Guimarães

Lisszabon és Porto a két legnyagyobb "látni kell" város, de mivel mi keresztülvágtunk az országon igyekeztünk több kisebb településre is betérni.

Az idei nyaralás, mint már írtam, a korábbiaktól eltérően elég rohanósra és szervezetlenre sikeredett. Na nem mintha konkrét útitervvel szoktunk volna elindulni, de legalább a neten már hónapokkal indulás előtt lelkesen átböngészem a látnivalókat, jegyzetelek, hogy aztán a milliónyi feljegyzett helyből legyen mit kihagyni.

Idén a költözési macera miatt ez szinte teljesen kimaradt. Valamikor régebben, mikor tervezgettem egy Portugál utat felírtam egy-két dolgot, azokat a jegyzeteket most leporoltam, bedobtam a bőröndbe, aztán ahogy közeledtünk a határhoz előkotortam, a google maps-ra ránéztem, hogy akkor mi a legközelebbi érdelődésre számot adó pont, aztán uccu neki.

Így alakult, hogy első megállónk Guimarães vára volt. Szerencsére szinte a vár tövében sikerült parkolni és még fizetni sem kellett érte. Egy kis dombra kell felmenni, onnan már látszik a bejárat: ahol az a szép hosszú sor kanyarog...

Első írásos említése a X. századból származik, a normann támadások elleni védekezésképp építették. A kora-középkorban még az ország fővárosa volt, ma már csak egy kisebb település észak-Portugáliában. Itt született Portugália első királya, Alfonso Henriques, ezért a nemzet bölcsőjének is nevezik, még az ország címerében is szerepel. 1109-ben itt kiáltották ki Portugália függetlenségét. A történelmi központ az UNESCO Világörökség listáján szerepel. 

Maga a kastély nem nagy látványosság, bent némi helytörténeti kiállítás és fel lehet menni a várfalra, őszintén szólva sok ilyet láttunk már.

Az írástudatlan nemesek ilyen kis rajzocskákat pingáltak aláírás gyanánt

Mellette található a St. Michael kápolna, itt keresztelték meg Alfonso királyt.

Egy kicsit tovább sétálva a Bragancai hercegek palotájához juthatunk, itt már több a látnivaló (a várnál kombinált jegyet vehetünk).

Braganca Katalin II. Károly angol király felesége volt, ő vitte át a portugál teázási szokásokat Angliába. (Eddig megesküdtem volna, hogy teázás = angolok. Ezek szerint ők is csak úgy egy másik európai országtól átvették?)
A palota XV. században lakott volt, majd hagyták tönkremenni, a kövek egy részét elhordták más építkezésekhez. Később a lepukkant épületet katonai laktanyának használták. Végre kb fél évszázaddal ezelőtt ráébredtek a műemlékvédelem fontosságára és felújították a palotát, amely ma múzeumként látogatható.  Nekem legjobban a falikárpitok jöttek be, illetve a gyengéim közé tartoznak az óriási étkezők a hosszú asztalokkal. :-)

fegyverkiállítás

óriási étkező hosszú asztallal - hát nem ettől palota egy palota? :-)

Nyitvatartás, jegyek:

Ezek után nyakunkba vettük az országot és továbbálltunk...