2012. február 12., vasárnap

Teljes a boldogság!


Pár hete csak úgy megemlítettem itt a blogon, hogy ó, milyen jó is lenne ha lenne egy kis ponty, netán tök errefelé...

Nos, kívánságom meghallgatásra talált!
Szinte hihetetlen, de egy kedves ismeretlen ismerős aki a blogomat szokta olvasni, meglepett több kiló fagyasztott hallal és tökkel, egyenesen Magyarországról!
Mikor hallottam, nem is akartam hinni a fülemnek :)

Az első adag meg is sült, paprikás lisztben, ahogy a Zuram szereti (és ő is süti meg, szóval tökéletes :) )
Az előkészületek közben pedig olyanok hangzottak el a lányok szájából mint 

- "Anya, szálkás hal! Ez tényleg szálkás hal!" *
- "Jaj de jó az illata! Biztos finom, csak már nem emlékszem az ízére"
- "Hal, kenyér, saláta - ma királyi ebédünk van"
- "Ez nagggggyon finom!!!! Kérek még!"

Azt hiszem ennél nagyobb dicséret nem kell. :) Pláne az én éhenkórász válogatós gyerekeimtől :)



(A fotó nem túl jól sikerült, de kutyafuttában készült mielőtt szétkapkodtuk volna )


És ha olvasnak minket a jótevőink: még egyszer NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK !!!



* a "szálkás hal" a csajok szóhasználatában édesvízi halat jelent , kb. összefoglalóan mindaz amit itt nem lehet kapni

4 megjegyzés:

  1. Orulok hogy izlett! :D Neha a legaprobb, legegyszerubb etelek teszik boldogabba az eletunket (nekem a TV paprika ilyen).

    VálaszTörlés
  2. Szia Ditke!
    és mindenkinek üdv, aki olvasgat!
    Most kapcsolódtam be a blogodba és ezen a ponton éreztem, hogy hozzá is szólok! Talán az ilyen kulináris élmények fognak bennünket, itthon maradottakat vissza a kiköltözéstől! Pedig már mindennel tele a hócipő és pár hete napi szinten gondolok arra, hogy el kell indulni innen külföldre! Vannak kapcsolataim Angliában, nagyon jól beszélek angolul, két nagylány anyukájaként talán még állást is találnék 3-4x annyi fizetésért, mint itthon, mégis nagyon nehezen születik meg a végső elhatározás!
    Ditke! Nektek már ennyi elég volt, hogy elinduljatok? vagy mi adta meg a végső lökést az elhatározáshoz??
    Amúgy minden bátorítólag hat, amit csak eddig olvastam Tőled, de hiába mentem vissza az időben, a bejegyzéseid már mind arról szólnak, hogy kint vagytok!
    Köszi a választ előre is!

    VálaszTörlés
  3. Szia Noémi!

    Mielőtt kijöttünk nem írtam blogot, de már a konkrét indulás előtt évekkel dolgoztunk rajta, hogy külföldre jöjjünk. Az biztos kiderült ha visszaolvastál, hogy orvosok vagyunk, és az otthoni helyzet (orvosellenesség a betegek részéről és a médiában, a megalázó és hihetetlenül túlbecsült paraszolvencia, az alacsony fizetés, az egyre jobban ellehetetlenítő képzési rendszer, stb. , valamint a minősíthetetlen belpolitikai helyzet) szembeállítva a már külföldre távozott kollégák pozitív beszámolóival együttesen adta meg azt a lökést, hogy mi is külföldön keressünk munkát. Elsősorban nem Spanyolország volt a cél, de mikor jött a lehetőség, a tengerpart, pálmafák, napfény :-), szóval döntöttünk. És egy percig nem bántuk meg.
    Honvágyunk sem volt, az ilyen dolgokat, mint ez a hal is úgy fogjuk fel, mint valami ínyencséget. Ahogy Magyarországon is vágyódhatsz a spanyol nyaralás után egy jó kis sangriára vagy gazpachora, úgy itt mi a pontyra vagy a gesztenyepürére gondolunk így.
    Én mindenkit biztatok, nekünk bejött :) És ha valamiért úgy adódna hogy megint más országba kellene menni akkor simán vállalnám, ha egyszer megteszi az ember ezt a lépést, utólag már nem is tűnik annyira nehéznek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ditke!
      Köszi a mindenre kiterjedő választ! Az itthoni helyzet jellemzése már nem férne el annyicska helyen, mint amit zárójelesen megfogalmaztál.:-(
      Továbbra is olvasom remek kis írásaid!!:-)
      Üdv, Noémi

      Törlés