Moraira

Szintén a tavaszi szünetben kirándultunk a Costa Blanca kicsit északibb részére, Moraira környékére. 

A szállásunk a Vera által már ajánlott Apartamentos Benitachell -ben volt. A booking szerint ugyan az utolsó szobát sikerült elcsípnünk, de kiderült, hogy alig a felében laktak, úgyhogy ha valaki szeretne itt megszállni nyugodtan hívja fel őket, attól, hogy a booking-nak nincs szabad szobája még sikerülhet megcsípni egyet :-)

Az időjárás viszont nem nagyon kedvezett. Bár láttam előre hogy esőt jósolnak, azért reménykedtünk. Mivel nekünk nem olyan egyszerű megszervezni egy hosszú hétvégét (vagy Zsolti ügyel, vagy én, vagy a gyerekeknek van kihagyhatatlan szülinapi zsúr, balett fellépés, stb.), úgyhogy ha már volt ez a lehetőség, eső ide vagy oda, mentünk. 

Ahogy odaértünk, épp csak bevittük a bőröndöket és már el is kezdett esni. Mondjuk éjszakára nem zavart, másnapra meg el is fújhatja a szél a felhőket... 

Bár reggelre a felhők maradtak de legalább nem esett (még) semmi. El is indultunk az előre kinézett túraútvonalon, bár dzsekivel, esernyővel felszerelve. 

A cél a Cap d'Or nevű őrtorony volt, ehhez csak a fehér-zöld jelzést kellett követni. 

A túra egyáltalán nem nehéz, kifejezetten kisgyerekeseknek is ajánlják. 

Egy helyen kettéágazik az út, le lehet menni egy barlanghoz, ez viszont kifejezetten nagyobb gyerekkel ajánlott. Mi megpróbáltuk ugyan, de visszafordultunk, túl veszélyesnek ítéltük meg a csajokkal. Azért a táj így is gyönyörű volt. 

itt kell lemenni a barlanghoz

egy ideig volt út, korlát, de mikor megszűnt és közvetlenül a meredek sziklafal és a tenger közt kellett volna menni egy keskeny kis úton akkor visszafordultunk

Menet közben találkoztunk egy spanyol családdal ahol a nagymama sokat mesélt a torony történetéről, a kalózokról. Az őrtoronynak nincs bejárata, csak kötéllel lehetett felmászni. Sokan azt hitték, hogy a kalózok kincse van benne elrejtve, így többször kibontották már a falát, az önkormányzat nem győzi restaurálni. 

az őrtorony, ebből figyelték a tengeren érkező kalózokat

Moraira kikötője fentről

A távolban a következő úticél, a Peñón de Ifach

Ha kisütött a nap vetkőztünk, ha elkezdett fújni a szél akkor pedig vettünk vissza mindent amit csak tudtunk. Ennél jobban ki sem számíthattuk volna, épp az utolsó lépéseknél kezdett el cseperegni, de akkor már beugrottunk az autóba és visszamentünk a szállásra.