Gyermekünk jövője

Az ember néha akaratlanul is elképzeli, hogy mi lesz a gyerekéből úgy 20-30 év múlva. Mert olyan ügyesen táncol. Vagy énekel. Vagy számol. Vagy szaval. (Tetszés szerint behelyettesíthető) 

Ezek olyan félig komoly - inkább komolytalan képzelgések, mert ugye azt senki nem képzeli, hogy például munkanélküli segédmunkás, de azt igen, hogy menő bankár :-). 

Gyerekkoromban leginkább azt hallottam, hogy mi NE legyek ("csak tanár ne" - ezt betartottam), vagy épp azt hogy "mi lesz így belőled fiam" - nem épp pozitív hangsúllyal - (hogy mi lett azt hagyjuk, mindig is megmondták, hogy inkább üzletasszonynak kellett volna mennem (hogy ez konkrétan mit takar azt ne kérdezzétek).

Nos, ez most Petrával kapcsolatban merült fel bennem.

A suliban elvárják, hogy a kötelező házi feladaton túl (ami amúgy sem kevés) még extra, szabadon választott könyveket is olvasson a nebuló. Lehetőleg mindkét nyelven. (Az enyémeknek nehezített feladatként néha magyarul is, bár bevallom elég sok elmaradásunk van a témában, de legalább lesz mit csinálni a nyári szünetben)

Szóval időnként ráböknek némelyik gyerkőcre, hogy másnapra vigye be az aktuálisan olvasott könyvet és meséljen róla a többieknek. A végén cseles módon még kérdést is kell feltenni - a hallgatóság figyelmét ellenőrizendő - a tartalommal kapcsolatban. 

Állítólag Petra rám hasonlít, így nem meglepő, hogy a szita agyát is tőlem örökölte.

Jobbik esetben este 10-kor lefekvésnél eszébe jut, hogy akkor másnapra elő kell rukkolnunk egy könyvvel, így gyors kutakodás a könyvespolcon: mi az amit elő tudunk húzni a tarsolyból az adott nyelven. Nem baj ha nem a gyerek olvasta hanem én, de legalább olvastuk. 

Rosszabbik eset ha teljesen elfelejti és csak az iskolában döbben rá, mikor felszólítják, hogy álljon ki a többiek elé és kezdje. 

Így volt ez most is spanyolból, szentségeltem is magamban mikor délután mesélte az iskolában történteket a kocsiban hazafelé jövet.*

Láthatólag azonban nem izgatta a dolog, így rákérdeztünk, hogy mit mondott és legfőképp mit szólt ehhez a tantónéni. 

Pepe pedig a legnagyobb természetességgel közölte, hogy hát azt mondta, hogy a könyvet ugyan otthon felejtette, de azért elmondja a tartalmát. És kitalált egy mesét, sőt, még kérdést is tett fel a többieknek. Majd cinkos mosollyal hozzátette, hogy senki nem vette észre, hogy nincs is ilyen könyv, még pecsétet is kapott a star chart**-jába érte. 

Egyben ráérzett az ízére a dolognak és felvetette, hogy neki nem is kell többet könyvekkel bajlódnia, majd mindig kitalál valamit. 

Ez a gyerek vagy a következő J. K. Rowling lesz, vagy politikus, esetleg ügyvéd... 

Azt hiszem pár év múlva nagyon fel kell kötnöm ha nem akarom, hogy ártatlan mosollyal átvágjon a palánkon... :-)

* Közvetlenül az után, hogy lejátszottuk a "mi újság?" "semmi" " mi volt az iskolában?" "semmi" szokásos jelenetünket

** a "Star chart" egy matricagyűjtő lap amire csillagokat ragasztgatnak, pecséteket tesznek a tanárok a jó munkáért cserébe. Minden 6. után jár egy apró ajándék amit a "golden box"-ból választhatnak és ha betelik az oldal akkor egy oklevelet kapnak. Nem fukarkodnak a dicsérettel, már jópár oklevelet sikerült begyűjteni. :-) És ugyan ezeket a szavakat le lehetne fordítani magyarra, de mivel a gyerekek egész nap így hallják az iskolában így is használják őket. Így vész el ékes anyanyelvünk... Viszont azt megkövetelni tőlük, hogy ezekre használjon magyar kifejezést nagyon idegenné tenné a beszélgetést a gyerek számára és tuti inkább nem mondana semmit, minthogy keresgesse azokat a szavakat amiket amúgy nem használna. Ráadásul némelyikre nem is igazán tudnék pontos fordítást. Azért ha nagyon belelendülnek rájuk szólunk ("Kaptam egy stickert a star chartomba mert eight out of eight-et írtam spellingből") , mert azért nehogy már szótár kelljen a gyerekhez :-)