnap korán reggel indultunk vissza, így itt ér véget ez a történet.