2018. március 23., péntek

Ez történt velünk idén március 15-én


Egy ismerős révén meghívást kaptunk egy angliai magyar közösség március 15-i ünnepségére Liverpool-ba. Liverpoolban még úgysem jártunk, a gyerekeknek is jót tesz ha látnak igazi magyar ünnepséget, úgyhogy a múlt hétvégén útra keltünk. 

Volt ünnepi beszéd, koszorúzás Liszt és Kossuth emléktáblájánál, népdaléneklés és ünnepi ebéd is. Először kicsit úgy éreztem, hogy ez már "sok a jóból". Ha otthon élnénk, tuti nem énekelgetnénk Kossuth Lajos azt üzenté-t a nyílt utcán... Aztán persze beláttam, hogy ettől ünnep az amire jöttünk, és ugyan nekünk az oskolában kijutott a Talpra magyar szavalásból meg a Kossuth nóta éneklésből, de az én lányaim soha nem hallottak ilyet - így aztán túltettem magam rajta és elkeztem élvezni is a dolgot. Kicsit olyan turistaszemmel néztem az egészre: amikor ilyen ünnepség közepébe csöppentünk Spanyolországban, mindig élveztük és csodáltuk ahogy népviseletbe öltözve énekeltek, felvonultak, ünnepeltek. Hogy büszkék az ünnepeikre, hogy ez valóban az ünnepről szól, hogy semmi politikai színezete nincs annak ha valaki nemzeti lobogót tűz ki a házára vagy szalagot köt a hajába... lehet, hogy csak én érzem ezt így, de valahogy Magyarországon anno egyes pártok erősen kisajátították a kokárdát mint a politikai hovatartozás jelképét és sajnos kicsit negatív felhangja lett a "nemzeti"-nek manapság...

Ezt itt és most elfelejtettük és csak az ünnepre, a hagyományőrzésre koncentráltunk. 



Állítólag lehet tudni, ha magyarok tévednek erre: ünnepnaptól függetlenül is hallották már a házban lakók a Kossuth nótát, akár hajnal kettőkor is... 

1 megjegyzés: