2018. június 4., hétfő

'Bezzeg az én időmben...' - Inis Oírr, (vagy angolul Inisheer), az Aran-szigetek legkisebbike


Inis Oírr egy pici sziget Írország nyugati partjainál, a Moher-sziklákkal pont szemben. 
Ezt azóta tudom, mióta véletlenül sikerült elvállalnom itt egy ügyeletet, lásd előző poszt....

a repülőről, madártávlatból
Connemara reptérről indulnak charter járatok naponta többször is a szigetekre. Az út mindössze 10 perc volt, a feladott csomagok miatt pedig nem kell aggódni, vihetsz bármit ami felfér a gépre, a kutya nem nézi a méretet vagy a folyadékokat.



Érkezéskor kb. minden arra járó felajánlotta, hogy elvisz a kocsijával, rendes népek laknak errefele :-) Én azért megvártam a rendelőből értem jövő adminisztrátor srácot, aki adott kulcsokat, elmagyarázta a tudnivalókat, ellátott egy tucat telefonszámmal aztán magamra hagyott.

Miután felmértem a rendelőt, hogy mit hol találok ha szükségem lenne rá, magamhoz vettem a mobilt  ha esetleg hívnak és megkerestem a helyi boltot, hogy enni-innivalót vegyek magamnak. Azt el se merem árulni, hogy olyan béna voltam, hogy nem bírtam rájönni, hogy hogy kell hátramenetbe tenni a kocsit, így pár elvetélt próbálkozás után úgy döntöttem, hogy nem nagy ez a sziget, legfeljebb megyek mindig előre, előbb-utóbb úgyis körbeérek :-))

a nyugati part óriási kövekkel borított



középre érve már előkerül a szép ződ gyep is

olyan mintha kiszáradt, cserepes föld lenne, de ezek feltöredezett sziklák

Így is lett, úgyhogy szerencsésen hazaértem megvacsorázni. Miután telefonos segítséggel kiderítettem, hogy mit kezdjek azzal a fránya sebváltóval újra útnak indultam, most a sziget másik oldala felé. 

csak reméltem, hogy nem jön szembe senki -
bár a kocsi úgy össze-vissza volt karmolászva, hogy nem kellett aggódnom hogy esetleg ledarálom a kőfalon az oldalát, más már megtette előttem :-)
Itt egy megfeneklett hajóroncsot találtam, ami a sziget egyik (szerintük világszerte híres (?) ) turistalátványossága. A Plassey névre hallgató hajó 1960-ban akadt fent a part menti sziklákon. Mielőtt csúfos véget ért világjáró hajó volt, járt Olaszországban, Görögországban, Izlandon, szelte a hullámokat Helsinkitől Leningrádig (akkoriban még így hívták), sőt, Dél-Afrika partjainál is kikötött. 





Azon a bizonyos éjszakán Plassey whiskeyt, fonalakat és színes üvegeket szállított. 1960. március 8-án hajnalban nagy vihar volt. 5 óra után pár perccel a hajó túl közel sodródott a part menti sziklákhoz és nekik ütődött, majd fennakadt rajtuk. A sziget lakói siettek a tragédia helyszínére, segédkeztek a mentésben, egyesével húzták ki a hajótörötteket a mentőkosarak segítségével. Szerencsére senki nem sérült meg. A hajó aztán valahogy ott ragadt a partoknál, később egy másik vihar még kijjebb sodorta, az emberek széthordták ami mozdítható (és ami elvileg nem is), szép lassan az enyészeté lesz, azonban az itt élők, addig is kihasználva, látványosságot faragtak belőle.

Érdekessége, hogy a szigetlakók addig nem láttak olyan hajót, amin wc lett volna, és a szigeten sem volt akkoriban vízöblítéses wc, így nagy látványosság volt a helyiek körében!

A Father Ted című nagy sikerű vicces brit BBC tv sorozat kezdőképei között is szerepel. Ted atya és két másik római katolikus pap társa a házvezetőnőjükkel él Írország egyik elhagyott vidékén, az ő kalandjaikat, életüket mutatja be a komédia. Inis Mór szigetén és a forgatási helyszíneken Clare megyében még fesztivált is szoktak rendezni a tiszteletére.




A hajóroncssal szemben vannak a híres Moher sziklák. Sajnos elég ködös volt az idő, de azért elláttam odáig. 



Ha az ember tovább folytatja a barangolást, a sziget túlsó végében még láthat egy világítótornyot. 


Kocsival nem érdemes menni, ezt tapasztalatból mondom. Nincs aszfaltozott út, csak kövekből kirakott úton lehet végigmenni, amit a kocsi egyáltalán nem kedvelt és kb megfeneklett. 10 percig ástam és pakoltam a köveket, és csak reménykedtem, hogy nem kell szégyenszemre valami traktorost kerítenem aki kihúz innen... Nem beszélve arról, ha épp akkor kapok egy hívást... Szerencsére megúsztam, én is, meg a kocsi is, mindig mondtam, hogy nekem jogosítványt adni felért egy emberiség elleni bűntettel ... Nyomorult oktatóm szerintem csak örült, hogy megszabadult tőlem...

Ő röhögte végig ahogy szenvedek. Gondoltam valahogy be kellene fogni, kiránthatná a kocsit :-)
A lelkére kötöttem, hogy ne árulja el senkinek 😉

Van még a szigeten egy 10. századi templomrom, Szent Kevin temploma. Egyébként ő a sziget védőszentje. Sajnos ezt nem láttam közelről, szinte ki sem látszik a földből. A temetőkert mai napig körülötte található. A szél idehordja a parti homokot, amit egy ünnepség keretében a helyi lakosok minden évben kilapátolnak. Ha nem tennék, a romokat már rég betemette volna a homok és nyoma sem lenne az egykori templomnak. 



A sziget legmagasabb pontján áll egy 15. századi torony maradványa, az egykori erőd egyetlen emléke. 



Nem volt egy zaklatott ügyelet, a kutya nem keresett egész éjjel. Reggel láttam 5 beteget a rendelésen és ezzel ki is fújt aznapra a tevékenységem mint háziorvos. 
Azt hiszem ez az út a hülyének is megérte, hát még nekem :-)

Sajnos másnap végig esett az eső, méghozzá olyan tisztességesen, hogy a repülőjáratomat törölték.
Ezzel együtt ugrott a délelőttre tervezett sétám, még fel akartam menni a temetőhöz, hogy megnézzem a templomot, illetve a nyugati parton reméltem, hogy láthatok fókákat. 
Szerencsére B-tervként ott van a hajó, így azért bár kis kerülővel, de csak visszajutottam. A kikötőben várt a reptér kisbusza és visszavitt a reptéri parkolóba az autómhoz. 



Minden jó, ha jó a vége, szerencsésen hazaértem, és nem bántam meg. Igaz, azóta folyton hívogat a doki, hogy nem csinálnék-e neki még több ügyeletet... úgy látszik ritkán akad hasonló futóbolondra. Talán egyszer, ha majd a család is tud velem jönni, megbeszélünk egy hosszú hétvégét... Addig is várom, mikor hívnak megint valami tuti helyre, rengeteg sziget van Írország körül, szép lassan felfedezhetem mindet :-))



este a kikötő menti öbölnél

Szerintem aki egy-két napos csendes, világtól eldugott pihenésre vágyik, annak ez ideális. A nyugati partoknál állítólag még fókákat, delfineket is lehet látni ha szerencsénk van.
A szigetnek saját honlapja is van, ha valaki kedvet kapott itt böngészhet a szállás és étkezési lehetőségek és a látnivalók között. Szerintem érdemes biciklit bérelni és úgy körbekerekezni. És mint tudjuk, nem a méret számít: itt található Írország legnyugatibb művészeti galériája amiben még egy 75 fős színháznak is lett hely. 


Hát így születnek azok a történetek, amiket majd az unokáimnak mesélek, és úgy kezdődnek, hogy "bezzeg az én időmben,  amikor még repülővel jártam dolgozni és hajókáztam egyet munka után..." 

1 megjegyzés: