Láttál-e már valaha ... igazi migránst?

Ugyan már szörnyen unalmas, hogy a kampány előtt/alatt a csapból is ez folyik, de nem hagyhatom szó nélkül a kérdést mivel minket is érint a téma.

forrás: www.szorakoztato.com

Nem tudom, hogy látott-e már minden kedves olvasóm testközelből igazi migránst.... Nem, nem a temetőbe érkező távoli hozzátartozókra vagy a hideg/eső ellen fejkendővel védekező szomszédra gondolok, az mind kamu. Valódi, igazi migránst, na olyannal találkoztatok már? Persze ők sem egyformák: vannak a haszonleső  gazdasági (akár illegális) bevándorlók, az oltalmazottak, a menedékkérők, de lehet valaki simán csak migráns is... de  hogy mikor ki melyik kategóriába esik az épp nézőpont kérdése ... 

Nekem jó, számomra egyértelmű: azok a szégyentelen gazdasági bevándorlók akik elveszik a helyiek munkáját tulajdonképpen mi vagyunk...

De azért ez sem ilyen egyszerű...

Amikor a migránsok már minket is fenyegetnek és már a spájzban vannak... na akkor az üres szavak helyett a tettek mezejére kell lépni! 

Az úgy kezdődött, hogy a konyhába lépve megláttam, hogy egy sötét alak cikázik át előttem. Tudhatta, hogy szabályellenesen, mert sunyi módon elrejtőzött a hűtő mögött. (Megsértette a határzárat - de hogy hogy a fenébe mászta át a kerítést és jött be a házba, az rejtély - bár gyanítom, a garázsajtón levő rések a ludasok...) 

Mondom a Zuramnak, Tibi /Zsolti, migráns a láthatáron! Először felszólítottuk, hogy igazolja magát, persze dokument nyista. Egyértelművé vált a tényállás: illegális bevándorlóval állunk szemben! Még a mosogatógép mögé való elrejtőzéssel is bepróbálkozott! A Zuramat elszalajtottam a boltba és éjszakára migránscsapdákat helyeztünk el a konyha több pontján (szigorúan csak olyat ami nem veszélyezteti a migráns testi épségét). 

Másnap estére be is sétált a csapdába! A leleplezést követően ártatlan nagy barna szemeivel menedékjogért folyamodott.

akinek eddig volt kételye, annak elárulom: így néz ki egy illegális bevándorló

Regisztráltuk, fényképet készítettünk és az átmeneti menekülttáborba irányítottuk. A tárgyalás idejére az átmeneti szálláson igyekeztünk humánus körülményeket biztosítani a számára. Éjszakai búvóhelyet, fűtött szállást és három fogásos vacsorát kapott. Sorsáról később intézkedtünk.

Másnap összeült a Családi Migránsügyi Bizottság ahol a benyújtott bevándorlási kérelmet részletesen elemeztük. A gyerekek az "ugye megtartjuk" mellett érveltek, a kutya érdeklődően szemlélte és szaglászta és még a bizonytalanok táborát erősítette, mi, felnőttek a kitoloncolás mellett kardoskodtunk. Racionális érvként felvetettük a "de ti takarítjátok", a "zsebpénzedből veszel almot" és a "mi lesz vele mikor elutazunk" témákat.   Ezután még a nemzetközi szabadságjogokkal is érveltünk, azt hiszem ez gyakorolta az ellentáborra a lenagyobb hatást.

A migráns is kapott felszólalási lehetőséget, azonban nyelvi korlátokra hivatkozva a meghallgatás eredménytelen volt. (Tolmácsot kinek a feladata biztosítani?)
Végül úgy döntöttünk, hogy a döntést az ő kezébe (mancsába) adjuk, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa, nem?

Az illegális bevándorlót tájékoztattuk a döntésről és azonnali hatállyal megszerveztük, hogy a kérdést a többi honfi- és fajtársával megtárgyalhassa. Amennyiben a maradásra szavazna és nem hagyná el az átmeneti szállást úgy b) tervként a végleges letelepedési csomagot léptettük volna életbe.

Viselkedése arra engedett következtetni, hogy szabadon szeretné megválasztani élőhelyét, az akadálymentesített kijárat felé vette az irányt.

Migránsunk útra bocsátása zavartalannak bizonyult, őkelme csöppet sem sietősen, de távozott. 

                                                                         THE END


P.S. posztunk szereplői ugyan nagyon is valósak de a napi politikával való bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve...