Porto

A Duoro folyó mentén épült óváros messziről nézve hangulatos (az UNESCO is magáévá tette), kicsit régimódi, azonban közelről nekem nem jön be ez az olaszos "vadromantika". Mindenütt hulló vakolat, lepukkant, lakatlan épületek, utcai kötélre teregetett bugyogók, tömeg :-(

Porto és Vila Nova de Gaia a Duoro folyó két partján

I. Don Luis híd, mely összeköti a két partot, ezáltal a két települést 

messziről aranyosak a kék csempékkel díszített, keskeny, magas házikók

közelebbről már lehangolóbb látvány

a szemét újrahasznosításának egy módja. És legalább takarja a hulló vakolatot...

Persze tudom, hogy ezzel az Olaszország kedvelők bütykére léptem, de én Olaszországot se "úgy" kedvelem. Az, hogy az észak-olasz részeken minden sarkon belebotlik az ember a klasszikus kultúra emlékeibe feledteti ezeket az emberrel, Nápoly és környéke viszont csak a városokon kívül, a természetben fogott meg. A portugáloknak mégis van egy nyerő pontjuk az olaszokhoz képest: nem közlekednek olyan őrült módjára. 

Portoban állítólag az óvárosi nagy belmagasságú, patinás épületekbe nem szívesen költöznek: magas bérleti díj, magas rezsi, korszerűtlen kialakítás, elöregedett épületgépészeti elemek, stb. Sok pénz lenne a felújításuk, és bár állítólag próbálkozások vannak, eddig nem sok sikerrel. Akik pedig itt laknak, azokat inkább sajnálom, biztos hogy nagy szegénységben tengetik életüket, és nem feltétlenül élvezik a szűk sikátorok, pici, sötét, lepukkant lakások "mediterrán báját". 

Konkrét terv nélkül indultunk útnak: két napot szántunk a városra, ennyi azt hiszem elég is volt. Csak úgy bóklásztunk az utcákon, illetve reggel a turistairodában vettünk jegyet a folyó túloldalán található pincészetek egyikébe borkóstolásra.  

A Sé katedrálisnál kezdtük a sétát:

a kék-fehér csempedíszek nagyon tipikusak 

Majd lementünk a folyóhoz. Mivel először vakvágányra tévedtünk ez jó kis séta volt szűk lépcsőkön a dimbes-dombos Ribeira-negyedben.

A folyóparton rengeteg sétahajó várja a turistákat. A nagyobb, modernebb és a kisebb, fából készült bárka verseng egymással: mi ez utóbbit választottuk.

Végigvisz néhány km-en a folyóparton a hidak alatt, menet közben mesélnek a látottakról. Így tudtuk meg, hogy az egyik hidat az az Eiffel tervezte aki a Párizs jelképévé vált tornyot is. Szerkezetét tekintve valóban hasonlít :-)

Amíg vártunk a hajó indulására beültünk a vele szemben levő kávézóba reggelizni. Valószínűleg korán lehetett még mert nagyon lassan jutottak el oda, hogy kiszolgáljanak minket, pedig csak egy család volt rajtunk kívül...

A hajókázás után kóvályogtunk az óvárosban, mentünk egy pár megállót a nosztalgiavillamossal, amiről a bormúzeum mellett szálltunk le.

Ennek megtekintését csak azoknak ajánlom akik már végképp nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel vagy a végletekig elkötelezettek a portói bor története iránt, ugyanis néhány régi hordón, üvegen és borospoháron kívül max néhány szállítólevelet, térképet láthatunk kiállítva. 

Mivel a türelmetlenebb fajtából vagyunk összerakva kilépéskor nem vártunk a villamosra hanem gyalog sétáltunk végig a folyóparton a központ felé.

Mivel már közeledett a pincelátogatás időpontja átsétáltunk az. I. Luis hídon és a túlparton beültünk ebédelni - üres gyomorba nem esik jól a bor. :-)

A pincelátogatásnak egy külön posztot akarok szentelni, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy megéri kipróbálni. 

Miután kijöttünk a pincéből úgy gondoltuk érdemes ezt a várost felülről is megnézni. A folyó ezen oldala egyébként már nem Porto városához tartozik, hanem Vila Nova de Gaia településnévre hallgat. A kikötőnél indul a felvonó, ami néhány perc alatt felvisz a hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Porto óvárosára (és ilyen távlatból már nem is látszik, hogy hullik a vakolat, úgyhogy még nekem is tetszett :-) )

Lehet választani, hogy csak felfelé veszünk-e jegyet (ebben az esetben érdemes visszafelé átmenni a Luis híd felső részén, vissza Portoba (tériszonyosoknak nem ajánlom),

illetve akár oda-vissza jegyet is vehetünk amihez egy közeli pincében borkóstolás is jár.

felvonó árak

Mi ez utóbbit választottuk. itt nincs vezetett túra, csak egy ujjnyi portói és a falon kirakott információs táblák sok nyelven: mindenki olvasgassa kedvére. 

Ezután vízi-taxival mentünk vissza a portói oldalra és még sétálgattunk amíg be nem sötétedett. Másnap pedig körbesétáltuk ami még kimaradt. Nem volt kedvünk bemenni újabb-és újabb templomokba, egy idő után nekünk mind egyformának tűnik, és sorban állni sem volt kedvünk sehol, úgyhogy maradtunk a sétálgatásnál, cukrászdázásnál, az mindig bejön. :-)

régi városfal

Klerikusok tornya (fel lehet mászni, mi ezt inkább kihagytuk)

kirakatdekoráció parafadugókból - jópár üveg bor nyakát kellett ezért kitekerni :-)

• São Bento vasúti pályaudvar

érdemes benézni akkor is ha nem akarunk vonattal utazni

körben mindenütt gyönyörű csempék

A pályaudvar előtt egy nagy kő, ilyen csempeszerű műanyag festékkel borítva. 

A második nap reggelén "az Abszol-úton, a Harry Potter könyvesboltban" kezdtünk. Naivan úgy gondoltam, hogy reggel kényelmesen odasétálunk, hátha a népek nem szeretnek korán kelni és nyitáskor nem lesz olyan tömeg. Mondanom sem kell, tévedtem.

Livraria Lello, ismertebben "Harry Potter könyvesbolt"
kívülről egész picinek tűnik

Nyitás előtt kb 15 perccel érkeztünk, már messziről látszott hová kell menni, olyan sor kígyózott. Kiderült, hogy jegyet kell venni (nem ám csak úgy betér az ember mint egy átlagos könyvesboltba), a jegyeket viszont a bolt melletti helyiségben árulják. Így aztán Zsoltit otthagytam, hogy tartsa a helyet míg visszaérek. Ez jó ötlet volt, mert mire megjöttem kb megduplázódott a kígyózó sor hossza. A jegyárusok szerint jobb ebédidőben-kora délután menni, akkor kevesebben vannak. Úgy látszik más is úgy gondolkozik mint én... Állítólag régebben a tulaj nem engedte a fényképezést és utálta a turistákat, akik nem vesznek semmit csak ellepik a helyet egy-egy fotó kedvéért (meg tudom érteni). Ezért aztán kitalálta, hogy belépőt szed, aminek az ára levásárolható, így ha veszel bármilyen könyvet, a látogatás mégiscsak ingyen volt (A hülyének is megéri, hát még nekünk, egy jegy-egy könyv, úgyhogy vettünk mindjárt kettőt is. Mivel portugálul nem tudunk, maradt az angol nyelvű szekció szűkebb választéka. Az egyik választásunk a Lonely Planet sorozatból Brazília lett, remélem jó lesz még valamire ;-) )

Egyébként a belépőjegyesdi olyannyira bejött, hogy a sokszorosát keresi vele a fickó mint korábban a könyveladásból, most kezdik a bolt bővítését és felújítását.

Az, hogy a Harry Potter ide vonatkozó részeit itt fogatták, az nem igaz. De tény, hogy az írónő itt élt és dolgozott angol nyelvtanárként Portoban és kedvelte ez a boltot, úgyhogy feltehetőleg erről mintázta a regényben szereplő varázspálca árusító helyet. Magát a regényt is itt kezdte írni, úgyhogy Portot tekinthetjük Harry szülőföldjének. 

A könyvesboltot a faragott, monumentális lépcső, a gyönyörűen díszített polcok mind érdemessé teszik egy látogatásra, a varázslótanoncoktól függetlenül. A tömeggel nincs mit tenni, mi is részét képezzük, így mást nem tehetünk, mint elfogadjuk - vagy elkerüljük. Én viszont úgy gondolom, hogy ha már itt járunk, kár lenne kihagyni.

bent kiderül, hogy milyen nagy
és az a lépcső! Képzeljük el, hogy nincs tömve emberekkel...

még a gépet is művészet stabilan tartani, valaki állandóan tol egyet az emberen

Rögtön a bejárat mellet, az első polcon Harry Potter összes 

A fényképezéstől gyorsan elment a kedvem, lehetetlen olyan képet készíteni ahol ne pózolna a város összes turistája, úgyhogy "kötelességből" csináltunk pár fotót és inkább csak körülnéztünk és gyorsan továbbálltunk. 

egy kis süti mindig jobb kedvre derít, ez itt sem maradhatott el